Pedig úgy tűnik, hogy az elérhető "100% autonómia" a saját ország. (Oké, nem az, de a mai demokráciák keretein belül.) Akiknek mondjuk 95% önrendelkezésük van, azoknál joggal kérdezhetjük, hogy hfnk? Nem lenne okosabb a sok politikai energiát a saját, belső hasznukra fordítani a ribillió helyett?
Akiket viszont már az önrendelkezés ötletére felpofoznak, azokat sztem joggal támogatjuk.
A katalánokat kizsákmányolják a gaz spanyolok. De a reálpolitika rajongóihoz íme egy csokor költői kérdés: előrébb vannak függetlenség dolgában a katalánok, mint tíz éve? Jobban megy a bolt? Pörög a turizmus? Jönnek a befektetők? Meghátráltak a spanyolok? Boldog a nép (mint a barom, melyet igába hajt)? (bocs a betűnagyságért, telefonos hiba, nem tudom javítani.)
Nem igazán értem ezeket a felvetéseket. Itt most az elvekről beszéltünk (én legalábbis). Az, hogy mi az ésszerű, vagy épp mi az, ami tulajdonképpen reális, az más lapra tartozik. Az, hogy kinek mihez van joga, az elvi kérdés viszont, a gyakorlati az, hogy mit tud / érdemes belőle megvalósítani. Viszont európában szeretnek az elvekkel és jogokkal példálózni, ezért lehet ezt az orruk alá dörgölni.