Igen, és ez a baj. Ugyanis ezáltal nincs identitása.</blockquote>
Ez nem teljesen igaz. Egyes nyugati politikusoknak vagy igen egyes nyugati országok lakóinak egy részének nincs. Az abszolút igaz amit Mackensen mondott, hogy az állam és az egyház szétválasztásával Európa ma nem tartana ott ahol tart, illetve nem formálódott volna olyanná amilyenné lett. Azonban vannak bizonyos morális szabályok, értékek aminek a megléte a kereszténységből maradt itt még ha sok ember nem is az, és ezek a morális, értékek, szabályok azok amiket európainak mondunk. </blockquote>
Európának addig volt kb. egységes európai identitása, amíg egységesen keresztény volt. A reformáció/második egyházszakadás során ez megszűnt - nem véletlen, hogy a törökök ekkortájt tudtak terjeszkedni - sőt, kifejezetten ellenségként tekintettek a másikra. Pl. a reformátusok inkább szövetkeztek a törökökkel, minthogy pl. segítsenek a katolikus uralkodónak visszafoglalni az országot - nem véletlenül támogatták a törökök a reformáció terjedését.
Miután sikerült megdönteni az egyház ideológiai hatalmát, azután jelent meg a nacionalizmus, ami valamelyest pótolta az elveszett identitást (korábban nem létezett a mai értelemben vett, elsősorban etnikai alapú nemzetfelfogás, ezért is értelmetlen pl. Rákóczi-szabadságharcról beszélni).
A mai, trockista gyökerű liberalizmus azonban ezt az identitást is le akarja rombolni - és mit látjuk, nem teljesen eredménytelenül.
</blockquote>
Én ezzel is vitatkoznék. A reformáció létrejötte nem vonta magával a keresztény tanok megszűntét és a kereszténység egységességének felbomlását - teológiai értelemben igen, de kulturálisan és a világhoz való viszonyában semmiképpen, s csak megjegyzem I. Ferenc francia király a szultán szövetségese volt márpedig ő kő kemény katolikus volt - s ebben a kontextusban hibás is az állításod. A reformáció a kereszténység tovább fejlesztése, hovatovább nézetem az előszobája a modern emberi jogok létrejöttének (hozzáteszem a 16-18. századi református országok vallási szabályai sokszor szigorúbbak voltak a katolikus vallásénál). A szabadság jogok és az egyenlőség alapelvei az újszövetség keresztény tanaira vezethető vissza. Csak két példa. Szeresd fele barátodat mint ten magadat, vagy a miért nézed a másik szemében a szálkát amikor a tiédben gerenda van jézusi mondások, amely tanok ma részét képezik az olyan jogelveknek mint az alapvető emberi jogok, vagy az egyenlő bánásmód elve (persze van ma ezeknek egy nagy adag vad hajtása amit a liberalizmus kifordított). Azok az elvek ami ma a nyugat (és Európa) "modernitását" jellemzik mélyen a keresztény elvekből származnak. Ezek az elvek pedig ugyanúgy érvényesek nálunk is, mint Németországban vagy Spanyolországban. Azt se felejtsük el, hogy az egyház léte és vele együtt a világról alkotott felfogása évszázadokon át párhuzamosan haladt és épült bele a világi Európa társadalmába. Ez pedig nem mond ellent a nacionalizmusnak, ahol a hazaszeretet fogalma sokszor bizony összekapcsolódik a vallással. Mi is volt rá írva a Wermacht katonáinak övcsatjára? "Gott mint uns". Hogy szól a himnuszunk első strófája? "Isten áld meg a magyart". Kinek is a jelenlétében koronázta meg önmagát Napóleon? Lehetne még sorolni a példákat, mert számtalan létezik.
Félre értés ne essék nem azt mondom, hogy a történelem során nem voltak olyan izmusok amik igyekeztek ezeket az elveket gyökeresen kiirtani a társadalmak gondolkodásmódjában, de azt sem lehet állítani, hogy Európa világfelfogása a kereszténység nélkül ma is ugyanilyen lenne. Ezt pedig szerintem jól példázza azon mai országok világképe, amely az például az iszlámot vallja magáénak, s azok értékeit (már ha van neki). Valljuk be az ő fejlődéstörténetük és identitásuk merőben más mint a nyugaté, és nem vagyok abban biztos, hogy a világunk ma ilyen lenne ha a 8. században az iszlám sikeresen meghódította volna Európát.
