Hőlgyek,Urak!
Sajnálom, hogy ma itt kell lennünk, de a decemberi sajtótájékoztatóm utáni napon ezt a szerződésajánlatot kaptam a Magyar Úszószövetségtől. Szerintem ezzel csak el akart hallgattatni a szövetség. A pénzt elvileg a felkészülésemre adnák, de a szerződésben egyetlen kikötés van: vegyek részt a 2017-es világbajnokság promóciójában. Ugyanúgy, ahogy augusztus óta, ahhoz kötötte Gyárfás Tamás a felkészülésemhez szükséges alapfeltételek biztosítását, hogy részt veszek a világbajnokság népszerűsítésében.
Tehát ugyanott tartunk, mint az előző sajtótájékoztatómon. Még mindig úgy érzem, hogy az eredményeimmel már kiérdemeltem a támogatást, és nem kéne azt további követelésekhez kapcsolni. Ezért nem írom alá a szerződést. Egy valamit tisztázzunk. Ez egy nagy összeg, sokkal több, mint amit korábban a szövetség a felkészülésemre fordított, de én a decemberi sajtótájékoztatómon nem pénzt kértem. Nem az volt a célom, hogy a saját bankszámlám növekedjen.
Azt kértem, hogy a szövetség végezze a munkáját. Ezt a pénzt, amit ajánlottak fordítsák az elméleti és technikai háttér fejlesztésére, ami biztosítja minden úszó folyamatos fejlődését. Ne elégedjenek meg a jelenlegi helyzettel, hanem próbáljanak folyamatosan fejlődni. Itt álltam előttetek két hete és elmondtam, mit kértem a szövetségtől, amivel fejleszthetném az edzésmunkámat és a regenerációs rutinomat. Ezeket azért kértem, mert a rengeteg edzés és verseny mellett nekem már nem jut időm arra, hogy a legújabb kutatásokat bújjam. Ez a szövetség feladata lenne: az elméleti és technikai háttér biztosítása, követni a legújabb trendeket.
A kéréseim egy sporttudományos szekció kialakításának alapját képezhetnék a szövetségen belül. Így nemcsak én profitálhatnék az egészből, hanem a pályafutásom során szerzett tudás és tapasztalat sokkal nagyobb értéket jelenthetne a következő generációknak, mint a pénz, amit ebbe belefektetnének most. A szövetség azonban az erőfeszítéseket megspórolva inkább az egyszerűbb utat választotta: 12 millió forintot ajánlottak.
Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke a sajtótájékoztatóm után azt nyilatkozta, hogy én vagyok a világ legjobb úszója, azt viszont nem várhatom el a szövetségtől, hogy olyan magasságba emelkedjenek, mint ahol én vagyok. Itt nem az én elvárásaimról van szó, hanem a kötelességről és felelősségről, amivel a szövetség tartozik minden egyes dolgozójának, partnerének, szponzorának és leginkább az úszóknak. Mindenhol vannak hibák, de az én kérésem, hogy a szövetség ne elégedjen meg a jelenlegi helyzettel. Most mindent rábíznak a versenyzőkre és edzőikre, hogy hozzák az eredményeket. Nemcsak arról nincs sportszakmai tervük, hogyan léphetnénk előre, azt sem tudják, hogyan maradhatunk meg ezen a szinten.
Az elmúlt három évben üres ígéreteket kaptam, semmi változás nem történt. A világversenyeken ugyan jó eredményeket értünk el, én mégis azon töprengtem: tényleg ez volt a legtöbb, amit kihozhattunk magunkból? Sok úszót láttam, aki úgy hagyta abba az úszást több mint 10 év után, hogy nem is tudta, mit hozhatott volna ki magából és hogy megérte-e ennyi időt a sportba fektetnie. Ez egyszerűen elfogadhatatlan számomra.
A szövetség vezetői igenis számoljanak el vele, hogy mit tettek le az asztalra. Hány úszónak kell még felszólalnia, mielőtt önvizsgálatot tartanánk és megnéznénk, hogy kinek milyen szerepe van a sikereinkben? Hány úszónak kell kockára tennie mindent azért, hogy végre pozitív irányú változás következzen be? Én megtehetem, ezért úgy döntöttem felállok és elmondom a véleményem, vállalom a következményeket. A legutóbbi sajtótájékoztatómat követően én és a legsikeresebb úszóink mind kaptunk egy szerződésajánlatot egy jelentős összegről. Hogyan hibáztathatnám őket, hogy az esetlegesen elérhető változások helyett a biztos 2 és 12 millió forint közötti összeget választották?
Az elmúlt két hétben csak arról szóltak a cikkek, hogy milyen konkrét kéréseim voltak és Gyárfás Tamás hogyan próbálta teljesíteni őket. Pedig a hangsúly nem ezen volt. Felnyílt a szemem: a rendszer nem működik. Ha ilyen egyszerű fejlesztéseket sem kapunk meg, akkor hogyan leszünk jobbak? Én nem öltözőszekrényt kértem, hanem egy helyiséget, ahol elvégezhetem a regeneráló rutinomat. Nem kamerát kértem, ami felveszi az úszásomat és visszanézhetem, hanem egy mozgáselemző szoftvert. Ezek a próbálkozások is bizonyítják, hogy nem értjük egymást.
Az elmúlt két napban először Kiss László szövetségi kapitány, majd Gyárfás Tamás a szövetség elnöke is azt nyilatkozta, hogy ők kerestek engem és nyitottak a párbeszédre. Gyárfás Tamás december 28-án, hat nappal a sajtótájékoztatóm után keresett meg először. Küldött egy sms-t, amit rajtam kívül egy bulvárlap újságírójának is elküldött. Igazat adok Gyárfás Tamásnak, nincs értelme az adok-kapoknak. Viszont úgy érzem, ha ő őszintén meg akarta volna beszélni velem a dolgokat, akkor nem egy újság címlapján akarta volna lefolytatni a párbeszédet.
Kiss László pedig először hétfőn, egy órával azelőtt csörgetett meg, hogy az MTI-ben megjelent a vele készült interjú. Egyébként a sajtótájékoztató óta végig Magyarországon voltam és december 28-a óta a Komjádiban edzek szinte mindennap. Sokan mondták, hogy ne álljak ki másodszor is, mert ezzel öngyilkosságot követek el. Sokkal többet veszíthetek, mint amit nyerhetek. Azt mondták, legyek önző, csak azzal foglalkozzak, hogy nekem mi a legjobb. Én viszont bátran kiállok amellett, amiben hiszek.
Az a filozófiám, hogy törekedjünk jobbra! Feszegessük a határainkat! Legyünk egy picivel jobbak ma, mint tegnap voltunk! És holnap legyünk még jobbak! Ha ehhez az szükséges, hogy felvállalom a véleményemet, és elviselem a támadásokat, én megteszem. Továbbra is imádom Magyarországot, az országot fogom képviselni a versenyeken és itt fogok készülni.
A véleményem nem változik, szerintem lehetnénk jobbak, de én egyedül nem tudok egy rendszert megváltoztatni. Ha más nem hisz abban, hogy ezek a változások megszülethetnek, és igenis lehetünk jobbak, akkor továbbra is csak arra a munkára fogok koncentrálni, amit 3 éve edzőmmel és férjemmel, Shane Tusuppal elkezdtünk.
No comment!
