Magyar-Amerikai kapcsolatok megromlásának története:
Az alábbi történet kizárólag az alkotó fantázia terméke, bármilyen vélt vagy valós egyezés megtörtént eseményekkel kizárólag a véletlen műve!
Történetünk kezdetén, a 2010-ben hatalmomra kerülő 2/3-os Orbán-kormány kiváló kapcsolatban volt az akkori Egyesült Államokkal, és Barack Obama vezette demokrata kormányzattal. Ennek ékes példája az, hogy amikor a FIDESZ a legsúlyosabb csapást mérte a magyar jogállamiságra (2010.október 27.-én az Alkotmánybírósági einstand-nál), akkor az amerikai kormány teljes mellszéleséggel kiállt Orbán mellett, mint aki a nyugati demokrácia pajzsa és büszkesége. Például amikor a Schiffer András vezette LMP kivonult az Országgyűlésből, így tiltakozva a FIDESZ-t bebetonozó új Alaptörvény ellen, az akkori amerikai nagykövet, Eleni Kounalakis asszony elhívta Schiffer Andrást egy kávéra. Ez 2011 elején volt, és ezen a kávézáson Kounalakis asszony tartalmilag ugyanazt mondta az LMP akkori vezetőjének, mint Kövér László házelnök, csak ő ezt kedvesen, míg Kövér László ordítva. Nevezetesen azt, hogy az LMP takarodjon vissza az alkotmányozásba és szavazza meg az új, FIDESZ-nek kedvező Alaptörvényt. Orbán is egy szilárdan USA-barát és atlantista elkötelezettségű külügyminisztert, Martonyi Jánost nevezte ki. Egyszóval kezdetben ez egy igazi szerelem volt Orbán és az USA/demokrata kormányzat között, virágcsokorral és sok-sok bókkal, ahogy illik.
Ez a lamour akkor tört meg, amikor Orbán a külföldi multikat megsarcolandó először bevezette a szektoriális adókat és világossá tette, hogy kiseprüzi Magyarországról az IMF-et. Orbán a szektoriális adókkal elsősorban a német multikat akarta megfejni, de mégsem írhata bele a törvénybe, hogy ez amerikai cégekre nem vonatkozik. A Nemzetközi Valutalap kirugdosása egyébként kívánatos volt, hiszen hosszú távon egyik országban sem segített a pénzügyi gondok megoldásában, ellenben fél-gyarmati státuszban tartott mindenkit, ahová betette a lábát. Az első intézkedéseket követően 2011. június 30.-án megérkezett Budapestre a nagykövet asszony barátnője, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter. Orbán ezen a beszélgetésen próbált önmagához képest jófiú lenni, kompromisszumot ajánlott. Az amerikai cégeknek lehetőséget adott a kreatív ÁFA-csalásra, ahol is majd az akkor Vida Ildikó vezette NAV megfelelően értelmezi az adózási jogszabályokat az amerikai multiknak kedvezően. Így az amerikai cégek többet nyertek volna az ÁFA nem-befizetésen, mint amennyit a szektoriális adón buktak. Hillary Clinton azonban ezt a javaslatot élből elutasította, mondván hogy az IMF az USA erőprojekciójának fontos eszköze a nemzetközi térben, ezért kirugdosása és amerikai cégek megadóztatása rossz példa, ami esetleg ragadós lehet a világban. Állítólag még arra is finoman felhívta Orbán figyelmét, hogy ne tévessze össze Magyarországot holmi szuverén nyugati demokráciával, neki a kijelölt helye a fél-periférián/fél-gyarmaton van. Ezért ez a megbeszélés a kölcsönös utálat jegyében zárult. Így Orbán tovább folytatta megkezdett tevékenységét, 2016-ban végleg (?) kirúgta az IMF-et, és multikat kivétel nélkül adóztatta. Az amerikai elkötelezettségű Martonyi János külügyminisztert is leváltotta (állítólag mert Hillary mellé állt a főnőkével szemben, de ez csak pletyka), és a sokkal kevésbé kompetens, de Orbánhoz végletekig lojális Szíjjártó Péterre cserélte.
A klimaxoló Hillary Clinton-t ez nagyon rosszul érintette, és személyes haraggal tekintett Orbánra. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy az egymással is harcoló demokrata frakciók és a demokratákhoz kapcsolódó multicégek az ő külügyminiszteri inkompetenciájával magyarázták az addig USA elkötelezettségű Magyarország távolodását. Ezért visszahívta Eleni Kounalakis barátnőjét, és helyette a minden hájjal megkent profi karrierdiplomata André Goodfriend ügyvezetőt bízta meg azzal, hogy próbálja meg az ellenzék támogatásával megbuktatni Orbánt. Ekkor volt az un. kitiltási botrány is, amikor több FIDESZ-es potentátot kitiltottak nyilvánosan az USA-ból. Illetve addig példa nélkül álló módon André Goodfriend megjelent több kormányellenes ellenzéki tüntetésen, ami a diplomáciát szabályozó Bécsi Egyezmény nyilvános és igen durva megsértése volt. Nos, a kilmax ritkán ad jó tanácsokat a középkorú nőknek..
