Megérezte az új idők szavát!!!Lukasenko mióta Lukasenka???
Nővé operáltatta magát vagy mi a bánat?????
[BIZTPOL] Közép-Európa (V4 országok)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
W
Wilson
Guest
Igen igazad van nem írtam oda a gazdasági részét
annyival még kiegészíteném a teljesen jó gazdasági összefoglalásodat,hogyMoszkva ezeket a kedvezményeket egyrészt a posztszovjet térség gazdaságait összefogó Eurázsiai Gazdasági Unió tagjaként, másrészt pedig a két ország Unióállamként való egyesítésének fejében adja Belarusznak, megkövetelve azt, hogy az ország semmilyen tekintetben ne közelítsen a NATO-hoz, az Európai Unióhoz és főként az Egyesült Államokhoz..24 millió tonna orosz nyersolaj érkezik(et) évente Belaruszba exportvámtól mentesen, amit Belarusz – saját igényeinek kielégítése után – magas exportvámmal adhatott el nyugatra, akár nyersen, akár két hatalmas finomítójában benzinné és dízellé feldolgozva.Ez a kedvezményes belarusz olaj 2019-ben körülbelül 3 milliárd dollárjába került az orosz költségvetésnek.
https://rusvesna.su/news/1597095735
Egy autó egy kereszteződésben szándékosan elütött egy rendőrt
A tüntetők tűzijátékokat is használnak.
A tüntetők Molotov koktélokat is használnak.
Egy autó egy kereszteződésben szándékosan elütött egy rendőrt
A tüntetők tűzijátékokat is használnak.
A tüntetők Molotov koktélokat is használnak.
W
Wilson
Guest
Ezt a belorusz orosz viszonyt és belorusz gazdasági helyzetet nagyon jól összefoglalja ez a cikk amely a Mandínerben jelent meg.
"A költségvetés rendbetételének egyértelmű igénye mellett ezért büntetheti most Putyin Lukasenkát: az „olajpiaci adómanőver” keretében történetesen épp 2024-ig 0 százalékra csökken majd a kőolajra vonatkozó exportvám, és ezzel párhuzamosan nő majd az exportált olaj ára – azaz pont az a vámtípus szűnik meg, amelynek elengedésével Oroszország lekenyerezte Belaruszt. Az eddig a világpiaci ár nagyjából 75 százalékáért importáló, majd teljes áron exportáló Belarusz 2024-ig minden árelőnyét elveszíti majd, kedvezményekért pedig nem Putyinhoz, hanem az orosz olajcégek profitéhes vezéreihez fordulhat,
akiket aligha fog meghatni a szláv testvériség pátosza.
A vámcsökkentés lépésenként éri majd el Belaruszt: 2020-ban a kormány körülbelül 420 millió dollárnyi kárral számol, amit nagyon szívesen kompenzáltatna Belarusz az oroszokkal – csak éppenséggel nincs rá jogcím, egy másik ország egy adónemének eltörléséért bajosan lehetne kártérítést követelni.
Belarusz ismét megtapasztalhatja a kiszolgáltatottság és az orosz lélegeztetőgépre kapcsolt gazdaság hátrányait, miközben Putyin jóindulatára apellál. Tovább nehezíti az ország helyzetét még két tényező: egyrészt az, hogy a belarusz exportcikkeket Oroszországon kívül nagyon nehéz eladni, így a nagy testvér részesedése a belarusz kereskedelemből tavaly 40,8 százalékos volt, ami 2018-hoz képest szűk 3 százalékpontos növekedés, míg az EU-s kereskedelem részaránya 4,4 százalékponttal csökkent, tavaly 26,1 százalékon állt. Az orosz-belarusz kereskedelmi mérleg ráadásul kilencmilliárd dolláros belarusz deficitet mutat (Lukasenka rosszallón ki is jelentette, hogy az Egyesült Államok és Kína között „emiatt kereskedelmi háború van”), és az arány a belarusz rubel elértéktelenedésével mindinkább Oroszország javára változik, mert a Föderáció ragaszkodik ahhoz, hogy Belarusz dollárban kereskedjen velük. Másrészt pedig ott van az oroszok által épített asztraveci atomerőmű, amelynek az építésével ugyan késik az orosz fél, de a hitel visszafizetését nem engedi késleltetni, tovább rontva a belarusz költségvetés egyébként sem rózsás helyzetét.
