A NATO-nak nevezett déloszi szövetség, amiben az USA tölti be Athén szerepét, csak egy fügefalevél arra, hogy az USA vezetőszárán maradjon Európa, ameddig fennáll. Nyilvánvaló, hogy a SZU felbomlása után csak ez indokolta a tovább létezését és fokozatos bővítését. Az EU-nak kellene saját hadsereggel rendelkeznie, csak hát ezt nem csak az amcsik nem hagynák, hanem az európai politikusok miatt úgyis egy kiherélt valami lenne. Az USA a hegemóni törekvését a demokrácia és az emberi jogok nemes eszméinek terjesztése mögé rejti, amerika NGO--k és kormányszervezetek által kiképzett politikusok, az amerikai permanens kormány volt alkalmazottai, sőt amerikai, kanadai állampolgárok ülnek európai kormányokban, az EU intézményeiben, nálunk egyelőre csak a Parlament ellenzéki soraiban, illetve ellenzéki miniszterelnökjelöltet adnak. Így valóban minimális a realitása a független Európának, amelynek nem az USA érdek az első és a második szempont. Persze emögött ott van a soft power, a jelenkor nyugati kultúrájának Amerika-centrikussága, ami kitermeli az európai, de (nem feltétlenül tudatosan) amerikaiként gondolkodó, érző renegátok tömegeit.
Mindez önmagában nem is lenne baj (én is csodálom Amerikát, bár inkább a múlt századit, sokakban persze nyilvánvaló irigységet és kisebbrendűségi érzést keltett, lásd pl. Latin-Amerika nagy részének viszonyulását a "gringókhoz"), csak amióta Amerika egy újfajta "kommunizmus" fáklyavivőjévé vált...