Pár napja az Indexen:
Filipov
Sok mindent összehordott az interjúban a koma, most csak az utolsó bekezdést idézném itt. A nyugdíjak átalakításáról beszél.
"Megengedhetetlen, hogy emberek tömegei létminimum alatt tengődjenek azért, mert aktív korukban
valamilyen okból nem volt elegendő járulékbefizetésük. Ez egyrészt embertelen, másrészt a mélyszegénységben élők kevesebbet fogyasztanak és többet betegeskednek, amit a gazdaság és a szociális ellátórendszer is megszenved. Eközben megállíthatatlanul csökken az aktív korú munkavállalók aránya, ezért meg kellene próbálni minél tovább munkában tartani az embereket.
Az általunk javasolt rendszerben mindenkinek alanyi jogon járna egy, a létminimum összegét garantáló, az adóbevételekből finanszírozott szolidaritási nyugdíj, a korábbi járulékbefizetésektől függetlenül. Ez garantálná, hogy senki ne süllyedhessen időskorára mélyszegénységbe. A megtakarítási pillér eközben egyéni számlás rendszerben gyűjtené a megtakarításokat, és rugalmas nyugdíjba vonulást tenne lehetővé.
Mindenki abban lenne érdekelt, hogy ha képes rá, minél tovább dolgozzon."
Vegyük sorra. Az emberek tömegei (ez mindig jól hangzik, tömegei, akármennyit is jelentsen ez), tengődnek (mindig tengődnek, ez jó szó, könnyeket csal a szemekbe) létminimum alatt, mert VALAMILYEN okból nem volt elég járulékbefizetésük. OK, tehát magyarra fordítva: soha nem dolgozott. Mert ha dolgozott volna, akkor lett volna elég járulékbefizetése. Mondjuk a következő mondatban jön a megoldás is: mélyszegénységben élők. Ez olyan mint az afroamerikai a négerekre, mi tudjuk, hogy ez a cigányságot jelenti (nem a teljes cigányságot, annak csak egy speciális szeletét, de mindenki tudja kikről beszél a költő). Szóval a soha dolgozni, tanulni nem is akaró rétegről van innentől szó. Na és itt jön az újra csomagolt alapfizetés: szolidaritási nyugdíj. Tehát, ha kihúztad a nyugdíjkorhatárig, akkor kapsz elég pénzt, hogy megélj. Mindenkinek jár, alanyi jogon, tehát nyugdíjtól, körülményektől függetlenül, tehát innentől szorozzuk ezt a kis szerény szolidaritási nyugdíjat fel mondjuk 2,5 millióval (ennyi ma a nyugdíjban részesülők száma) és vegyünk mondjuk 130 ezer forintos létminimumot (sokféle adat kering, de nagyjából e körül szór). Egy egyszerű szorzás és feltételezzük, hogy ezen sem lesz adótétel, nettó összeg, akkor kapunk nagyjából 325 milliárdot/hó. OK. Na ezt az összeget az adóbevételekből finanszírozná. Akkor fordítsuk ezt is le magyarról magyarra: Ha csökken az aktív korú munkavállalók aránya, ami fenntarthatatlanná teszi a felosztó kirovó nyugdíjrendszert, akkor ugyan ez a csökkenő réteg, majd fizeti az adójából a szolidaritási nyugdíjat is. Értem.
De itt még nem hagyja abba, folytatja is. Miután kifizettük azokat akik nem dolgoztak sosem, van egy jó hírünk, te viszont dolgozhatsz kilencven évesen is, hiszen abban leszel érdekelt, hogy minél tovább dolgozz. Bravo, megoldottuk a nyugdíjak kérdését is (kevesebb lesz a nyugdíjas, hiszen aki dolgozott az dolgozni is fog végtelenül), plusz a finanszírozás kérdését is. Ezt kis eufemizmussal rugalmas nyugdíjba vonulásnak nevezzük.
Egy fűtött irodában ülve ez remek ötlet. Mondjuk javasolnám a kedves alanyi zseninek, hogy ezt mesélje el egy gyári sor mellett is az embereknek, hogy milyen jó lesz nekik, mert érdekeltek lesznek abban, hogy minél tovább dolgozzanak. Ha elég gyorsan tud futni, akkor megússza kiadós verés nélkül.
Beszélt még emberünk az oktatásról, államaparátusról, informatikai fejlettségről, így egyben mindenről is. És ez csak egyetlen bekezdés volt a "nagy interjúból".