Ilyen körülmények között ment Aljakszandr Lukasenka február 7-én Szocsiba, hogy Putyinnal tárgyaljon az olajhelyzetről. Eredményeket ott alig ért el, csak a tonnánként 12 dolláros, az olajcégeket illető tranzitdíjból kaphatott volna 2 dollár kedvezményt, amely nagyjából a vámmanőver miatti bevételkiesés tizedét kompenzálta volna. A tárgyalás terméketlensége nem is csoda, hiszen Lukasenka érvei kimerültek olyan történelmi finomságokban, mint hogy a szibériai olajmezők felderítésén nagy számban dolgoztak belarusz szakemberek, vagy hogy a Szovjetunió központi kormányzatának gondatlanságából bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa 80 százalékban a belarusz tagköztársaság területén okozott máig megmaradó károkat. Lukasenka már a karácsonyi rádióinterjúban utalt arra, hogy egyéb, eddig természetesnek vett kérdésekben, mint például a Belarusz területén fekvő két orosz katonai bázis díjmentes használatában is keményebb belarusz fellépésre lehet majd számítani – ugyanakkor saját méregfogát húzta ki, mikor
szenvedélyesen hitet tett amellett, hogy Belarusz soha nem fog majd úgy viselkedni Oroszországgal, mint Ukrajna.
„Ez teljességgel valószerűtlen és lehetetlen, ne is készítsenek ilyen terveket és ne írjanak erről” – fogalmazott az Ekho Moszkvinak, majd rúgott is egyet Ukrajnába, mikor a Krímmel kapcsolatban megkérdezte: „hány ukrán halt meg ezért a szent, ahogy ők mondják, ukrán földért?”
Egyvalamivel azonban Lukasenka igencsak jót tett a belarusz ügynek: a jelenleg minimumkapacitáson üzemelő navapolacki olajfinomító feltöltésére 80 ezer tonna norvég olajat vásárolt, amit tankerrel hozatott be Litvánián keresztül, demonstrálva, hogy vannak alternatív olajforrásai, ha a vámmentes orosz naftánál drágábbak is. Az asztraveci erőmű miatt Belarusszal egyébként fasírtban lévő Litvánia meglátta a barátot az utált Oroszország alkalmi ellenségében: vezetői kijelentették, hogy Lettországgal karöltve tudnak segíteni Belarusznak az orosz függés csökkentésében. Lukasenka már régóta hangoztatja, hogy az Oroszországból importált olaj részarányát 30-40 százalékra kellene csökkenteni, 30 százalékot a balti államokon keresztül beszerezni, megint 30-at pedig Ukrajnán át. Ezt persze a maximum hárommillió tonnáról szóló litván ajánlattal aligha lehetne 2024-ig elérni, de az új szövetségesek puszta léte Lukasenka kezében önmagában is ütőkártya.
Annál is inkább, mert a világ más pontjairól legfeljebb szimbolikus támogatásra számíthat:
Az EU február közepén ismét meghosszabbította egy évvel a Belaruszra 2004-ben kivetett szankciókat,
melyet emberjogi hiányosságokkal indokolnak. Bár a szankciók névleg fegyverekre vonatkoznak, minden európai vállalatra hatalmas adminisztratív terhet rónak, aki Belarusszal kereskedni szeretne, így ellehetetlenítik a belaruszok EU-s piacszerzését. Az Egyesült Államok rafináltabb: bár a szankcióikat ők is fenntartották, 1994 óta először mégis Belaruszba látogatott az amerikai külügyminiszter. Mike Pompeo azt is megígérte, hogy hamarosan nagykövetet küldenek a 2008 óta ügyvivő által vezetett minszki nagykövetségükre, és persze felajánlotta, hogy ha kell, Belarusz gázszükségleteit teljes mértékben ki tudja elégíteni – csak éppen a drága palagázzal, és úgy, hogy Oroszország a földgáz ügyében egyébként sem csuklóztatja annyira Belaruszt, mert nem akar esélyt adni az amerikai konkurenciának.
