Ez szerinted baj?ezt pedig érdemes áttamulmányozni, mekkora légypiszok Bp az amerikai külpolitikában...
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.
Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.
Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.
Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.
--- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---
A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!
Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz
Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.
Ez szerinted baj?ezt pedig érdemes áttamulmányozni, mekkora légypiszok Bp az amerikai külpolitikában...
igen, mert ugtrik az érdekérényesítő képesség.Ez szerinted baj?
Ennél szerintem egyszerűbb módon működik ez a kormány. Leakasztja, amit tud, ahonnan tudja. Tisztában van vele, hogy túl kicsik vagyunk ahhoz, hogy érdemi következménye legyen - politikai fronton. Biztos az is segített, hogy idejekorán ráfeküdtek a megfelelő gazdasági szereplők becsalogatására, hogy már csak azért se érje meg buzerálni az országot EU-szinten.jahh,,, csak mostanában nyíltan 69ezni Pekinggel és Moszkvával... azt is írja a cikk, a páatánc eddig egyszer se sikerülrt, az lett a vége hogy rábsztt az ország... ld még Kállay-kettős.
Milyen kirekesztő lettél hirtelen. Faji alapon, vagy a politikai nézetei miatt bélyegzed meg embertársaidat?jahh,,, csak mostanában nyíltan 69ezni Pekinggel és Moszkvával... azt is írja a cikk, a páatánc eddig egyszer se sikerülrt, az lett a vége hogy rábsztt az ország... ld még Kállay-kettős.
Szerinted a múltban hol és milyen érdekérvényesítő képességünk volt az USÁnál? Olyan, ami nem csak papíron létezett, és mondjuk az USA egyáltalán figyelembe vett magyar érdekeket? Komolyan kérdezem.igen, mert ugtrik az érdekérényesítő képesség.
Régebben anno linkeltem pld az USA-magyar külkapcsolatok történetét a 60-70es években.Szerinted a múltban hol és milyen érdekérvényesítő képességünk volt az USÁnál? Olyan, ami nem csak papíron létezett, és mondjuk az USA egyáltalán figyelembe vett magyar érdekeket? Komolyan kérdezem.
Az 1990-es évek első felében maximum abban volt érdekelt az USA, hogy zavartalanul állomásozhasson itt a délszláv háborúk idején. És hogy belépjünk a NATOba. Nekik teljes siker, az biztos.Régebben anno linkeltem pld az USA-magyar külkapcsolatok történetét a 60-70es években.
A 1990-es évek első felét.
A külpolitika sokkar sieresebb volt.
Az 1990-es évek első felében maximum abban volt érdekelt az USA, hogy zavartalanul állomásozhasson itt a délszláv háborúk idején. És hogy belépjünk a NATOba. Nekik teljes siker, az biztos.
A '60-70-es évek esetében nem tudom mire gondolsz, és nem fogok visszakeresni ha megbocsájtasz. De van egy olyan érzésem, hogy az USA érdekében állt egy ilyen "wildcard" ország istápolása a keleti blokkban. Persze ez csak egy ilyen érzés.
A lenti, kb 50 évet felölelő összefoglalóban mi az ami alátámasztja a faszán működő külkapcsolatainkat az USÁval? Illetve hol látom a magyar érdekek figyelembe vételét?Magyarország Nagykövetsége Washington
washington.mfa.gov.hu
1956: Forradalom és Szabadságharc
1956 októberében a magyar állampolgárok fellázadtak a tartós szovjet ellenőrzés és uralom ellen 1956. október 24-én. Edward T. Wailes amerikai miniszter november 2-án érkezett Budapestre, pozícióját azonban nem tudta elfoglalni, amíg a Szovjetunió 1956. november 4-én elkezdte visszaverni a forradalmat. 1957. január 22-én a magyar kormány kérelmezte Wailes visszahívását, azt állítva, hogy pozíciója jogilag rendezett megkezdése nélkül folytatott hivatalos tevékenységeket. Wailes elhagyta február 27-én Budapestet. Ezt követően 1967-től az Egyesült Államokat ideiglenes ügyvivők képviselték Magyarországon.
1966: Az Amerikai Követség Nagykövetséggé alakulása
Az Egyesült Államok 1966. november 28-án nagykövetséggé nyilvánította a bulgáriai és magyarországi követségeit. Martin J. Hillenbrand 1967. szeptember 13-án lett az első amerikai nagykövet Magyarországon. Október 30-án kezdte meg megbízatását és 1969. február 15-ig szolgált. Nagy János 1967. október 7-én kezdte meg munkáját, mint Magyarország első, az Egyesült Államokba akkreditált nagykövete, ahol 1968. június 9-ig szolgált.
1989: A kommunizmus bukása és a demokratizálódás
Az 1980-as évek végére a Szovjetunió a glasznosty („nyitottság”) és a peresztrojka („szerkezetátalakítás”) égisze alatt végrehajtott egy sor reformot. Magyarország súlyos inflációval, hatalmas külföldi adóssággal és széles körben elterjedt szegénységgel küzdött. Az ország helyzete Kádár János 1988 tavaszi megbuktatásáig fokozatosan romló tendenciát mutatott.
