Nem dolgozom ott, ne várj tőlem ilyeneket. Mindenesetre egy soviniszta állam nem fog semmilyen engedményt tenni, az "Ukrajnának" (határvidék) nevezett történelmi szörnyszülöttet (amely nem létezne Lenin és Sztálin nélkül (utóbbi még az ENSZ-be is beerőszakolta őket a fehéroroszokkal együtt még szovjetköztársaságként), a mai határai között semmiképp) másképp nem lehet összetartani, mint felfokozott "nemzetépítéssel", amibe nem férne bele bármilyen engedmény a kárpátaljaiakkal szemben (a fikcióból, hogy Ukrajna egységes nemzetállam és az "ukrán" az egy nemzet nem engedhetnek, mert akkor szétszaladnak a régiók - Kárpátalja pl. 1945 óta "ukrán" csak) most is csak a felfokozott Moszkva-ellenesség tartja valamennyire össze ezt a tákolmányt, kérdés hosszabb távon ez működik-e. A jelenlegi rezsimnek ez adja a támogatottságát, valamint a jobb életszínvonal reménye, amit az EU-csatlakozástól várnak. A legitimitását az erőszakos ukránosítással akarja elérni, egy többségében orosz vagy orosz-ukrán keverék anyanyelvű államban. Kérdés meddig sikerül ez, Moszkva kívül akarja tartani őket az EU-n és a NATO-n ez nyilvánvaló és érthető. A régi recept erre a befagyasztott konfliktus, amit Grúzia és Moldova esetében is alkalmaznak, bár a Donbasz még nem egészen befagyott, és még fellángolhat. Mindenesetre nincs értelme eldobni semmilyen kártyát, mert utána semmi sem lesz. Mint mondtam Kijev a hasonló államok útját bejárva akar mesterséges ukrán nemzeti identitást felépíteni (amit jelenleg kis túlzással csak neonáci futballhuligán-csoportok képviselnek Galícián és talán Kijeven kívül), és erőszakkal asszimilálni a teljes lakosságot. Az ukrán-orosz ellentét jelenleg inkább politikai megosztottság (ami nem jelenti azt, hogy nem éles, lásd a megosztott Amerikát, Magyarországot stb.), mint valódi nemzeti, persze ez több évtized alatt változhat, ez is a cél.