Úgy látszik azonban, hogy a Norvégiához, Litvániához és az Egyesült Államokhoz való látszólagos közeledés, a Barátság olajvezeték fordított irányban, azaz importra történő használatának lehetősége és Belarusz több hónapos hajthatatlansága végül kompromisszumkészségre sarkallták az orosz elnököt: Igor Szecsin Rosznyefty-vezér minszki látogatása után
Putyin „váratlan ajánlattal” hívta fel Lukasenkát,
és hajlandónak mutatkozott 300 millió dollár kompenzáció megfizetésére – persze a híresztelések szerint csakis egy klasszikus posztszovjet hűségeskü után, melynek keretében a Rosznyefty többségi részesedést kaphat a maziri olajfinomítóban. Ez megnyitná az utat a helyzet hosszútávú rendezése előtt is, hiszen az politikailag könnyebben megvalósítható, hogy a Rosznyefty egy saját tulajdonú finomítójába szállítson kedvezményes árú olajat, mint az, hogy Belarusz különösebb indok nélkül kedvezményt kapjon az exportárból. A költségvetés lehetőségeit azonban a belarusz vezetés nem hagyja csak az oroszok kegyétől függeni, az első népszerűtlen lépést máris megtették: a jövedéki adó bizonyos esetekre vonatkozó megnégyszerezésével annyira megdrágították az üzemanyag-importot, hogy március 1-től egyáltalán nem rentábilis a benzinkutak számára a két belarusz finomítón kívül máshonnan beszerezni a benzint és a gázolajat, bármennyit is dráguljon az üzemanyag az orosz vámmanőver következtében.
Putyin Szocsiban vízben főtt hajdinakásával várta Lukasenkát, tudván, hogy a belarusz tejben főzve szereti. „Próbálja meg, ízleni fog” – kínálta partnerének, nyilván nem minden metaforikus él nélkül. Most, hogy Oroszország diétára fogta szeretve bántott kistestvérének költségvetését, a Belarusz szuverenitását kivívó és az ország védjegyévé vált elnöknek ismét meg kell tanulnia: a jóindulat nem geopolitikai kategória – vagy ha véletlenül igen, akkor sem sokáig."
"A költségvetés rendbetételének egyértelmű igénye mellett ezért büntetheti most Putyin Lukasenkát: az „olajpiaci adómanőver” keretében történetesen épp 2024-ig 0 százalékra csökken majd a kőolajra vonatkozó exportvám, és ezzel párhuzamosan nő majd az exportált olaj ára – azaz pont az a vámtípus szűnik meg, amelynek elengedésével Oroszország lekenyerezte Belaruszt. Az eddig a világpiaci ár nagyjából 75 százalékáért importáló, majd teljes áron exportáló Belarusz 2024-ig minden árelőnyét elveszíti majd, kedvezményekért pedig nem Putyinhoz, hanem az orosz olajcégek profitéhes vezéreihez fordulhat,
akiket aligha fog meghatni a szláv testvériség pátosza.
A vámcsökkentés lépésenként éri majd el Belaruszt: 2020-ban a kormány körülbelül 420 millió dollárnyi kárral számol, amit nagyon szívesen kompenzáltatna Belarusz az oroszokkal – csak éppenséggel nincs rá jogcím, egy másik ország egy adónemének eltörléséért bajosan lehetne kártérítést követelni.
Belarusz ismét megtapasztalhatja a kiszolgáltatottság és az orosz lélegeztetőgépre kapcsolt gazdaság hátrányait, miközben Putyin jóindulatára apellál. Tovább nehezíti az ország helyzetét még két tényező: egyrészt az, hogy a belarusz exportcikkeket Oroszországon kívül nagyon nehéz eladni, így a nagy testvér részesedése a belarusz kereskedelemből tavaly 40,8 százalékos volt, ami 2018-hoz képest szűk 3 százalékpontos növekedés, míg az EU-s kereskedelem részaránya 4,4 százalékponttal csökkent, tavaly 26,1 százalékon állt. Az orosz-belarusz kereskedelmi mérleg ráadásul kilencmilliárd dolláros belarusz deficitet mutat (Lukasenka rosszallón ki is jelentette, hogy az Egyesült Államok és Kína között „emiatt kereskedelmi háború van”), és az arány a belarusz rubel elértéktelenedésével mindinkább Oroszország javára változik, mert a Föderáció ragaszkodik ahhoz, hogy Belarusz dollárban kereskedjen velük. Másrészt pedig ott van az oroszok által épített asztraveci atomerőmű, amelynek az építésével ugyan késik az orosz fél, de a hitel visszafizetését nem engedi késleltetni, tovább rontva a belarusz költségvetés egyébként sem rózsás helyzetét.
