Ha ez így van, akkor ennek így szerintem semmi értelme, csak gyűjtjük az ellenségeket.
Te még mindig abban hiszel, hogy ez a mostani EU még az, amihez mi 2004-ben csatlakoztunk, vagy az, amihez egészen odáig, a kilencvenes években csatlakozni akartunk?
Ez az EU semmi más, mint a kilencvenes-kétezres évek jólétében karakterét vesztett, a politikát hagymázas ideológiákra cserélő, politikai üzenet nélküli corporate lobbistákkal a reálpolitikára képtelen gittegylet.
Bullshit szabályok, bürokrácia, korrupció, arrogáns kettősmérce és enervált sodródás a világ eseményeivel. Eltűnt az összes karizmatikus politikus, mióta a németeknél a kétezres évek közepe óta divat lett a szürke vállalati középvezető, mint politikai karakter, amit nagyon gyorsan magáénak tett a többi nyugati állam politikai színtere is.
Naná, hiszen a válságoknak, háborúknak egyszersmint vége, a jólétben nincs szükség vezéregyéniségekre, nemzeti arculatra többé.
A demokrácia következő lépcsőfokaként a vállalati menedzsment, mint politikusi arculat vette át a korábbi nagy nevekkel jelzett korszakokat és ahogy mondani szokás: ez akkor jó ötletnek tűnt.
Csakhogy ebből így egy hatamas, a nemzetek felett álló, önmagát (sem) szabályzó, jódolgában magát ideológiákkal "szórakoztató" korrupt vállalat lett. Az EU valódi urai így a tengerentúli tőzsdék ottani szabályzóit is meghaladó alapkezelői és globális politikai szinten befolyásos árnyékbankjai lettek.
Ez már nem az az EU, amihez mi nagy naívan csatlakoztunk. Amióta megpróbálunk kitörni a ránk leosztott engedelmes utánfutó gyarmat szerepéből, mert rájöttünk, hogy a felzárkózás lehetősége csak egy illúzió, hogy addig is, míg futunk a mókuskerékben, termeljük a profitot, azóta alkalmazzák ellenünk az ad hoc eljárásokat és ideológiai alapon indokolt gumiszabályokat.
Amíg a görögöknél mehet a permanens államcsőd, a leggazdagabb vállalkozók adómentessége, a teljes közéletet átszövő korrupció, a migránshelyzet militáns kezelése, addig ellenünk egyetlen jogállamisági eljárásnak sincs helye.
Ugyanez igaz az olaszokra, spanyolokra.
Említhetném akár a német választási törvényt, vagy a francia közállapotokat is.
Az, hogy idehaza belpolitikai okokból megy a Brüsszel démonizálása, mint látványos cirkusz, az magát Brüsszelt sem érdekli.
Brüsszelt csak az általa ránkruházott vétójogunk érdekli, mert ezzel időnként belenyúlunk az EU feletti nagypolitikába.
És ezt nem tudják lekezelni.