Magyarország nem bővelkedik nyersanyagokban, ásványkincsekben. Nincs tengerünk. Nincs és nem is volt gyarmatbirodalmunk. Egyelőre még nem vagyunk pénzügyi központ sem.
Ami nekünk van, az egyrészt a kedvező fekvésünk kelet és nyugat határán. Tehát ide lehet hozni logisztikát, kereskedelmet és bármilyen logisztika függő, beszállítási láncra érzékeny gyártást, amihez nyugati infrastruktúra kell, olcsóbb termelési tényezőkkel. Ebből az következik, hogy nekünk a kelet és nyugat közti kapocs szerep az érdekünk, nem pedig a keleti kapcsolatok ellehetetlenítése. Ki az, aki keleti nyitást csinál és ki az, aki keleti zárást csinálna?
Ebből az következik, hogy az infrastruktúránknak kell nagyon jónak lennie. Utaknak, vasutaknak (igen, a Budapest-Belgrádnak is), csővezetékeknek, vezetékes és vezeték nélküli távközlési infrastruktúrának, számítástechnikai infrastruktúrának. A lehető legtöbb mindennek rajtunk kell keresztül mennie. Na vajon ezeket ki fejleszti?
A másik erőforrásunk a munkaerő.
- Először az embereknek dolgozniuk kell és nem segélyből élniük. A munka alapú társadalom és gazdaság nem csak egy üres jelszó. A munkahelyek megemelt száma az ország gazdasági teljesítményét, pénzügyi helyzetét alapvető szinten javította. Ez az extenzív munkaerő kihasználtság növelés. Vajon ki az aki segélyeket, alapjövedelmet ígérget (és korábban osztogatott) és ki az, aki munkához köti a jövedelmet?
- Másodszor emelni kell a béreket és azért, hogy ezt megtehessük és még versenyképesek maradjunk, emelni kell a hozzáadott értéket. Ez az intenzív hatékonyság növelés. Na vajon ki próbál technológia intenzívebb, magasabb hozzáadott értékű munkahelyeket teremteni?
- Harmadszor képezni kell a munkaerőt. Vajon ki próbál kínai, koreai egyetemeket ide hozni?
A harmadik erőforrásunk a viszonylag jó mezőgazdasági adottságaink és az erre építhető feldolgozóipar. Meg kell nézni, hogy melyik időszakban építették le a mezőgazdasági termelést, fizettek kvóta alapon a termelés felhagyásáért, az állatállomány levágásáért és építették le a termékfeldolgozást. Kicsit sem magyar nemzeti érdekek mentén.
A negyedik versenyelőnyünk a jobb pénzügyi, szabályozási környezet. Az alacsonyabb társasági adó, a kedvezmények. Meg lehet nézni, hogy ki az, aki fenn kívánja tartani az adóverseny előnyünket és ki az, aki feladná ezt a gazdaságpolitikai és befektetés ösztönző eszközt. Ha úgy tetszik ki védené a magyar fiskális szuverenitást és ki az aki feladná ezt az EU javára.
A fiskális versenyelőny mellett van egy monetáris versenyelőnyünk is. A forint és a saját jegybenki eszközrendszer. Egy annyira nyitott és annyira extrém exportorientált országnak, mint Magyarország szüksége van saját árfolyampolitikára az export-import versenyképesség pénzügyi megtámogatására. Még akkor is, ha egyeek csak siránkozni tudnak a gyengébb forinton és nem nézik az export versenyképességünket. Ki az, aki megtartaná a forintot és ki az aki fel kívánja adni az euróért, feladva a monetáris szuverenitásunkat? Aztán majd nézhetünk, ha azt csinálják velünk mint ciprussal, vagy a görögökkel.
Az ötödik versenyelőnyünk az olcsóbb, megbízhatóbb energia ellátás lehet. Nem a zöld őrület, hanem Paks 2 megépítése, Paks 1 élettartam hosszabbítása, esetleg még egy újabb reaktor. A gázfogyasztásunkhoz képest igen nagy gáztároló kapacitásunk és annak további fejlesztése. A több irányból és útvonalon kiépített, minél biztosabb gázellátás. A több forrásból való beszerzés lehetősége. Ezt is ki építi és ki az, aki inkább politikai alapon negatívan áll hozzá a legolcsóbb és legmegbízhatóbb beszerzési forráshoz?
A hatodik az idegenforgalom. Ehhez megfelelő szállodai kapacitások kellenek. Turista csalogató látványosságok. Rendezvények, sportesemények. Egészségturizmushoz a gyógyfürdőinken kívül is külföldieknek is eladható egészségügyi ellátó kapacitás (klasszikus példa a fogászat, amiért ide szoktak járni). Na vajon ki próbálja ezeket fejleszteni és ki az, akinek a teljesítménye kimerül az olimpia megfúrásában és az atlétikai VB akadályozásával való fenyegetőzésben?
A hetedik kitörési pont a belső piac arányának emelése lehet. Ehhez olyan termékek és szolgáltatások termelését és fogyasztását kell ösztönözni, amit érdemben nem lehet importálni. Például lakásépítés. (Kamattámogatott forint hitelek 1999-től, amiket 2003-tól leépítettek és helyébe deviza eladósodást állítottak. Vagy jelenleg az olcsó(!!!), fix kamatozású(!!!), forint(!!!) hitelek mellett még CSOK és egyéb kedvezmények. Kedvezményes lakás ÁFA. Stb... Igen, ez áremelkedéssel jár. Lehet kizárólag az áremelkedést meglátni, a növekvő építőipari teljesítmény, a növekvő és korszerűsödő lakásállomány és az ezekből származó költségvetési bevételek helyett és fanyalogni azon hogy a belső kereslet építése mellékhatásként árfelhajtó is. Ugye mennyivel jobb, volt amikor hatalmas külkereskedelmi és külső fizetési mérleghiányunk alakult ki, mert az osztogatásból import termékeket vettek az emberek, meg elnyaralták?)
Vagy például belső keresletet generál az infrastruktúra építés (klasszikus keynesiánus eszköz), de nem multi cégekkel kiviteleztetve, hanem hazaiakkal. És akkor most nyugodtan lehet Mészárosozni! Mert a Strabag ugye mennyivel jobb már?
És akkor lehet követelőzni, hogy miért nincs még Magyarországon a svájcit, hollandot, németet, osztrákot, svédet leköröző bérszínvonal és gazdasági jólét. Mert a szociális demagógia az nagyon megy.
Lehet mindent megfúrni. Lehet a kapcsolatokat politikai alapon elmérgesíteni. Lehet zöld ideológiára cserélni az észszerűséget. A rombolás és az ideológiai ámokfutás az menne. A teljesítményhez nem kötött, átmeneti osztogatás nyakló nélküli hitelfelvételből, amíg a hitel is el nem fogy (mert a kommunisták mindig kifogynak mások pénzéből). Az adóemelés. Meg az önkormányzati ingatlanvagyon és az állami vagyon eladása, mert azokkal az üzletekkel is valaki jól jár és az így beszedett pénzt el lehet osztogatni, észszerű gazdaságpolitikai célokra való felhasználás helyett.
De ha építeni kell és megteremteni a jólét gazdasági alapjait, az már sokkal kevésbé megy.
Ha valaki arról beszélne, hogy mindezeket hogyan lehetne jobban csinálni, azt lehetne konstruktívnak, reális alternatívának tekinteni.