Igazából bárkinek válaszolhattam volna - avagy akár válasz nélkül csak. OK, kezdjük a felvetett országokkal, ha már válasz:
- horvát nem tart minket stratégiai szövetségesnek. Az ottaniak nem túl barátságosak. Rendszeres a magyar kártya, MOL ügy, avagy éppen amikor 2015 -ben bejöttek 40 fegyveres rendőrrel stb. Vannak normális politikusok, de ...
- bolgár messze van, most éppen USA báb és félig-meddig jelentéktelen,
- nem írtad, de más szóba hozta: szerbek. Hát, velünk nem lennének beljebb semmilyen szempontból ...
- török - messze van (ami nem is túl nagy baj) és amilyen szinten érdemes együttműködni velük azt tesszük jelenleg is.
Vegyük észre az alapigazságot: nekünk nem opció: sem a NATO kilépés, sem másik szövetségbe állás, sem határrevízió, sem a hintapolitika (bizony most sem ezt tesszük !!), sem határrevízió, sem az hogy nem kérünk NATO csapatokat.
Igen, van egy nulla hadseregünk. Kinek kellenénk szövetségesnek? Gazdasági- és egyéb érdekérvényesítő képességünk is kb. majdnem nulla. Bármennyire is fáj nem mi mondjuk meg a tuti-frankót. Másik oldalról e miatt nem is vagyunk annyira "kapósak".
Most az egyetlen opció, hogy "megülünk a seggünkön" és megpróbálunk nem a leghangosabban óbégatók táborába tartozni illetve nem magunkra haragítani senkit (lehetőleg az oroszt is a legkevésbé). Bár az ukránoknak továbbra is nyaljuk a seggét, de vegyük észre, ha a teljes Honvédséget küldenénk Nekik, akkor is csak az artikulálatlan acsarkodást kapnánk vissza.
NATO csapatok kérdése. Vegyük észre ezt megszavazta a nép '99 -ben. Így, ha a NATO csapatokat akar küldeni - akkor küld csapatokat. Pont. Bármilyen keményen is hangzik - minden más csak "porhintés" ...
Úgyhogy ebben a közegben kell "okosnak lennünk" amennyire lehet. Jelenleg ezt tesszük ...