Én csak azt nem értem, ki gondolja komolyan, hogy egy “normális” Finnország (v Svédország) az oroszoknak biztonsági kockázatot jelentett (mondjuk 1950 óta).
Kereskedtek, megtalálták a közös hangot, a finnek meg ügyesen lavíroztak a két világ határán.
Erre meg jönnek az ilyen “we just hate you” faszok, és tolják a hülyeségeiket - mintha az oroszok meg akarták volna támadni őket bármiért is.
A dologban az a fricska, hogy pont a NATO tagságuk meg az azzal járó, egyéb okosságok (“rakétavédelmi rendszer” a határra pl) teszi majd őket célponttá. De hogy erre mi szükségük volt, azt végképp nem értem.
A korunk hálózat-alapú hadviselésében felértékelődött az integritás szerepe. Az már lassan a tyúk, vagy a tojás kérdésének esete, hogy mi vot előbb, a finn F-35-ös döntés, vagy a NATO-csatlakozás "igénye", de az biztos, hogy az USA egy F-35-ös alkalmazónak, ráadásul egy közvetlen orosz határszakasszal nem fogja hagyni, hogy ne legyen a NATO kontrollja alatt, semleges, önálló kapcsolatrendszerrel és politikával.
Az F-35-ös volt a visszautasíthatatéan trójai faló, a NATO-csatlakozás pedig az indok a visszautasíthatatlan együttműködésre.
Az már tényleg csak szubjektív nézőpont kérdése, hogy a finnek 1940-ben legyőzték a szovjeteket és most ezt teszik a finn történelem legnagyobb erényének, vagy az, hogy 1944-ben legyőzték őket a szovjetek és utána hatvan évig igencsak jövedelmező volt az együttműködésük. Ebből a hatvan évből negyven év Hidegháború alatt nem akartak a NATO tagjai lenni. Amióta tart náluk az amerikás korszak, hirtelen hátatfordítottak a nemrég még preferált orosz atomerőműépítésnek, F-35-öst választottak, fenyegetve érzik magukat és NATO-ba akarnak belépni, mint kiváló harcosok, lásd 1940, Téli Háború.
A svédek, akik pedig évszázadok óta elvoltak, mint függetlenek és semlegesek, akik még a második világháborúban is abból éltek, hogy mind a két felet támogatták, akik idáig több védelmi-ipari bizniszt buktak az amerikai beszállítóik vétója miatt, mint ami kárt nekik az oroszok állítólagos fenyegetése jelentett, váratlanul szintén NATO-tagok akarnak lenni. Holott náluk a legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatot a bevándorlók jelentik, nem az orosz haderő.
Én már írtam korábban is, hogy nem csodálkoznék azon, hogy a Gripen program eddigi mérsékelt sikere nyomán a NATO tagságot követően fel fognak erősödni azok a hangok Stockholmban, akik már az F-35-öst preferálják, ami addigra már csak az egyetlen hiányzó eleme lesz a most tervezendő közös skandináv légierőnek. Az amerikai military-industrial complex és annak tőzsdei urai legnagyobb örömére.