Ilyen körülmények között ment Aljakszandr Lukasenka február 7-én Szocsiba, hogy Putyinnal tárgyaljon az olajhelyzetről. Eredményeket ott alig ért el, csak a tonnánként 12 dolláros, az olajcégeket illető tranzitdíjból kaphatott volna 2 dollár kedvezményt, amely nagyjából a vámmanőver miatti bevételkiesés tizedét kompenzálta volna. A tárgyalás terméketlensége nem is csoda, hiszen Lukasenka érvei kimerültek olyan történelmi finomságokban, mint hogy a szibériai olajmezők felderítésén nagy számban dolgoztak belarusz szakemberek, vagy hogy a Szovjetunió központi kormányzatának gondatlanságából bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa 80 százalékban a belarusz tagköztársaság területén okozott máig megmaradó károkat. Lukasenka már a karácsonyi rádióinterjúban utalt arra, hogy egyéb, eddig természetesnek vett kérdésekben, mint például a Belarusz területén fekvő két orosz katonai bázis díjmentes használatában is keményebb belarusz fellépésre lehet majd számítani – ugyanakkor saját méregfogát húzta ki, mikor
szenvedélyesen hitet tett amellett, hogy Belarusz soha nem fog majd úgy viselkedni Oroszországgal, mint Ukrajna.
„Ez teljességgel valószerűtlen és lehetetlen, ne is készítsenek ilyen terveket és ne írjanak erről” – fogalmazott az Ekho Moszkvinak, majd rúgott is egyet Ukrajnába, mikor a Krímmel kapcsolatban megkérdezte: „hány ukrán halt meg ezért a szent, ahogy ők mondják, ukrán földért?”
Egyvalamivel azonban Lukasenka igencsak jót tett a belarusz ügynek: a jelenleg minimumkapacitáson üzemelő navapolacki olajfinomító feltöltésére 80 ezer tonna norvég olajat vásárolt, amit tankerrel hozatott be Litvánián keresztül, demonstrálva, hogy vannak alternatív olajforrásai, ha a vámmentes orosz naftánál drágábbak is. Az asztraveci erőmű miatt Belarusszal egyébként fasírtban lévő Litvánia meglátta a barátot az utált Oroszország alkalmi ellenségében: vezetői kijelentették, hogy Lettországgal karöltve tudnak segíteni Belarusznak az orosz függés csökkentésében. Lukasenka már régóta hangoztatja, hogy az Oroszországból importált olaj részarányát 30-40 százalékra kellene csökkenteni, 30 százalékot a balti államokon keresztül beszerezni, megint 30-at pedig Ukrajnán át. Ezt persze a maximum hárommillió tonnáról szóló litván ajánlattal aligha lehetne 2024-ig elérni, de az új szövetségesek puszta léte Lukasenka kezében önmagában is ütőkártya.
Annál is inkább, mert a világ más pontjairól legfeljebb szimbolikus támogatásra számíthat:
Az EU február közepén ismét meghosszabbította egy évvel a Belaruszra 2004-ben kivetett szankciókat,
melyet emberjogi hiányosságokkal indokolnak. Bár a szankciók névleg fegyverekre vonatkoznak, minden európai vállalatra hatalmas adminisztratív terhet rónak, aki Belarusszal kereskedni szeretne, így ellehetetlenítik a belaruszok EU-s piacszerzését. Az Egyesült Államok rafináltabb: bár a szankcióikat ők is fenntartották, 1994 óta először mégis Belaruszba látogatott az amerikai külügyminiszter. Mike Pompeo azt is megígérte, hogy hamarosan nagykövetet küldenek a 2008 óta ügyvivő által vezetett minszki nagykövetségükre, és persze felajánlotta, hogy ha kell, Belarusz gázszükségleteit teljes mértékben ki tudja elégíteni – csak éppen a drága palagázzal, és úgy, hogy Oroszország a földgáz ügyében egyébként sem csuklóztatja annyira Belaruszt, mert nem akar esélyt adni az amerikai konkurenciának.
