Mondtam én olyat, hogy gonosz oroszok? Az oszmán hatalom sem gonoszságból terjeszkedett a kárunkra.
Azt mondtam, hogy ami az oroszoknak érdekérvényesítés, az Európának, és benne nekünk érdekvesztés. Természetszerűen van így.
A gyarmatosítás azért teljesen marginális számunkra, mert nem minket érintett. Igen, nekünk a
mi érdekvédelmünk az, ami számít. Mi olyan meglepő ezen?
Bocsánat a franciámért, de te megint mi a f@szról beszélsz? Minek adsz hülyeségeket a számba?
Nem azért, mert a civilizáltság és a kultúra olyan magas fokát képviselték (egyáltalán nem volt így), hanem mert nem volt közvetlen érintettségük az ügyben.
Aki érzelemből szemléli a történelmet, nem pragmatikus valójában, az ilyen tévutakra megy. Én például, mint fentebb is mondtam, nem tekintem Szulejmánt sem gonosz uralkodónak. Csupán olyannak, akinek eredményei a mi veszteségeinkre valósult meg. És az oroszokat sem passióból ölő hordáknak tulajdonítom be. Hanem olyanoknak, akiknek természetes hatalmi érdekeltsége a miénk csökkenésével növekszik.
Remélem, sosem fogsz hadászati döntéseket meghozni. Ha ilyen nyolc általánosos, közhelyszinten mozog a képességed - rendben, civiltől nem is elvárás ez -, akkor úgy járnál, mint a hasonló szintű, tábornoki tisztogatások után gyorstalpalón képzett, politikailag megbízható kontár szovjet parancsnokok '41-ben.
Tévedsz. Nem voltak szovjet részek. A VSz országai voltak.
Nem. Kérdezzük meg, hogy
ma mennyire jó a németek, a britek, a franciák szomszédjainak lenni. És kérdezzük meg az eltörléssel/atommal/megsemmisítéssel fenyegetett, légtérüket sértett balti észteket, letteket, litvánokat, finneket, lengyeleket, hogy milyen
ma az oroszok szomszédjainak lenni. Én ugyanis nem történelmi sérelmekről, hanem a nagyon is élő, valós jelenről,
2020-ról beszélek. Ez a nem mindegy. Ezt nem fogod fel.
Háromról tudok. Ugyanennyi - és többnyire ugyanekkor - indult onnan a hatalmuk európai irányba történő kiterjesztésére.
Mikor fogod fel, hogy az a számunkra releváns szempont, hogy az oroszok baromkodásai minket érint?
Csak ti helyezitek el a világot jó és rossz, erkölcsös és gonosz tengelyen.
Ez mutatja meg, hogy Oroszország akkor békés, ha gazdaságilag nem erős, és itt utalok vissza #Allesmor Obranna hozzászólásra (bár nem tudom, hogyan illik ebbe a kontextusba a "perverz" jelző - lehet, hogy vannak, akik a világpolitikára és annak szereplőire nem tárgyi történésekként, hanem szexuális kéjjel tekintenek, vonzalommal és taszítással? Ebben lehet a magyarázat is talán?):
"
Azok, akik perverz módon egy gyenge Oroszországban látják Európa biztonságát, azok ésszel sose jutnak el odáig, hogy egy gyenge Oroszország az atomfegyvereivel nem szervilis meghunyászkodó megfélemlített pincsikutya, hanem egy hatalmi vákuummal terhelt, anarchia és gazdasági csőd szélén tántorgó, destaibilzált veszélyforrás"
A kétezres években Oroszország egy civilizált partneri viselkedést prezentált, ahogy egy picit, csak egy kicsit gazdaságilag megerősödött, benyomta a barom üzemmódot. Vagyis igen: Európa stabilitása és biztonsága egy gazdaságilag nem erős Oroszország.
Láthatóan van okuk. Mert bár gazdaságilag nem tényező, de a világ második legnagyobb nukleáris arzenálját használja diplomáciai kiindulópontnak.
Ugye most nem megint egy konteó jön zsidó árnyékhatalomról, ami a háttérben mozgatta a szálakat az USA és a Szovjetunió között generált feszültségről a világ irányítására?
Nem, ez egy orosz felfogásban létező világ, amely nem tud mást elképzelni, mint tankokkal bevonulva felállított bábkormányok szövetségi státusza.
A NATO nem "offenzív" szervezet,
minden tagország önként, saját kéréséből, és évek folyamatában megfelelve nyer felvételt, Magyarország is így tette, sőt, népszavazásunk is volt erről. A balti államok is saját akaratukból, maguk kérésére caatlakoztak a NATO-ba, és éppen az oroszok faszkódásai ennek a katalizátora. A svédeket és a finneket a jelenlegi orosz viselkedés tolja egyre inkább a NATO-csatlakozás felé. Ami nem történt meg - és miért? Mert
ők maguk nem akarták, még.
Mindenki, aki csatlakozott, maga kérte. Montenegró kérte, tag lett, Szerbia nem kérte, nem lett tag.
Az elmúlt tizenöt évben két, nem NATO-tag szomszédját támadta meg Oroszország. Nem meglepő, ha a balti államok a NATO-ba akartak kerülni, ma simán ők is háborús konfliktusnak lehetnének kitéve, ha nem így történt volna.
Az agresszív NATO-ról, és az egyre fokozódó amerikai jelenlét mítoszáról a valóság, ami éppen ellenkező azzal, amit propagandisztikusan állítasz:
Valójában 1990 után
drasztikusan bezuhant az amerikai csapatok jelenléte Európában, és azt követően is minden évben folyamatosan csökkent. Egészen addig, míg az oroszok nem kezdtek el baromkodni.
Ugyanígy az európai haderők is folyamatosan és nagy arányban zsugorodtak:
A NATO keleti, oroszországgal szomszédos tagja egy csomó ideig
kérlelték az amerikai jelenlétet, majd első körben összesen 300(!) amerikai katona érkezett öt(!) ország védelmére. A lengyelek már mindent megtettek, verték az asztalt, hogy mérhető súlyú amerikai csapat érkezzen. Bizony, érdekes gyarmati helyzet, katonai megszállás, ahol az adott országok kérlelik azt, és sokáig eredménytelenül...
Ugye te a mi '56-os forradalmunk kapcsán is átveszed az orosz állami narratívát a CIA fedett műveletéről...?
Visszakérdezek. Te miért fordulsz ennyire rajongással hozzájuk?
És hol van az ellentmondás? Bemutattad, hogy a NATO ereje nagyobb. Igen. Tudjuk. Cáfolat ez az előbbire?
Ha én izmosabb vagyok, nagyobb veszélye van egy nőnek a megerőszakolásra, ha találkozik velem egy sötét sikátorban? Nem a fizikum, hanem a szándék határozza meg a kockázatot.
Éppenséggel de. A lengyel állam felosztásától 1918-ig, majd 1939-ben, és végül 1991-ig volt közös határunk.
Meg is volt mindennek a következménye.