<blockquote rel="xfotel"><blockquote rel="honved">
Valójában versenyt futottunk Romániával és Szlovákiával, akik konkrét haderővel, Német kérésre, ott voltak a támadó csoportosításban.
A háború megnyerését 1941-ben Németország részéről, mindenki biztosra vette akkor, Európában és talán az egész világon.
A háború utáni osztozkodásban ott akartunk lenni a győztes oldalon, az említett okokból.
nem láttam még felmerülni, de mi lött vólna, ha a kisantant elleni háborúra jól kalibrált korabeli hadsereget ténylegesen a kisantant ellen vetjük be. amúgy a győztes háború utáni osztozkodás teljesen irreleváns volt számunkra, szemben az elsődleges céllal, a revízióval, amire évtizedek óta készültek akkor. csak a kollektív agyhalál lehetett az oka, hogy az ellenségeink a szövetségeseink, és csinálni csináltuk, de rá gondolni se volt szabad.
és hát közel se veséztük ki eléggé azt a tényt, hogy jelen pillanatban milliméterre pontosan ugyanez a helyzet.
</blockquote>
A helyzet hasonló most is, ezt hívják úgy, hogy nagypolitika.
Az akkori viszonyok miatt a Kis-Antant nyomasztó katonai fölényben volt velünk szemben, ezt csak a Magyarországra vonatkozó fegyverzetkorlátozási szankciók feloldása és a Kis-Antant németek általi szétverése enyhítette valamit.
Akkor az ország vezetésének legfontosabb külpolitikai célja Trianon revíziója volt, mindenkitől kértünk segítséget, de a győztesek szóba sem álltak velünk, csak Olaszország támogatott minket. Az I. Bécsi döntést még a győztesek is jóváhagyták. Miközben a harmadik Birodalom segítségével visszakerült a Felvidék déli része, önerőből! felszabadítottuk Kárpátalját, visszakaptuk Észak-Erdélyt és csak a Délvidék visszaszerzésénél merült fel a magyar külügyben, hogy ez baj lehet, mert esetleg kivívjuk Anglia és szövetségesei haragját (Teleki (ön)gyilkossága), de ez sem következett be, a várt angol hadüzenet késett vagy fél évet.
Viszont a szlovákok, románok egymással versengve léptek be a háborúba Hitler oldalán azzal a nem titkolt céllal, hogy egy győzelem esetén majd felülbírálják a Bécsi döntéseket és visszalophatják az ősi földjeinket. Ekkor került lépéskényszerbe a magyar vezetés, vagy belépünk mi is és akkor talán megtarthatjuk a visszaszerzett területeinket, sőt talán még kaphatunk vissza újabb részeket is, vagy próbálunk kimaradni az egészből és megszállnak minket a románok, szlovákok német segítséggel és vége az országnak. Ne feledjük Hitler egy hónap alatt lerohanta Franciaországot, ami az I Világháborúban a németeknek 4 év alatt sem sikerült! Minimális ellenállással megszállta egész Nyugat-Európát, a Wehrmacht úgy száguldott át az orosz sztyeppéken, hogy az ember nem hitt a szemének, mindenki azt hitte akkor, hogy a harmadik Birodalom megnyerte a háborút, és a potya győzelemből senki sem akart kimaradni, mi sem!
Azért a 2. magyar hadsereg semmisült meg a Don-kanyarban, mert az 1. itthon volt és védte az országot az oláh "szövetségeseinktől".
Azt csak félve kérdezem meg, most ugyan mi a túróért vannak magyar katonák Afganisztánban, Irakban, Kurdisztánban???? Mit kaptunk érte cserébe a szövetségeseinktől???? Mert Hitler legalább visszaadta a megszállt területeink egy jelentős részét! És most?
</blockquote>
Az a baj, hogy a Szovjetuniónak már 1941 június 26-án hadat üzentünk, pedig még csak 22-én tört ki a háború a németek és a szovjetek között. Ott még egyáltalán nem lehetett tudni, hogy ki nyer. Sőt a németek angliai veressége és a történelem folyamán az orosz pusztákon mindig elvérző ellenséges seregek óvatosságra kellett volna intsék. És mint írtam, elég lett volna akkor is belépni a háborúba, ha a szovjeteket legyőzték volna a németek.