Úgy látszik azonban, hogy a Norvégiához, Litvániához és az Egyesült Államokhoz való látszólagos közeledés, a Barátság olajvezeték fordított irányban, azaz importra történő használatának lehetősége és Belarusz több hónapos hajthatatlansága végül kompromisszumkészségre sarkallták az orosz elnököt: Igor Szecsin Rosznyefty-vezér minszki látogatása után
Putyin „váratlan ajánlattal” hívta fel Lukasenkát,
és hajlandónak mutatkozott 300 millió dollár kompenzáció megfizetésére – persze a híresztelések szerint csakis egy klasszikus posztszovjet hűségeskü után, melynek keretében a Rosznyefty többségi részesedést kaphat a maziri olajfinomítóban. Ez megnyitná az utat a helyzet hosszútávú rendezése előtt is, hiszen az politikailag könnyebben megvalósítható, hogy a Rosznyefty egy saját tulajdonú finomítójába szállítson kedvezményes árú olajat, mint az, hogy Belarusz különösebb indok nélkül kedvezményt kapjon az exportárból. A költségvetés lehetőségeit azonban a belarusz vezetés nem hagyja csak az oroszok kegyétől függeni, az első népszerűtlen lépést máris megtették: a jövedéki adó bizonyos esetekre vonatkozó megnégyszerezésével annyira megdrágították az üzemanyag-importot, hogy március 1-től egyáltalán nem rentábilis a benzinkutak számára a két belarusz finomítón kívül máshonnan beszerezni a benzint és a gázolajat, bármennyit is dráguljon az üzemanyag az orosz vámmanőver következtében.
Putyin Szocsiban vízben főtt hajdinakásával várta Lukasenkát, tudván, hogy a belarusz tejben főzve szereti. „Próbálja meg, ízleni fog” – kínálta partnerének, nyilván nem minden metaforikus él nélkül. Most, hogy Oroszország diétára fogta szeretve bántott kistestvérének költségvetését, a Belarusz szuverenitását kivívó és az ország védjegyévé vált elnöknek ismét meg kell tanulnia: a jóindulat nem geopolitikai kategória – vagy ha véletlenül igen, akkor sem sokáig."
W
Wilson
Guest
Miközben ladagrant a demokráciért sír a rendőröket elutó autóst amerikában már rég szarrá lőtték volna kocsistól együtt .
UKRAJNA-SZERŰ FORGATÓKÖNYV FEHÉROROSZORSZÁGBAN: AZ első megerősített halál a minszki tüntetések során
https://southfront.org/ukraine-like...rst-confirmed-death-during-protests-in-minsk/
https://southfront.org/ukraine-like...rst-confirmed-death-during-protests-in-minsk/
Oroszország nem engedheti meg hogy nyugati határai mentén még egy Ukrajnához hasonlóan, Oroszország ellenes vezetésű ország jöjjön létre. Meg kell szállnia az országot és annektálni. Utána rendezni az Ukrán kérdést. Jó taktikai érzékkel, Fehéroroszország nyugati részéből vissza kell adni valamit a Lengyeleknek. Ukrajnából pedig a Lengyelek mellett, Magyarország is részesülhet. ( Kárpátalja )
Ezt a belorusz orosz viszonyt és belorusz gazdasági helyzetet nagyon jól összefoglalja ez a cikk amely a Mandínerben jelent meg.
"A költségvetés rendbetételének egyértelmű igénye mellett ezért büntetheti most Putyin Lukasenkát: az „olajpiaci adómanőver” keretében történetesen épp 2024-ig 0 százalékra csökken majd a kőolajra vonatkozó exportvám, és ezzel párhuzamosan nő majd az exportált olaj ára – azaz pont az a vámtípus szűnik meg, amelynek elengedésével Oroszország lekenyerezte Belaruszt. Az eddig a világpiaci ár nagyjából 75 százalékáért importáló, majd teljes áron exportáló Belarusz 2024-ig minden árelőnyét elveszíti majd, kedvezményekért pedig nem Putyinhoz, hanem az orosz olajcégek profitéhes vezéreihez fordulhat,
akiket aligha fog meghatni a szláv testvériség pátosza.
