Oké Hassel mint forrás hát elég kérdéses... Háborús ponyvaíró és katonák történeteit egybegyúrva írt pár könyvet.
[BIZTPOL] Közép-Európa (V4 országok)
- Téma indítója GrGLy
- Indítva
-
Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.
Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned. -
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
-
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Szarmata nehézlovasság római szolgálatban
Miután a rómaiak meghódították Daciát, megnövekedett a határszakasz, amely ki volt téve a szarmata nehézlovasok támadásainak. Az Alföldön élő jazigok már 107-ben fegyvert fogtak korábbi szövetségeseik ellen, aminek egyik oka a Marostól délre fekvő területek kérdése volt, ezeket ugyanis a dák állam felszámolása után a szarmaták maguknak akartak megszerezni, de a rómaiak továbbra is megszállva tartották a területet, nehezítve ezzel a szarmaták és roxolánok közötti kereskedelmi kapcsolatot a Vaskapun keresztül. A 107-es háborút Hadrianus, mint pannoniai helytartó vezette, így pontos ismereteket szerzett a szarmaták fegyverzetéről és harcmodoráról.
Ezeket az ismereteit tíz évvel később ismét használnia kellett, amikor 117-119. között újabb római-szarmata háborúra került sor. Nagy valószínűséggel ehhez az eseményhez lehet kötni az első rómaiak által felállított catafractes alakulat létrehozását. Az ala I. Gallorum et Pannoniorum cataphractata egység Hadrianus uralkodása alatt lépett szolgálatba Moesiában, vagyis a roxolánok által veszélyeztetett határszakaszon. Ez volt az első olyan nehézlovas alakulat, amit a rómaiak maguk állítottak fel és integráltak hadszervezetükbe, alkalmazkodva a körülményekhez.
Legelőször a markomann-háborúk idejéből van tudomásunk róla, hogy a rómaiak egy jelentősebb szarmata csoportot olvasztottak a hadszervezetükbe. Marcus Aurelius császár ugyanis, amikor 175-ben békét kötött a szarmatákkal, mintegy 8 000 lovast is besorozott közülük a római hadseregbe, akiknek egy részét Britanniába vezényelték.
A szarmata katonai jelenlét Britanniában még a IV. században is kimutatható, mivel is a dux Britanniae alatt egy szarmata cuneust találunk a Notitia Dignitatumban. Vagyis a IV. század végén kb. 1 200 aktív katonai szolgálatot teljesítő szarmata katonáról van tudomásuk a britanniai Bremetennacumban. Britannia volt tehát az első olyan régió, ahol a szarmata eredetű nehézlovasságot alkalmazták a rómaiak.
A III. század folyamán a Római Birodalom katonai és politikai anarchiába süllyed, azonban pont erre az időszakra esik a nehézlovasság térhódításának kezdete a római hadseregben. A folyamatot gyorsította, hogy keleten a parthusokat felváltotta a Szasszanida, más néven Újperzsa Birodalom, ami veszélyes fenyegetést jelentett Róma keleti provinciáira, ráadásul haderejében kulcsszerepet játszott a nehézlovasság. Ezért a keleti területeken perzsa hatásra és perzsa mintára indult el a római hadseregben a nehézlovasság fejlesztése.
Mint láttuk, keleten egy új, nehézlovasságot alkalmazó ellenség feltűnése indította el a római nehézlovasság létrejöttét. Nyugaton ugyanezt a folyamatot a sorozatos szarmata háborúk gerjesztették, és az, hogy a III−IV. század folyamán egyre több szarmata került római szolgálatba. A IV. század második felétől és az V. század elejétől pedig a különféle germán népek kezdték el rendszeresen alkalmazni a szarmata nehézlovasságot.
...
A nyugati birodalomban a negyedik század végén és az ötödik század elején mintegy 23 szarmata gentilumot említ a Notitia Dignitatum, melyeknek lakossága katonai szolgálatra volt kötelezve. A keleti provinciákban, ellentétben a nyugatiakkal, nem állomásoztak számottevő szarmata csapatok, mindössze egy Egyiptomban állomásozó szarmata aláról van tudomásunk, vagyis elmondható, hogy a szarmata fegyveres erők jelenléte a nyugati római hadseregre volt jellemző, és abban még az V. század első felében is fontos szerepet játszott.
