1. Az általad idézett adatok jól mutatják, hogy Magyarország a 90-es évek elején felégette kelet felé a hidat, ami akkor 20 %-os reál GDP csökkenéssel jár és csak 2001-ben kapaszkodtunk vissza a '89-es termelési szintre. Ma is csak 23 %-kal magasabb a gazdasági teljesítményünk, mint 1989-ben, ami nem egész 1 %-os átlagos növekedésnek felel meg. Összehasonlításként a '89-est megelőző 24 évben, az "átkosban" 122 %-os növekedést sikerült elérnünk a rendszerváltás óta elért 23 %-kal szemben. Tehát a keleti piac erőltetett leépítése és a nyugati orientáció egyáltalán nem volt idáig diadalmenet. Nyugat-Európa és az USA 1995-97-ben, a privatizáció idején bagóért vette meg a magyar termelő kapacitásokat, a gyárakkal a munkaerőt, a piacot és mindent. Lényegében gazdaságilag gyarmatosítottak minket azok, akik ma azt kiabálják, hogy milyen szörnyen nő az orosz befolyás, miközben a nyugati befolyás nagyságrenddel nagyobb ma Magyarországon, mint az orosz.
2. Az egy tévhit, hogy a jóságos EU és USA milyen aranyosan hozott nekünk tőkét és technikát, talpra állította a gazdaságunkat, most meg ad nekünk támogatásokat. Valójában a tőke azért jött ide, mert a bérszínvonalunk drasztikusan alacsonyabb volt, mint a nyugat-európai és amerikai. Olcsó munkaerő voltunk, akik megtermelik azokat a termékeket, amit nyugaton elfogyaszthatnak, miközben a nyugati GDP túlnyomó része abból adódik, hogy ott egymásnak szolgáltatnak sokszoros bér és sokszoros szolgáltatási árszínvonalon. A német fodrász nem vág több hajat, mint a magyar de 4-5-ször drágábban teszi, mert a nemet bérek is ilyen mértékben magasabbak. Közben pedig elfogyasztják a kezdetben Kelet-Európában, ma távol-keleten termelt iparcikkeket és mezőgazdasági termékeket. A globalizáció első lépcsőfoka az USA és Japán, illetve az ázsiai kis tigrisek között zajlott. A hidegháborút követően a második lóhullám Kelet-Európa volt, azután ment a tőke Kínába, Indiába, távol-keletre. A japánok, koreaiak, tajvaniak előrébb jutottak? Igen. A kínai életszínvonal felzárkózott a nyugatihoz? Viharos gyorsasággal. Na és Kelet-Európa? Immel-ámmal közeledtünk egy kicsit, de alig csökkent a különbség a nyugathoz képest. 1989-ben a nettó átlagbér 8.200 Ft volt. Ma 153.600 Ft. De közben a dollár árfolyama 50 forintról közel 250-re emelkedett. Dollárban mérve csak szűk 4-szeres a nominális béremelkedés negyed század alatt. Ez átlag 5,6 %-nak felel meg évente. Ha megnézzük, hogy az USA-ban és Nyugat-Európában ugyanezen időszak alatt mennyit emelkedett a nettó átlagbér, akkor közel ugyanennyit kapunk. Alig változott a különbség. Ma is 4-szer akkora a nyugat-európai átlagbér, mint a magyar (a németeknél például majdnem 5-szörös). A sok nyugati jótétemény ellenére ma ugyanúgy olcsó munkaerő és másodrendű európai polgárok vagyunk csak, mint voltunk. A 90-es évek közepétől idehozott tőkét a 2000-es évek közepétől kivitték. Bő egy évtizede a külföldi befektetések utáni tőkekivitel mesze meghaladja az új tőkebefektetéseket. 2013-ban 6 milliárd EUR, azaz 1800 milliárd forint volt a külföldi befektetések után kivitt haszon, míg a beáramló befektetés ennek csak 1/5-e. Ha ehhez hasonlítod a nettó EU támogatásokat (a forrásod a bruttót adta meg 1600 milliárdban, a befizetéseink levonása nélkül) akkor a nettó tőkekivitel picivel meghaladja a nettó támogatások értékét. A megelőző években sokkal többel haladta meg a nettó tőkekivitel a támogatásokat. Amit ide a nyugat betolt befektetésként és támogatások formájában azt szépen ki is szedegette. A befektetéseik rég megtérültek és most már kvázi ingyen övék az ország termelő kapacitásainak túlnyomó része.
