Mondjuk mit csodálkoznak? Az is úgy Oroszország történelmileg mint Márianosztra… Stratégiailag meg nyilván fáj a szomszédoknak.
Kalinyingrád piszkálása, a Krím körüli állandó NATO katonai felvonulás repülőgépekkel, hajókkal, az orosz légtér és felségvizek sorozatos megsértése, vagy a szakadár területek lövetése az ukránokkal pont ugyanúgy az oroszok háborúba rángatását célozza, mint Tajvan piszkálása a kínaiak ellen.
Egyébként a gondolatmeneted alapján én sem értem, hogy mit csodálkoztak az USA-ban, amikor a japánok megtámadták Hawaiit. Hiszen az akkor még csak nem is volt az USA része. Csak 1959-ben lett tagállam. Történelmileg nagyon nem tartozik az amerikai kontinenshez (mondjuk történelmileg az USA is az indiánoké). A népesség etnikailag a legkevésbé sem volt amerikai és 1941-ben a lakosság majdnem 40%-a japán származású volt. Ők voltak bőven a legnépesebb etnikai csoport. 1897-ben pont a japánokkal versengve szállták meg a jenkik a szigeteket és a 1941-ben is még csak katonai megszállónak minősültek, semmi másnak. Ráadásul az USA az embargójával gyakorlatilag kikényszerítette a japán támadást. Stratégiailag is legalább annyira fájt a japánoknak Hawaii USA megszállása, mint Kalinyingrád fáj most
bárkinek.
Ehhez képest Kalinyingrádhoz az oroszoknak messze-messze több közük van. Nem megszállt terület, hanem Oroszország része, mindenki által elismertem. A II. VH utáni békeszerződéseket az összes érdekelt aláírta és most is Oroszország részének ismeri el Németország, Lengyelország és Litvánia is. Jelenleg 86% az orosz népesség aránya. Az 1950-es években Hruscsov - aki a Krímet is az Ukrán SZSZK-hoz csatolta egy jogilag erősen kifogásolható döntéssel - Kalinyingrádot is felajánlotta a Litván SZSZK-nak, de azok pont azért nem fogadták el, mert nem akarták, hogy az orosz nemzetiségűek meghatározóvá váljanak a Litván SZSZK-n belül.
Amúgy történelmileg minden exklávé és tengeren túli terület megkérdőjelezhető. A görögök és törökök Ciprusától, az angolok Gibraltárján, Falklandján, tengeren túli területein, a francia tengeren túli területeken, a spanyol exklávékon át, egészen Alaszkáig, vagy az említett Hawaii-ig, illetve a Puerto Ricoig és az amerikai fennhatóság alatt álló csendes-óceáni szigetekig.
Az oroszok is felvethetnék mondjuk Alaszka esetében az 1867-es szerződés érvényességét egyenlőtlenségi, értékaránytalansági alapon, hiszen Alaszka eladásával közel egyidőben New York belvárosában egyetlen háromemeletes épület többe került a New York-i államkincstárnak, mint amennyit az USA egész Alaszkáért fizetett és csak a fókavadászat több bevételt hozott akkor az USA-nak Alaszkában, mint a fizetett vételár. Vagy megkérdőjelezhetnék Alaszka 1959-es csatlakozását az USA-hoz, hiszen amikor az oroszok a területet eladták, szó sem volt arról, hogy Alaszka tagállammá válik.