A IV. századra tehát a nehézlovasság a római hadszervezet szerves részévé vált, a birodalom két felében összesen 17 clibanarius, catafractes alakulat teljesített szolgálatot a Notitia Dignitatum szerint. Ezek megoszlása a következő volt:
Keletrómai Birodalom:
Scythia:
Cuneus equitum catafractariorum, Arubio 1200 fő
Thracia:
Equites catafractarii Albigenses 300 fő
Thebai:
Ala prima Iovia catafractariorum, Pampane 300 fő
Vexillatio Palatina:
Equites catafractarii Biturigenses 300 fő
Equites catafractarii 300 fő
Equites catafractarii Ambianenses 300 fő
Comites clibanarii 300 fő
Equites primi clibanarii Parthi 300 fő
Equites Persae clibanarii 300 fő
Equites secundi clibanarii Parthi 300 fő
Vexillatio Comitatensis:
Comites catafractarii Bucellarii iuniores 300 fő
Equites promoti clibanarii 300 fő
Equites quarti clibanarii Parthi 300 fő
Cuneus equitum secundorum clibanariorum
Palmirenorum 1200 fő
Scholae Palatinae:
Scola scutariorum clibanariorum 500 fő
Összesen: 6200 fő
Nyugatrómai Birodalom:
Vexillatio Comitatensis:
Equites catafractarii iuniores 300 fő
Equites clibanarii 300 fő
Dux Britanniae:
Praefectus equitum catafractariorum, Morbio 300 fő
Összesen 900 fő
Amint az a fenti adatokból kiderül, a IV. század végén és az V. század elején a római hadseregben szolgálatot teljesítő clibanarius és catafractus alakulatok három kivételtől eltekintve (Praefectus equitum catafractariorum, Morbio; Ala prima Iovia catafractariorum, Pampane; Cuneus equitum catafractariorum, Arubio) mind a központi mozgóhadsereg, azaz a comitatens alakulatok közé tartoztak, ami alátámasztja, ezen egységek elit jellegét.
Emellett az is megfigyelhető, hogy a clibanarius alakulatok mind a comitatenseshez taroznak, míg a határtartományi erők (Limitanei) kötelékében szolgáló három nehézlovas alakulat catafractus. Ez pedig igazolni látszik azt a feltevést, mely szerint, ha fegyverzetbeli különbség nem is volt a kétfajta elnevezés között, státuszbeli eltérés elképzelhető.
Amikor a csapatok térbeli eloszlását vizsgáljuk, világosan kitűnik, hogy a birodalom nehézlovasságának mindösszesen csak 14.5% állomásozott a nyugati provinciákban. Azon belül azonban Britanniában sajátos túlsúlyt lehet megfigyelni, hiszen a Nyugat-római Birodalom összes catafractus alakulata ott teljesített szolgálatot, ami a nyugati nehézlovasság 2/3-át jelenti. A fegyvergyárak eloszlása is követi a csapatok diszlokációját, amíg nyugaton csak egy hadiüzem, az augustodonumi foglakozott lovassági nehézpáncélok készítésével, addig keleten három hadiüzem látta el ezt a feladatot, Nikodémiában, Antiochiában és Caesareában.
Hamis képet kapunk a Nyugatrómai Birodalmom nehézlovasságának erejéről, ha tisztán csak a catafractariusnak
és clibanariusnak nevezett alakulatokat vizsgáljuk. Tudjuk, hogy a nehézlovas harcmodort képviselő szarmata arcaragantes jelentős része a IV. században a Római Birodalomban telepedett le, és azt is, hogy katonai szolgálatra kötelezve 23 körzetben telepítették le őket. Így a birodalom nyugati felében is nagy tömegben állt rendelkezésre a nehézlovas harcmodorban jártas katonai szolgálatra kötelezett népesség, akiket azonban nem szoktak catafractesnek vagy clibanariusnak nevezni.
