Volt már egyszer határzár délen – Rákosi szüntette meg
"A műszaki zár jelenleg különösen hátrányos a déli határon. Rossz hatással lehet a Magyar Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság közötti baráti, jószomszédi viszony kialakításában." Egyebek mellett ezzel indokolta Piros László belügyminiszter 1955. november 1-jén a Honvédelmi Tanácshoz intézett előterjesztésében, miért tartja halaszthatatlannak az országot addigra már ezer kilométer hosszan bekerítő határzár felszámolását a déli szakaszon. Mert bár az elsősorban szögesdrótból és taposóaknákból kiépített rendszer "késleltette a határsértők mozgását", a fenntartása nagyon drága volt, és csak a jugoszláv határon közel 9 ezer holdnyi területet vont ki a termelésből. De talán még súlyosabb érv volt, hogy 1952 óta hiába fogtak el (már holtan vagy súlyosan sérülten) 42 szökevényt, a műszaki zárnak időközben 86 határőr is áldozatául esett (9-en meghaltak, 77-en megsebesültek). Ezért is javasolta a belügyminiszter a Rákosi Mátyás elnökölte tanácsnak, hogy mihamarabb szüntessék meg a kettős drótakadályt és az aknamezőket a jugoszláv–magyar határon, egyszersmind számolják fel a román–magyar szakaszon a határtól 20-30 méterre kialakított, 8-10 méter széles, felszántott, boronált nyomsávot is, amelynek fenntartása tetemes jövedelemkiesést okoz a mezőgazdaságnak.