Őszintén szólva nem vagyok egy nagy bevásárló típus, de ezeket az érdekes/negatív minőségi vagy állagbeli változást számos dolognál észrevettem otthon. A porcukor például olyan lett mint a rétesliszt és ízre sem édes. A kristálycukor is nagyon finom átlagra de elvesztette az édes ízét. Olyan mintha sok termék esetében valami másra álltak volna át, a prémium dolgokat ez nem érinti, és igazából középáras dolgoknál is meglehet találni a régebbi ízeket. Gondolom a beszállítói láncos problémák is közre játszanak.
Volt ennek egy gyakorlata a háború előtt egyébként. Megvoltak szabva a mennyiségek és arra lehetett előre jelentkezni, előre fizetted a költségeket és úgy hozhatadd be a kijelölt pontokon ahol bevizsgálták a vegyszerekre, stb. Illetve van az eunak ezzel kapcsolatban egy iránymutatása, és vannak ukrán gazdaságok ahol eszerint termesztenek, és ott nem is szokott lenni gond, viszont most ugye ezt eltörölték és ész nélkül jött minden mert hogy ne ragadjon be az ukrán gabona a kikötők hiányában, ami egy logikus lépés lenne, de a minőségi ellenőrzésre nem volt elég kapacitás szerintem, meg gondolom szartak is bele.
Szóval szerintem ki kéne használni az ukrán mezőgazdasági potenciálban rejlő lehetőségeket, de ehhez megfelelő rendszer kell, hogy ha itt például hiány van, akkor legyen mozgástér és kapacitás aszerint beszerezni és beengedni az ottani terményeket, hogy itthon mérsékelje az árakat, de ne okozzon veszteséget a gazdáknak se. Ukrán oldalon érdekelté tenni a gazdákat, és földesurakat hogy opció legyen ez a háború után is, és megérje nem szemetet előállítani. Ha a szabályozó keretrendszer megvan akkor az élelmes vállalkozók kiépítik az infrastruktúra nagy részét, de ehhez szabályok kellenek, és szabályozó hatósági kapacitás.
Persze, a mezőgazdaság is egy vállalkozás, van akinek jobban bejön van akinek nem. Mindenki megpróbál magának többet csinálni, és ezért nem is lehet hibáztatni senkit szerintem, ügyeskednek okoskodnak, de ezt kordában tartani a szabályozó hatóságok dolga. És a mezőgazdaság stratégiai ágazat, nekünk nem a kibocsájtást kéne egekbe növelnünk, mert kicsi ország vagyunk, hanem az ellátásbiztonságot, és ezeket az óriási inflációs hullámokat kéne jobban szabályozni. Ugye szokott itt menni a vita hogy a mezőgazdaság lehet e a jólét alapja, szerintem igen is meg nem is. Gazdaságilag nem tud akkora számolható értéket teremteni mint az ipar, de viszont van egy sokkal fontosabb eleme mint a nyers számok, mégpedig az hogy étel nélkül éhen halunk. Illetve ha az embereknek ,tehát a többségnek, az élelmiszerárak azok amik az életszínvonalát jelentősen befolyásolják, és ha tömegeknek jó, az az egész gazdaság dinamikájának jó. Szerintem innen kéne megközelíteni és nem vagy-vagy alapon mint sokszor ez előkerül. Kiszámítható környezet a mezőgazdászoknak, és ellátásbiztonság a tömegeknek. És ez meg is lenne, csak ugye a spekuláció mindig közbejátszik.
Ha hosszútávú stratégiákban gondolkozunk, logikus szabályozással, meg hozzáértéssel, nem szélsőségekbe fordulva, meglehetne ezt egy erős pillérnek csinálni.