...
A népvándorlás viharai során a Nyugatrómai Birodalom szarmata telepei különféle germán törzsek uralma alá kerültek, míg az alánok a gótokhoz és a vandálokhoz csatlakozva több telepet hoztak létre szerte Nyugat-Európában. Először Pannoniában telepedtek le a 390-es években, majd 400 körül megjelentek Galliában és 410 körül Hispániában. A vandálokhoz csatlakozott alánok pedig 430 körül a vandálokkal együtt átkeltek Észak-Afrikába.
A római vezetés igyekezett felhasználni a birodalomba betelepedett alánokat a határok védelmére, ezért szövetséget kötött velük, de a valóságban a különféle alán csoportok inkább a névleg szintén római foederati germán törzseknek engedelmeskedtek.
A Nyugatrómai Birodalom bukásakor tehát a nehézlovas harcmodort gyakorló szarmaták már nagy számban éltek Britanniába, Galliában, Itáliában és Hispániában, sőt egyes alán csoportok a vandálokkal együtt Észak-Afrikába is eljutottak. Ilyenformán tehát a kora középkorban megjelenő európai nehézlovasságot nem lehet minden előzmény nélkülinek tekinteni, hanem Nagy Károly és a középkor lovagjait a késő római hadsereg nehézlovasságának és a germán szolgálatba állt szarmata nehézlovasok örököseinek kell tekintenünk.
Miután a rómaiak meghódították Daciát, megnövekedett a határszakasz, amely ki volt téve a szarmata nehézlovasok támadásainak. Az Alföldön élő jazigok már 107-ben fegyvert fogtak korábbi szövetségeseik ellen, aminek egyik oka a Marostól délre fekvő területek kérdése volt, ezeket ugyanis a dák állam felszámolása után a szarmaták maguknak akartak megszerezni, de a rómaiak továbbra is megszállva tartották a területet, nehezítve ezzel a szarmaták és roxolánok közötti kereskedelmi kapcsolatot a Vaskapun keresztül. A 107-es háborút Hadrianus, mint pannoniai helytartó vezette, így pontos ismereteket szerzett a szarmaták fegyverzetéről és harcmodoráról.
Ezeket az ismereteit tíz évvel később ismét használnia kellett, amikor 117-119. között újabb római-szarmata háborúra került sor. Nagy valószínűséggel ehhez az eseményhez lehet kötni az első rómaiak által felállított catafractes alakulat létrehozását. Az ala I. Gallorum et Pannoniorum cataphractata egység Hadrianus uralkodása alatt lépett szolgálatba Moesiában, vagyis a roxolánok által veszélyeztetett határszakaszon. Ez volt az első olyan nehézlovas alakulat, amit a rómaiak maguk állítottak fel és integráltak hadszervezetükbe, alkalmazkodva a körülményekhez.
Legelőször a markomann-háborúk idejéből van tudomásunk róla, hogy a rómaiak egy jelentősebb szarmata csoportot olvasztottak a hadszervezetükbe. Marcus Aurelius császár ugyanis, amikor 175-ben békét kötött a szarmatákkal, mintegy 8 000 lovast is besorozott közülük a római hadseregbe, akiknek egy részét Britanniába vezényelték.
A szarmata katonai jelenlét Britanniában még a IV. században is kimutatható, mivel is a dux Britanniae alatt egy szarmata cuneust találunk a Notitia Dignitatumban. Vagyis a IV. század végén kb. 1 200 aktív katonai szolgálatot teljesítő szarmata katonáról van tudomásuk a britanniai Bremetennacumban. Britannia volt tehát az első olyan régió, ahol a szarmata eredetű nehézlovasságot alkalmazták a rómaiak.