3. A magyar export 54 %-a nyugat-európai EU tagokhoz megy, 23 %-a kelet-európai EU tagokhoz. Oroszország a 10. legnagyobb export partnerünk 3,1 % részesedéssel, 753 milliárd Ft forgalommal. Az USA export részesedése ennél is érdemben kisebb. Az importunk 52 %-a jön Nyugat-Európából, 20 %-a 23 %-a kelet-európai EU tagoktól. Oroszország a 2. legnagyobb import forrásunk 8,6 % részesedéssel, 1.895 milliárd Ft forgalommal. A 3. legnagyobb import forrásunk pedig Kína. Az USA az importban sincs a 10. legnagyobb közt. Ha körbenézünk, hogy hol mekkora piacok vannak, akkor Oroszország ugyan bő 8-szor kisebb piac, mint az EU, de a kivitelünk 25-ször kisebb az Oroszokhoz, mint az EU-ba. Idáig, amíg ez az értelmetlen gazdasági háború el nem indult az oroszokkal, Oroszország volt az egyik legígéretesebb piacunk. A kelet nyitással Oroszország és Kína felé csökkenthettük volna az egyoldalú EU függőségünket. Na ennek most már egyre kevesebb az esélye, köszönhetően washingtoni és brüsszeli barátainknak. Sőt az orosz piac egy részét el is veszítjük. Mivel Magyaroszágon az export a GDP 80 %-át teszi ki, Az orosz piac teljes elvesztése bő 2,5 % GDP kieséssel járna. Ezzel Magyarország az egyik legérzékenyebb ennek a gazdasági háborúnak a hatásaira. Az USA az EU micsodájával kaszálja a csalánt, az EU meg a kelet-Európai országokéval. Persze csak azért, mert ők nagy barátaink.
4. Ha megnézzük, hogy Oroszországtól mit szerzünk be, akkor az messze túlmutat a 8,6 %-os import részesedésen. Az egyetlen olajfinomítónk orosz olajra van beállítva. Ha az orosz olaj kiesne akkor az Adria vezeték nem tudná ellátni a magyar, a szlovák, az osztrák finomítókat. Ráadásul az arab olaj eltérő összetétele miatt gazdaságtalanná válna Százhalombatta működtetése még akkor, is ha lenne ellátása. Ez jó esetben komoly üzemanyag áremelkedéssel, rossz esetben üzemanyag hiányt jelentene. Az orosz gáz adja a fűtési célú energia felhasználásunk legnagyobb részét. De az áramtermelés sincs meg az orosz forrás nélkül. Már most is importáljuk az áramfelhasználásunk 20 %-át. Ha kiesik az orosz olaj és gáz, akkor a Paksi Atomerőmű és a Mátrai (lignit) erőmű a csúcsfelhasználás felét tudná csak kielégíteni. Hasonló helyzetben lévő szomszédok mellett az áramimportot elfelejthetnénk, tehát vagy összeomlana a magyar elektromos energia rendszer, vagy legalábbis drasztikus korlátozásokkal lehetne számolni. Orosz olajból termel a TVK és a TVK leállása esetén leállna a Borsodchem is. Orosz gázzal megy a vegyi üzemeink nagy része. A kálium műtrágya legnagyobb részélt Oroszországból szerezzük be. A nitrogén műtrágyát orosz gázból állítjuk elő. A jármű- és gépiparunk legnagyobb részben orosz és ukrán acélárút használ. Az építőiparunk szintén.
5. A magyar cégek külföldi tőkefektetéseinek nem kis hányada Oroszországban (és Ukrajnában) van. Az OTP-nek és a MOL-nak közvetlen érdekeltsége van Oroszországban (az OTP-nek Ukrajnában is). A Richter és az Egis legnagyobb piaca Oroszország. A Pick és más húsipari cégek, valamint a mezőgazdaságunk egy része máris buta az orosz forgalmat. A nagy autógyártóink ugyan közvetlenül csak kis hányadban szállítanak orosz piacra, de Németországon keresztül már messze nem olyan elhanyagolható mértékben. Az Audi, vagy a Mercedes magyar gyárának leállása komolyan visszavetné a magyar gazdaságot.
Látható, hogy a legkevésbé sem áll érdekünkben gazdasági háborút vívni Oroszországgal. Valódi háborút pedig még kevésbé. Mégis az USA és az EU erre kényszerít minket. A gazdasásig háborúban is mi vagyunk az EU pajzsa, Kelet-Európa szenvedi el a legnagyobb veszteségeket. Egy valódi háború esetén pedig ütközőzóna lennénk, jó esetben csak korlátozott mértékben célpont, rossz esetben hadszíntér lennék. A NATO sem szívjóságból vette fel a kelet-európai országokat, hanem pontosan erre az ütköző zóna szerepre. Az USA és Nyugat Európa szemében leírható veszteség vagyunk.
)
