Sajnos nem sokan ismerik. A nyugat-európai, azon belül a német gazda(g)ság egyik pillérét már 700 éve is az orosz nyersanyagok jelentették, akkoriban főleg prémek, faanyagok. A Hanza-szövetséget akár az EU előképének is tekinthetjük, és a párhuzam a bukás szempontjából is érdekes lehet: A gazdaság súlypontja az atlanti térségre helyeződött át, délről megnövekedett az iszlám nyomás, míg a kontinens központi államai egymással hadakoztak (ennek csúfos mélypontja volt a 30 éves háború).
Nagy Pétertől (1682-1725) a bolsevik hatalomátvételig (1917) Oroszország vitán felül egy volt az európai hatalmak közül, kulturális értelemben éppúgy, mint politikai és gazdasági értelemben. Ugyanúgy szövetkezett, kereskedett, terjeszkedett és háborúzott a kontinensen, mint a többi hatalom. Szász-lengyel szövetségben a svédek ellen, de már svéd-francia-osztrák szövetségben Poroszország és Anglia ellen, majd (többek között) angol-német szövetségben a franciák (Napóleon) ellen. Lengyelországot Poroszországgal és a Habsburg-birodalommal szoros együttműködésben kebelezte be, és a kortársak, Bismarck-kal az élen tűpontosan látták, hogy az európai stabilitás alapja a három császár szövetsége, azaz a német-orosz együttműködés. Megmutatkozott ez az első világháború után is, amikor a két legyőzött, kivéreztetett állam (a német és a szovjet) nagyrészt egymás diszkrét gazdasági-kereskedelmi-katonai támogatásának köszönhette újjászületését.
A képlet most is adott: Oroszország földrajzi, embertani, kulturális és történelmi értelemben egyaránt sokkal közelebb áll Európához, mint Európa lehetséges expanziójának bármely más színtere, akár a Közel-Kelet, akár Afrika. És míg Európa zsúfolt, nyersanyagokban és olcsó munkaerőben szegény, katonailag pedig gyenge, addig Oroszország hatalmas, nyersanyagokban gazdag és katonailag erős. Ugyanakkor Oroszország népessége csekély, technológiai fejlettsége gyenge, tőkeereje minimális, de Európa ezeken a területeken az élen jár. Az európai-orosz szembenállásból semmi jó nem származhat, abból profitálni egyik fél sem tud, ez mindkét felet gyengíti, hosszú távon zsákutcába vezeti és kiszolgáltatja az USA-nak, Kínának és az iszlám világnak. Az európai-orosz szövetség viszont mindkét felet olyan mértékben erősítené, hogy bármely globális kihívással bátran nézhetne szembe.
Ha nyíltan állítja, akkor nyilván kérhetek rá pontos forrást, konkrét mondatokat, kijelentéseket.
De gyanítom, itt arról van szó, hogy összekevered Moszkva 1991 óta folyamatosan hangoztatott, már Jelcin által is kiemelt, ezerszer elismételt álláspontját arról, hogy a Szovjetunió volt tagállamaiban, különösen azokban az utódállamokban, ahol jelentős orosz kisebbség él, fenntartja magának az érdekérvényesítés jogát. Ahogyan pl. az USA (már nem csak) az amerikai kontinens egészén (Monroe elv).
Ezzel azt mondod, hogy Európa egy olyan életképtelen, korcs szarkupac, amely csak azért nem hever orosz lánctalpak alatt, mert amerikai lánctalapak alatt hever.
Nos, én ezt nem gondolom, hiszen a történelem folyamán számtalanszor bebizonyosodott, hogy Oroszország kevés, nagyon, nagyon kevés Európa elnyeléséhez. Ahogyan Európa is Oroszország leigázásához. És ezt Moszkvában is pontosan tudják. Csak ott már azt is régóta tudják, hogy éppen ezért kellene végre megegyezni és egymásra találni.