A III. század folyamán a Római Birodalom katonai és politikai anarchiába süllyed, azonban pont erre az időszakra esik a nehézlovasság térhódításának kezdete a római hadseregben. A folyamatot gyorsította, hogy keleten a parthusokat felváltotta a Szasszanida, más néven Újperzsa Birodalom, ami veszélyes fenyegetést jelentett Róma keleti provinciáira, ráadásul haderejében kulcsszerepet játszott a nehézlovasság. Ezért a keleti területeken perzsa hatásra és perzsa mintára indult el a római hadseregben a nehézlovasság fejlesztése.
Mint láttuk, keleten egy új, nehézlovasságot alkalmazó ellenség feltűnése indította el a római nehézlovasság létrejöttét. Nyugaton ugyanezt a folyamatot a sorozatos szarmata háborúk gerjesztették, és az, hogy a III−IV. század folyamán egyre több szarmata került római szolgálatba. A IV. század második felétől és az V. század elejétől pedig a különféle germán népek kezdték el rendszeresen alkalmazni a szarmata nehézlovasságot.
...
A nyugati birodalomban a negyedik század végén és az ötödik század elején mintegy 23 szarmata gentilumot említ a Notitia Dignitatum, melyeknek lakossága katonai szolgálatra volt kötelezve. A keleti provinciákban, ellentétben a nyugatiakkal, nem állomásoztak számottevő szarmata csapatok, mindössze egy Egyiptomban állomásozó szarmata aláról van tudomásunk, vagyis elmondható, hogy a szarmata fegyveres erők jelenléte a nyugati római hadseregre volt jellemző, és abban még az V. század első felében is fontos szerepet játszott.
A IV. századra tehát a nehézlovasság a római hadszervezet szerves részévé vált, a birodalom két felében összesen 17 clibanarius, catafractes alakulat teljesített szolgálatot a Notitia Dignitatum szerint. Ezek megoszlása a következő volt:
Keletrómai Birodalom:
Scythia:
Cuneus equitum catafractariorum, Arubio 1200 fő
Thracia:
Equites catafractarii Albigenses 300 fő
Thebai:
Ala prima Iovia catafractariorum, Pampane 300 fő
Vexillatio Palatina:
Equites catafractarii Biturigenses 300 fő
Equites catafractarii 300 fő
Equites catafractarii Ambianenses 300 fő
Comites clibanarii 300 fő
Equites primi clibanarii Parthi 300 fő
Equites Persae clibanarii 300 fő
Equites secundi clibanarii Parthi 300 fő
Vexillatio Comitatensis:
Comites catafractarii Bucellarii iuniores 300 fő
Equites promoti clibanarii 300 fő
Equites quarti clibanarii Parthi 300 fő
Cuneus equitum secundorum clibanariorum
Palmirenorum 1200 fő
Scholae Palatinae:
Scola scutariorum clibanariorum 500 fő
Összesen: 6200 fő
Nyugatrómai Birodalom:
Vexillatio Comitatensis:
Equites catafractarii iuniores 300 fő
Equites clibanarii 300 fő
Dux Britanniae:
Praefectus equitum catafractariorum, Morbio 300 fő
Összesen 900 fő
Amint az a fenti adatokból kiderül, a IV. század végén és az V. század elején a római hadseregben szolgálatot teljesítő clibanarius és catafractus alakulatok három kivételtől eltekintve (Praefectus equitum catafractariorum, Morbio; Ala prima Iovia catafractariorum, Pampane; Cuneus equitum catafractariorum, Arubio) mind a központi mozgóhadsereg, azaz a comitatens alakulatok közé tartoztak, ami alátámasztja, ezen egységek elit jellegét.
Emellett az is megfigyelhető, hogy a clibanarius alakulatok mind a comitatenseshez taroznak, míg a határtartományi erők (Limitanei) kötelékében szolgáló három nehézlovas alakulat catafractus. Ez pedig igazolni látszik azt a feltevést, mely szerint, ha fegyverzetbeli különbség nem is volt a kétfajta elnevezés között, státuszbeli eltérés elképzelhető.