Az akkori amerikai elnök Barack Obama egyébként nem táplált személyes negatív érzelmeket Orbán iránt, mégpedig azért, mert Hillary Clinton-nal nem titkoltan utálták egymást, és csak Clinton dominálta demokrata frakciónak odavetett csontként csinált belőle külügyminisztert. Hillary alig leplezte, hogy Obamát csak egy jól kimosakodott kenyai niggernek tartja, aki elütötte őt a neki jogosan járó elnöki széktől a demokrata előválasztáson. Az, hogy Obama mit gondolt Hillary Clinton-ról, talán abban ad támpontot, ha elolvassuk Barack Obama édesapja, a Black Power/Black Panther rajongó muszlim írásait az Amerikát kormányzó fehér demokrata elitről, aminek a Clinton-család archetípusa volt. (Megsúgom, nem dicsérte őket.) Ezért Orbán átmeneti kellemetlenségként tekintett az USA-val megromlott viszonyra, joggal feltételezte, hogy Barack Obama után egy hasonlóan fiatal, agilis amerikai elnök jön Obama dominálta demokrata szárnyból (vagy a republikánusok közül, akikkel soha nem romlott meg a viszonya). Clinton pedig kivénhedt politikusként eltűnik a süllyesztőben és visszaállnak, vagy legalábbis normalizálódnak a magyar-amerikai kapcsolatok.
Ezért érte hidegzuhanyként, amikor 2016-ban nagy meglepetésére az ősellensége Hillary Clinton nyerte a demokrata előválasztást és állt fel a célegyenesbe az Egyesült Államok elnöki székért. A rosszindulatú és teljesen alaptalan pletykák szerint ekkor tért vissza Orbán az ebéd utáni vörösborral beszedett Rivotrilra. Kevésbé rosszindulatú, de ugyanolyan megalapozatlan pletykák szerint ekkor menekült a pszichés krízis elől stressz-evésbe, és indult meg lefelé a mértéktelen elhízáshoz vezető lejtőn.
Más lehetősége nem lévén, az akkor teljesen esélytelennek tűnő (fekete ló) Donald Trump mellett tette le a voksát. Az, hogy esténként lefekvés előtt a Trump győzelméért imádkozott, teljesen érthető, az viszont már sokkal kevésbé, hogy a világ vezetői közül ő tett egyedül nyilvánosan hitet Trump mellett még a választás előtt. (Ez máig felfoghatatlan számomra.) Ez durva beavatkozás volt az amerikai belpolitikába, amit Orbán nyilván reciprocitásként értelmezett, hiszen a Hillary vezette USA külügyminisztérium ezt még durvábban csinálta Magyarországon már legkésőbb 2013-tól. De akkor is, ez egy súlyos erőtévesztés volt részéről (amit szabad Jupiternek, azt nem szabad.. , ugye). Ezen a Donald Trump melletti állásfoglaláson viszont már nem csak Hillary, hanem az egész Demokrata Párt felhördült. Katasztrofális hiba volt, mit ne mondjak.
Orbán kármentésként elkezdte az addig informális kapcsolatait szorosabbra fűzni a Republikánus Párttal. 2017-től viszont erőre kapott az Egyesült Államokban a woke ideológia, és vele együtt a Demokrata Párt szélsőbal szárnya, ami az addig külpolitikai és gazdasági ellentéteket ideológiai szakadékká mélyítette Orbánnal és Magyarországgal szemben.
Első lépése a 2015-ös migránsválság volt, ahol Orbán Európában egyedüliként állított kerítést bokszosok elé, és megtagadta Magyarországra befogadásukat. Mondjuk belpolitikailag ez volt egyetlen nyerő választás, amit a 2016 október 2.-án megrendezett magyarországi „migrációs” népszavazás is megerősített, ahol az érvényesen szavazók 98% (!!!) szavazott a bokszosok beengedése ellen. Ez akkor (2015-ben) még az USA-ban nem sok vizet zavart, azonban a BLM mozgalom 2017-es megindulásával, majd 2020-as üstökösszerű felívelésével a határkerítés léte faji/ideológia színezetet kapott a Demokrata Párt balszárnya, és az összes woke véleményformáló szemében. Különösen akkor amikor 2021-ben Tucker Carlson (akkor még a Fox News alkalmazottja, és a Republikánus Párt félhivatalos szócsőveként) Magyarországra látogatott. Tucker Carlson a Fox News műsorában az egekig dicsérte a magyar határkerítést, ellenpontot állítva a demokrata kormányzat migrációs politikájával szemben. A migrációs politika akkor és azóta is az amerikai belpolitika/társadalom talán legneuralgikusabb pontja, és az hogy ebben Orbán követendő idolként jelent meg az egyik oldal számára, magával vonta a másik fél kontrolálatlan haragját. Ekkor kezdett elterjedni az a nézet, hogy Orbán a „trend setter” a Republikánus Párt számára a „woke vs normalitás” háborúban.
Ez nézet akkor vált uralkodóvá, amikor 2022 januárjában Ron DeSantis republikánus floridai kormányzó és elnök aspiráns aláírta a magyar gyermekvédelmi (LMBTQ-ellenes?) törvény betűhű másolatát, amit az USA-ban csak „Don’t say gay Bill” törvényként ismertek. Ron DeSantis-t ekkor az olyan vidéki, senki által nem olvasott lapok, mint a Washington Post vagy a New York Times, már csak mint az „amerikai Orbán”-ként emlegették.
Az utolsó (?) csepp a pohárba 2022 márciusában került, amikor Orbán meglátta a legfrisseb közvélemény kutatást az orosz-ukrán háborúval kapcsolatban. E szerint bármilyen involválódás a háborúba (a legkisebb mértékben is) kb. annyira népszerű a magyar lakosság körében, mint a pestis. 2023.03.02-én az összlakosság 80%-a, és a FIDESZ-szavazók 92% gondolta úgy, hogy Magyarországnak semmilyen fegyverküldéssel nem szabad támogatnia Ukrajnát. Ez Orbán számára egy világos belpolitikai döntés (kényszerhelyzet?) volt a pontosan 1 hónap múlva (2022 április 3) esedékes országgyűlési választás miatt. Ez azonban 180°-ban szembe ment nemcsak Biden-kormányzattal, hanem a nyugat európai mainstreammel is.
