...Innentől mi is amink van? A kipróbált politikai termékértékesítő kalmárhordák annyira lelakták és felélték a kommunizmus utáni generációk életidejének felhasználásával létrehozott javakat, ami a, számukra legalábbis, adott termelőközeg használhatatlanra leépülésével fenyegetett. Akik ezt javarészt létrehozták, mégis mind időtényezőtől, a politikai síktól függetlenül hatalmi tényezőként ülnek a parlamentben. A mostani kormányzat egyrészt a felélés következményeként, másrészt annak a következményeként kormányoz 12 éve, hogy az emberek az egy kis jogukkal és a rendszer által biztosított tisztasági szintjével a választásoknak, úgy döntöttek, hogy elég volt a 4 évenkénti csere és újrakezdett várakozás és szenvedés mértékéből. Így adtak 8 évet, aztán mivel javulást tapasztaltak egy olyan szintről, amiről csak feljebb lehetett emelkedni, mert egy lépéssel lejjebb az összeomlás volt, adtak még négyet.
És a jelen kormányzat jól élt a lehetőséggel, alkotott és kipróbált dolgokat és mert élni a hatalommal ésszerű építő jelleggel. De azt hozzá kell tenni, hogy ezt muszáj volt, különben egy szemétdomb királyai lettek volna. Ha a politikájukat nézem, ennek ellenére a rendszert látom. A gazdaságuk, amit sokan összekevernek a jó politikával olyan szinten, amiben egyenlőségjelet raknak ezek közé. Pedig a gazdaság nem örökbérlet, ha mögötte a politika hibás vagy rohad. Lásd Németországot.
Itt kétfelé kell választanom a mondanivalómat, mert nem vagyok Isten, így vagy-vagy alapont tudok szemlélni. Vegyük a jó lehetőséget a Fidesz, Orbán kormányzat kapcsán. Rendelkeznek rendszerideával. Szoktam igyekezni hinni ebben, hogy értékelni tudjam belülről szemlélve őket.
Tehát ha van nagybetűs Idealizmus ami mögöttes töltetet jelent és a változás irányába igyekszik a globális mozgástér lehetőségein belül kormányozni legalább az országot, vagy világpolitikai szinten is a változtatni akarókat, akkor van értelme a csak tapsnak. Mert hatékonyan működve nem a normalitással szembemenve alkotmányoztak, mert erővel is igyekeznek kitépni a segélyek tespedtségéből a lakosság elfeküdt részét is, mert bele mertek lépni a haderőfejlesztésbe új úton, mert a külpolitikában kiállnak valamiért, mert a támogatásuk végre nem románozás és ukránozás a kiszakadtak felé, mert támogatják a családokat és még sok pontot sorolhatnék fel. Ez a kép ami a reményt kelti, hogy ez egy jó csapat, ami valóban végre értelmesen teszi a dolgát, ami megtalálta a módját, hogy a különböző érdekek szerint itt élő nációk között enyhüljön az ellentét és akarnak alkotni valamit ezekből, hogy legalább ezen a szinten szűnjön a szembenállás országon belül, hogy végre megindult a haza saját nemzetének az elsimerése,a saját kultúra végre-valahára megtisztelése, a kicsiség érzetkeltésének a vége.
Már vita közben fejtettem ki, hogyha a cél valós és őszinte, akkor egyértelmű a folytatás vágya, mert jobban, sőt máshogy sem tudná csinálni senki. Mert egy forradalmi változás sem kapna ennyi lehetőséget a nép félelmei miatt, a globális beágyazottság hiányából fakadó ismeretek hiánya miatt. Tehát ebből a belső, reménnyel teli szemszögből fantasztikus munkát végeznek nagyon sok fronton, technológiától a családokig, munkalehetőségtől a biztonságig. Ezek miatt ebben a ciklusukban gondolkodtam el először azon, hogy megkapják a szavazatomat.
DE...