Amikor a csapatok térbeli eloszlását vizsgáljuk, világosan kitűnik, hogy a birodalom nehézlovasságának mindösszesen csak 14.5% állomásozott a nyugati provinciákban. Azon belül azonban Britanniában sajátos túlsúlyt lehet megfigyelni, hiszen a Nyugat-római Birodalom összes catafractus alakulata ott teljesített szolgálatot, ami a nyugati nehézlovasság 2/3-át jelenti. A fegyvergyárak eloszlása is követi a csapatok diszlokációját, amíg nyugaton csak egy hadiüzem, az augustodonumi foglakozott lovassági nehézpáncélok készítésével, addig keleten három hadiüzem látta el ezt a feladatot, Nikodémiában, Antiochiában és Caesareában.
Hamis képet kapunk a Nyugatrómai Birodalmom nehézlovasságának erejéről, ha tisztán csak a catafractariusnak
és clibanariusnak nevezett alakulatokat vizsgáljuk. Tudjuk, hogy a nehézlovas harcmodort képviselő szarmata arcaragantes jelentős része a IV. században a Római Birodalomban telepedett le, és azt is, hogy katonai szolgálatra kötelezve 23 körzetben telepítették le őket. Így a birodalom nyugati felében is nagy tömegben állt rendelkezésre a nehézlovas harcmodorban jártas katonai szolgálatra kötelezett népesség, akiket azonban nem szoktak catafractesnek vagy clibanariusnak nevezni.
...
A népvándorlás viharai során a Nyugatrómai Birodalom szarmata telepei különféle germán törzsek uralma alá kerültek, míg az alánok a gótokhoz és a vandálokhoz csatlakozva több telepet hoztak létre szerte Nyugat-Európában. Először Pannoniában telepedtek le a 390-es években, majd 400 körül megjelentek Galliában és 410 körül Hispániában. A vandálokhoz csatlakozott alánok pedig 430 körül a vandálokkal együtt átkeltek Észak-Afrikába.
A római vezetés igyekezett felhasználni a birodalomba betelepedett alánokat a határok védelmére, ezért szövetséget kötött velük, de a valóságban a különféle alán csoportok inkább a névleg szintén római foederati germán törzseknek engedelmeskedtek.
A Nyugatrómai Birodalom bukásakor tehát a nehézlovas harcmodort gyakorló szarmaták már nagy számban éltek Britanniába, Galliában, Itáliában és Hispániában, sőt egyes alán csoportok a vandálokkal együtt Észak-Afrikába is eljutottak. Ilyenformán tehát a kora középkorban megjelenő európai nehézlovasságot nem lehet minden előzmény nélkülinek tekinteni, hanem Nagy Károly és a középkor lovagjait a késő római hadsereg nehézlovasságának és a germán szolgálatba állt szarmata nehézlovasok örököseinek kell tekintenünk.
Ha javasolhatom ne a genetikai teszted határozzon meg téged. Sok amerikai végletekig meg van őrülve ha valami egzotikus felmenője van. Attól még nem kell olasznak lenni senkinek (meg tömni magát spagettivel és hadonászni) hogy az egyik dédnagyanyja Milánóból jött, miközben a maradék meg a Mayflowerrel hajózott be.
Ha véletlenül találsz magadban 15% közép-ázsiai vért miközben a maradék 85% kelet-európai, még nem kötelező kikeresztelkedni és jurtába költözni.
Csak ez pont olyan infó belőlle ami igaz lehet. Azt nyílván én sem hiszem el hogy Sztálingrádból pont sikerült kijutnia.
Az EBESZ küldöttsége június 29 és július 12 között 5200 alkalommal észlelte a tűzszünet megsértését Kelet-Ukrajnában.