A vámcsökkentés lépésenként éri majd el Belaruszt: 2020-ban a kormány körülbelül 420 millió dollárnyi kárral számol, amit nagyon szívesen kompenzáltatna Belarusz az oroszokkal – csak éppenséggel nincs rá jogcím, egy másik ország egy adónemének eltörléséért bajosan lehetne kártérítést követelni.
Belarusz ismét megtapasztalhatja a kiszolgáltatottság és az orosz lélegeztetőgépre kapcsolt gazdaság hátrányait, miközben Putyin jóindulatára apellál. Tovább nehezíti az ország helyzetét még két tényező: egyrészt az, hogy a belarusz exportcikkeket Oroszországon kívül nagyon nehéz eladni, így a nagy testvér részesedése a belarusz kereskedelemből tavaly 40,8 százalékos volt, ami 2018-hoz képest szűk 3 százalékpontos növekedés, míg az EU-s kereskedelem részaránya 4,4 százalékponttal csökkent, tavaly 26,1 százalékon állt. Az orosz-belarusz kereskedelmi mérleg ráadásul kilencmilliárd dolláros belarusz deficitet mutat (Lukasenka rosszallón ki is jelentette, hogy az Egyesült Államok és Kína között „emiatt kereskedelmi háború van”), és az arány a belarusz rubel elértéktelenedésével mindinkább Oroszország javára változik, mert a Föderáció ragaszkodik ahhoz, hogy Belarusz dollárban kereskedjen velük. Másrészt pedig ott van az oroszok által épített asztraveci atomerőmű, amelynek az építésével ugyan késik az orosz fél, de a hitel visszafizetését nem engedi késleltetni, tovább rontva a belarusz költségvetés egyébként sem rózsás helyzetét.
Ilyen körülmények között ment Aljakszandr Lukasenka február 7-én Szocsiba, hogy Putyinnal tárgyaljon az olajhelyzetről. Eredményeket ott alig ért el, csak a tonnánként 12 dolláros, az olajcégeket illető tranzitdíjból kaphatott volna 2 dollár kedvezményt, amely nagyjából a vámmanőver miatti bevételkiesés tizedét kompenzálta volna. A tárgyalás terméketlensége nem is csoda, hiszen Lukasenka érvei kimerültek olyan történelmi finomságokban, mint hogy a szibériai olajmezők felderítésén nagy számban dolgoztak belarusz szakemberek, vagy hogy a Szovjetunió központi kormányzatának gondatlanságából bekövetkezett csernobili atomkatasztrófa 80 százalékban a belarusz tagköztársaság területén okozott máig megmaradó károkat. Lukasenka már a karácsonyi rádióinterjúban utalt arra, hogy egyéb, eddig természetesnek vett kérdésekben, mint például a Belarusz területén fekvő két orosz katonai bázis díjmentes használatában is keményebb belarusz fellépésre lehet majd számítani – ugyanakkor saját méregfogát húzta ki, mikor
szenvedélyesen hitet tett amellett, hogy Belarusz soha nem fog majd úgy viselkedni Oroszországgal, mint Ukrajna.
„Ez teljességgel valószerűtlen és lehetetlen, ne is készítsenek ilyen terveket és ne írjanak erről” – fogalmazott az Ekho Moszkvinak, majd rúgott is egyet Ukrajnába, mikor a Krímmel kapcsolatban megkérdezte: „hány ukrán halt meg ezért a szent, ahogy ők mondják, ukrán földért?”
Egyvalamivel azonban Lukasenka igencsak jót tett a belarusz ügynek: a jelenleg minimumkapacitáson üzemelő navapolacki olajfinomító feltöltésére 80 ezer tonna norvég olajat vásárolt, amit tankerrel hozatott be Litvánián keresztül, demonstrálva, hogy vannak alternatív olajforrásai, ha a vámmentes orosz naftánál drágábbak is. Az asztraveci erőmű miatt Belarusszal egyébként fasírtban lévő Litvánia meglátta a barátot az utált Oroszország alkalmi ellenségében: vezetői kijelentették, hogy Lettországgal karöltve tudnak segíteni Belarusznak az orosz függés csökkentésében. Lukasenka már régóta hangoztatja, hogy az Oroszországból importált olaj részarányát 30-40 százalékra kellene csökkenteni, 30 százalékot a balti államokon keresztül beszerezni, megint 30-at pedig Ukrajnán át. Ezt persze a maximum hárommillió tonnáról szóló litván ajánlattal aligha lehetne 2024-ig elérni, de az új szövetségesek puszta léte Lukasenka kezében önmagában is ütőkártya.
