Minden gazdaság versenyképességét és erejét alapvetően meghatározza, hogy mekkora piachoz fér hozzá. (méret + vásárlóerő) Ez volt az oka a gyarmattartásnak, a két világháborúnak és ez az egyik fő oka az EU létrejöttének is. Ma már az Egyesült Királyság 65 milliós belső piaca kevés, ráadásul a gazdasága már részben a nagyobb piachoz szokott hozzá. Így alapvetően az EU-s piac elvesztése alapjaiban rengeti meg. Nyílván a gyakorlatban nem megszűnik számára az EU-s piac, csak a lehetőségei csökkenek jelentősen. Ennek csak szívása lehet a vége. Ezért is van az, hogy Theresa May ugyan megerősítette a kilépés szándékát, de tényeleges kilépni már nem igyekszik annyira. Az EU főbb tagjai meg már nyilvánosan üzenik Angliának hogy lépjen ki minél hamarabb. Ennek egyik oka, hogy az Egyesült Királyság mindig is akadálya volt az országok szorosabb integrációjának, sok EU-s bénaságnak ők voltak az okai. Így a kilépéssel felgyorsulhatnak a folyamatok. Másik ok, hogy örülnek a kilépésnek sokan, hogy annál hamarabb látszik, hogy megszívják, így a többi EU-s tag már nem fog a kilépésen gondolkodni, az ezzel kapocslatos populista politika Európa szerte jelentősen vissza fog szorulni. Sőt, már ma se olyan népszerű.
Norvégia és Svájc példája meg azért nem jó, mert egyrészt nem tudsz több példát mondani, másrészt speciális gazdaságuk van, harmadrészt meg ők is tejelnek az EU-nak a piacéért, csak támogatást nem kapnak.
Az oroszok meg nem értik, hogy erőt fotogtatva ma már nem lehet külpolitizálni, másrészt egyáltalán nem akarnak pénzszivattyút üzemeltetni ott. Persze mindenki szívesen csinálna ott jó üzleteket, de épp Norvégia vagy akár Kína a példa arra, hogy védhetik a saját piacukat anélkül hogy ellenségnek néznének minden külföldit.
Ez alapvetően igaz, de mindennek megvannak a határai. Nincs olyan, hogy korlátlan piaci uralom, mert valakinek az érdekeibe ütközik. És ez konfliktusokat szül, háborúkat, továbbá egyik birodalom, legyen az gyarmati vagy militáris alapokon nyugvó, miután elérte határait, utána beadta a kulcsot.
Az hogy a továbbiakban hogy alakul a UK sorsa az EU-val a tárgyalások eredményei határozzák majd meg. Semmi bukó nem lesz ebben szerintem, mivel mindkét félnek szüksége van a másikra. Tehát kompromisszum köttetik majd. A britek visszakapják egyik oldalon a halászat fölötti rendelkezésüket, és a másik fertályon elvesztenek valamit. Az EU-nak is szüksége volt azokra akik nem tagok, így engedett az izlandiaknak a tengerből előállított termékei ügyében. Támogatást nyilván nem kapnak, viszont más oldalon simán behozzák azt. Legfőképpen az erőforrásaik fölötti rendelkezés során.
Hát nem akarlak elkeseríteni, de a NATO és az élén az USA ezerszer több erőfitogtató akciót generált már eddig is. Mit szólnának, ha ismét Kubában grasszálnának az orosz rakétás tisztek ? Mert ha ránézel a térképre a Föld másik oldalára települt át az összes jelentős konfliktusgóc, persze Amerikához viszonyítva.
De akartak szivattyúzni és meg is tették, Jelzin alatt ezerrel ment az egyenlőtlen biznisz, de amióta Putyin és az orosz nemzeti tőkés réteg a kezébe vette a dolgokat és kizavarta az ellenfeleket, egyből jött a másik fegyver, sajtó, pénzügyi, politikai kampányok, ellenségkép generálása a volt szoci országoknál.
A piacvédésnél - annak fogalmának megmagyarázásakor - vedd figyelembe az e tárgyban született amerikai szabályozást, ami konkrétan meghatározza, hogy xy terméknek hány százalékának kell amerikai földön készülnie. Mert ha valakik, hát ők aztán piszkosul patrióta politikát folytatnak, ami nem lenne baj, csak máson se kérjék számon azt amit ők sem tesznek.
,de mindjárt megoldom. 