A speciális EBESZ missziója jelentése szerint az év eleje óta 55 személy vált a harcok áldoztává: nyolcan elhunytak, negyvenheten megsérültek.
https://karpathir.com/2020/07/21/harom-het-alatt-55-civil-serult-meg-kelet-ukrajnaban/
Megjegyzés:
A civil áldozatok és sebesültek az ukrán támadások eredményei
A speciális EBESZ missziója jelentése szerint az év eleje óta 55 személy vált a harcok áldoztává: nyolcan elhunytak, negyvenheten megsérültek.
https://karpathir.com/2020/07/21/harom-het-alatt-55-civil-serult-meg-kelet-ukrajnaban/
Megjegyzés:
A civil áldozatok és sebesültek az ukrán támadások eredményei
G
Galthran
Guest
ez playmobil, ugye? te gyűjtöd vagy vannak gyerekek?Az én római "nehéz"lovasom
G
Galthran
Guest
Értem egy meseírónak van egy neked elfogadható kijelentése és már az az etalon, holott most, hogy jobban rákerestem valószínűleg nem is hasselnek hívták a fickót.
Ne aggódjál értem, a nagy megdöbbenéseken már évekkel ezelőtt átestem. Lesz itt nyugati, keleti, déli vér is nálam, már azt is sejtem, melyikből lesz a több. Az amerikaiak hülyék, sosem bírtam őket. Én itt születtem, ide tartozom, ez az anyanyelvem. De még kettőt választhatok ez mellé...
Bár nem egy nemzetből jöttek az őseim, de mindig nagyon összetartottak, nagy család voltak és össze is jártak, ahogy azt kell, nem lehet panaszom rájuk. 
Az en lanyomnak daniaba csinaltak 30-x % a ismeretlen volt szamukra a genetikai allomanyanak
/az annya felig nemet felig dan de a nemet genbanki informacio allitolag remdelkezesre all a danoknak /egesz "nyugat" dns allomamya meg a szou megletekor kezdtek a kozos konyvtarat nyugaton./
Mert biztos szíriuszi családfa ág is volt benne. Azt meg arrafelé nem nagyon ismerik.Az en lanyomnak daniaba csinaltak 30-x % a ismeretlen volt szamukra a genetikai allomanyanak
Valoszinubb a rac kun vonal volt szamukra ismeretlen egy kis szekelyell megfuszerezveMert biztos szíriuszi családfa ág is volt benne. Azt meg arrafelé nem nagyon ismerik.
Tegnap a dákós eszetlennel bővült az index, erre ma lejött egy cikk, miszerint Jézus zsidó volt, ami most mindegy, meg egyébként is muszáj benyalni az új főnöknek, de abban láttam egy forrást:
https://press.princeton.edu/books/paperback/9780691148052/the-aryan-jesus
És az index reklámozza!
Kössz szépen!
..
Olvassad már végig legalább, miket mond, ember!
..
"Azt tudjuk egyáltalán, hogy magyarul beszéltek a honfoglaló magyarok?
..
Nem tudjuk, milyen nyelvet beszéltek. Azt sem, hogy a honfoglalás után a Kárpát-medence hány százaléka beszélt magyarul. Az csupán egy fikció, hogy a nagy százalékuk. Egyetlen olyan jel van, ami nagyon elgondolkodtató: az, hogy jelenleg magyarul beszélünk."
..
És ezt az embert tartod mérvadónak!
Megmondjam neked milyen nyelven beszéltek?
- szuahéliül!
..
Ékes példája és bizonyítéka Sudár Balázs annak, hogy a diploma kevés önmagában. Az is bárkinek lehet ma, aki tud biflázni, magolni!
Pap Gábor asztrálmitológus? Igen sokat levon a szavahihetőségéből!
Te szemmel láthatóan azoknak a nem szakmabelieknek hiszel, akik azt írják amit te olvasni szeretnél.
Én azoknak hiszek akik egész életükben arra a bizonyos szakmára készültek, azt tanulták, és mindennap azzal foglalkoznak. Szakemberek.
Nyelvészek, történészek.
Lehet, hogy Vyvian Fable sok krimit írt, de attól nem gondolom, hogy a kriminológia szakértője lenne.
Tehát maradjunk annyiban, hogy te a Pap Gábor által készített horoszkópokat olvasod a magyarság és a magyar nyelv eredetét illetően, én pedig a szakemberek véleményét.
És akkor ezt nem is kell tovább ragoznunk.