Annál is inkább, mert a világ más pontjairól legfeljebb szimbolikus támogatásra számíthat:
Az EU február közepén ismét meghosszabbította egy évvel a Belaruszra 2004-ben kivetett szankciókat,
melyet emberjogi hiányosságokkal indokolnak. Bár a szankciók névleg fegyverekre vonatkoznak, minden európai vállalatra hatalmas adminisztratív terhet rónak, aki Belarusszal kereskedni szeretne, így ellehetetlenítik a belaruszok EU-s piacszerzését. Az Egyesült Államok rafináltabb: bár a szankcióikat ők is fenntartották, 1994 óta először mégis Belaruszba látogatott az amerikai külügyminiszter. Mike Pompeo azt is megígérte, hogy hamarosan nagykövetet küldenek a 2008 óta ügyvivő által vezetett minszki nagykövetségükre, és persze felajánlotta, hogy ha kell, Belarusz gázszükségleteit teljes mértékben ki tudja elégíteni – csak éppen a drága palagázzal, és úgy, hogy Oroszország a földgáz ügyében egyébként sem csuklóztatja annyira Belaruszt, mert nem akar esélyt adni az amerikai konkurenciának.
Úgy látszik azonban, hogy a Norvégiához, Litvániához és az Egyesült Államokhoz való látszólagos közeledés, a Barátság olajvezeték fordított irányban, azaz importra történő használatának lehetősége és Belarusz több hónapos hajthatatlansága végül kompromisszumkészségre sarkallták az orosz elnököt: Igor Szecsin Rosznyefty-vezér minszki látogatása után
Putyin „váratlan ajánlattal” hívta fel Lukasenkát,
és hajlandónak mutatkozott 300 millió dollár kompenzáció megfizetésére – persze a híresztelések szerint csakis egy klasszikus posztszovjet hűségeskü után, melynek keretében a Rosznyefty többségi részesedést kaphat a maziri olajfinomítóban. Ez megnyitná az utat a helyzet hosszútávú rendezése előtt is, hiszen az politikailag könnyebben megvalósítható, hogy a Rosznyefty egy saját tulajdonú finomítójába szállítson kedvezményes árú olajat, mint az, hogy Belarusz különösebb indok nélkül kedvezményt kapjon az exportárból. A költségvetés lehetőségeit azonban a belarusz vezetés nem hagyja csak az oroszok kegyétől függeni, az első népszerűtlen lépést máris megtették: a jövedéki adó bizonyos esetekre vonatkozó megnégyszerezésével annyira megdrágították az üzemanyag-importot, hogy március 1-től egyáltalán nem rentábilis a benzinkutak számára a két belarusz finomítón kívül máshonnan beszerezni a benzint és a gázolajat, bármennyit is dráguljon az üzemanyag az orosz vámmanőver következtében.
Putyin Szocsiban vízben főtt hajdinakásával várta Lukasenkát, tudván, hogy a belarusz tejben főzve szereti. „Próbálja meg, ízleni fog” – kínálta partnerének, nyilván nem minden metaforikus él nélkül. Most, hogy Oroszország diétára fogta szeretve bántott kistestvérének költségvetését, a Belarusz szuverenitását kivívó és az ország védjegyévé vált elnöknek ismét meg kell tanulnia: a jóindulat nem geopolitikai kategória – vagy ha véletlenül igen, akkor sem sokáig."
Csak azt nem értem, hogy ebben a sztoriban, mármint a beloruszban, egyes narratívákban miért mindig az orosz a fő köcsög, mikor évekig, évtizedekig hatalmas bevételhez juttatta a fehéroroszokat és még a gyáraiknak is piacot adott, mindenközben meg a nyugat meg orrvérzésig szankciózza az ország lakosait, gazdaságát, semmi segítséget nem ad, hogy az állítólagosan rossz élet és gazdasági körülmények javuljanak, hanem egyből drága és még még drágább energiahordozókat adnak el és kínálnak. Persze mindeközben ugyan azt az árat -illetve annak az inverzét- kérik, mint a keleti szomszéd; azaz, hogy legyenek előretört helyőrség. Látjuk, Ukrajna is, hogy felvirágzott a nyugati demokráciának, a mindenhonnan érkező szakértő kormánytagoknak és tanácsadóknak, a beáramló befektetőknek köszönhetően. (Mellesleg beszédes, hogy jelentősrészt az euromaidan csatorna nyomja a párszázfős tüntetésekről az anyagokat.) Egyébként milyen versenyképes termékük van, amivel pl. a nyugati piacon meg tudnának jelenni? (A traktoron kívül, de azt is eléggé szorítja ki a konkurencia.)
Az Eu és orosz természetes érdeke az lenne, hogy béke és prosperálás legyen. /a magyarok érdeke is ez, tranzitországként/. Eu - orosz egybeborulás.
Az angolszászok eddig ezt két vh árán megakadályozták és most igyekszenek körbe bástyázni oroszo-t.
Mindenki látja, hogy a nato terjeszkedik kelet felé, nem oroszo nyugat felé... nem ? Vagy ez nem egyértelmű mindenkinek az elmúlt 30 év alapján ?
Egyesek mégis "orosz agresszio" miatt picsognak.. röhej...
Az angolszászok eddig ezt két vh árán megakadályozták és most igyekszenek körbe bástyázni oroszo-t.
Mindenki látja, hogy a nato terjeszkedik kelet felé, nem oroszo nyugat felé... nem ? Vagy ez nem egyértelmű mindenkinek az elmúlt 30 év alapján ?
Egyesek mégis "orosz agresszio" miatt picsognak.. röhej...
Nem engedheti meg, de a javasoltat se teheti, mert akkor már Kína is keményen sankciózna. És hogy barmilyen NATO államnak egy fikarcnyi teruletet is átengedjen, az teljesen irreális.
Moskva lem fog újjat kreálni - még megpróbálja saját emberét (akár Lukasenkót akár mást) hatalmon tartani (olyan módon hogy a személye a nyugat számára válalhatatlanná váljon), és ha nem megy, akkor lesz valami szakadár "népkoztársaság", hogy blokkolja a nyugati integrációt.
A helyzet egyszerű: Lukasenka kérte Putyint hogy amennyiben számít még erre az oroszbarát nyugati szomszédra akkor legyen szíves tartsa fenn a mesterséges jólétet. Ha nem, akkor búcsúzzon el tőle, mert akkor a nép elégedetlensége áttöri a gátat.
Ugyanez játszódott le 3 évtizede: a SZU nem tudta tovább finanszírozni a baráti rezsimeket azok meg szépen önállósodtak. Ha Putyin akarja Belorussziát akkor fizetnie kell mint a katonatiszt.
Az oroszokkal a volt szovjet isztánok sem akarnak "egybeborulni" ahogyan európa sem.
A nyomulàs meg azt jelenti, az oroszok meghirdették a maguk unióját aki akar oda tartozhat, akinek meg a nyugati unio a szimpi az oda lépjen be! Bátran lehet válogatni az ajánlatok közül.
Oroszország elemi érdeke, hogy baráti Belorusszia legyen mellette, már csak a támaszpontok miatt is.. El fogja engedni Lukasenko kezét, sőt, a háttérben már egyezkedések zajlanak. Az ellenzék sem teheti meg, hogy "figyelmen kívül" hagyja Oroszországot, mert akkor éhen halnak. A nép elégedetlenségére nagyjából mindenki sz@rik. Lesz némi csihipuhi, meg jajdeszabadvagyok, meg leputyinnal, utána csendben, esetleg ellenzéki vezetéssel megy minden tovább, mint eddig.
Azért még nem biztos, hogy Lukasenko eljátszotta az összes kártyáját. Egy-két tök felső még lehet a tarsolyban.
Azért még nem biztos, hogy Lukasenko eljátszotta az összes kártyáját. Egy-két tök felső még lehet a tarsolyban.
Ugye tudsz róla,hogy mindkét vh-ban az oroszok és az angolszászok szövetségesek voltak?