A népszerű kommunizmus ellenes hangulat hatására, Magyarország 1988-ban eltávolította az osztrák határon felhúzott szögesdrót kerítést, valamint elkezdte feloldani a nyugatra utazási korlátozásokat. Az első szabad parlamenti választások azonban csak két évvel később, 1990 májusában kerülnek megrendezésre. A szavazatok 43%-át Magyar Demokrata Fórum (MDF) kapta, míg a Szabad Demokrata Szövetség (SZDSZ) 24%-ot szerzett. A megújult kommunista párt rosszul teljesített.
George Herbert Walker Bush elnök 1989-ben Budapesten a magyar tisztviselőkkel történt találkozója során bejelentette, hogy megnyitja a Magyar-Amerikai Vállalkozási Alapot a szélesebb körű kulturális és oktatási cserelehetőségek előmozdítása érdekében. Létrehozott egy békefenntartó programot is, amely keretében angolul tanítanak Magyarországon, és megszervezte az „amerikai sarkok” megnyitását Pécsett, Veszprémben és Debrecenben. Ezek az Egyesült Államok Nagykövetségének Közszolgálati Osztálya és a fogadó intézmények közti partnerségek továbbra is biztosítják a nagyközönség számára a hozzáférést az Egyesült Államokkal kapcsolatos aktuális és megbízható információkhoz.
A magyar történelem egyik legsötétebb időszakának tiszteletére, Göncz Árpád köztársasági elnök részt vett washingtoni Holokauszt Emlékmúzeum 1993-as megnyitóján.
NATO, EU, és azon is túl
1989 és 1993 között az Egyesült Államok több mint 136 millió dollárral támogatta a gazdasági szerkezetátalakítás és a magánszektor fejlesztését Magyarországon a kelet-európai demokráciát támogató SEED programon keresztül. A sikeres politikai és gazdasági átalakulás csúcspontjaként Magyarország 1999 áprilisában formálisan is csatlakozott a NATO-hoz, így válva az Egyesült Államok hivatalos szövetségesévé. Ez a lépés továbbra is folyamatos támogatást élves a közel 1,5 milliós aktív magyar-amerikai közösségtől.
2004. május 1-jén Magyarország csatlakozott az Európai Unióhoz. Amikor Magyarország 2011 első felében átvette az Európa Tanács elnökségének rotációs pozícióját, az előtérbe helyeződött és elmélyült az Egyesült Államokkal folytatott transzatlanti együttműködés.
Na zsoti mi ez az ideges stílus?álmodban jön vissza, a nedvesben.
Arra gondolsz, amikor a budapesti USA nagykövet megpróbálta megakadályozni, h Antallt fogadják a Fehér Házban?Régebben anno linkeltem pld az USA-magyar külkapcsolatok történetét a 60-70es években.
A 1990-es évek első felét.
A külpolitika sokkar sieresebb volt.
A hatvanas–hetvenes évek jellemzõje, hogy a Külügyminisztérium egyre fokozottabb szabadságot kapott a hivatalosan meghirdetett irányvonal végrehajtására, a párt „régi harcosait” fokozatosan szakemberekre cserélték, újra követelmény lett a nyelvtudás. A fontos döntések azonban a pártvezetés fórumán születtek. Eleinte a szovjetekkel történõ elõzetes konzultáció volt szükséges minden jelentõsebb lépés megtételéhez, bár feltûnõ, hogy amerikai viszonylatban nem mindig „fogadták meg” a szovjet tanácsot, ha az a kapcsolatok javítására irányult. Kikérték a szovjet véleményt például a magyarkérdés és az amnesztia összekapcsolásáról, 1972-ben pedig az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásáról. A hetvenes évek végétõl viszont, legalábbis az eddig kutathatóvá vált iratok szerint, Moszkvát többször csak utólag tájékoztatták egyes döntésekrõl. Egyértelmû, hogy a legfontosabb külpolitikai kérdésekben a pártvezetõ, Kádár János mondta ki a végsõ szót. Csak az illusztráció kedvéért: nem engedte, hogy Münnich javaslatára megszakítsák a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, fölülbírálta a javaslatot, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron elítéljék az Egyesült Államok vietnami politikáját, hogy a távol-keleti konfliktus miatt Kodály Zoltán ne fogadhassa el amerikai meghívását.88 1969-ben az elsõ titkár döntött arról, hogy ne jöjjenek Magyarországra az amerikai ûrutasok. Kádár kivételével a magyar vezetés egyetlen tagjáról sem derül ki, hogy kül- vagy biztonságpolitikai kérdések foglalkoztatták volna. A Politikai Bizottság vitáiból kiderül, hogy a párt felsõ vezetése a nemzetközi politikát a marxista-leninista ideológia szempontjából nézte, két világrendszer küzdelmeként. Kádár néhány jól körülhatárolható tételben gondolkodott. Az osztályharcot a nemzetközi színtéren is érvényesnek tekintette, bár nem számított a „szocializmus” gyõzelmére a nyugati államokban, célul a fennálló helyzet elismerését várta: „Meg kell mondanom, nincsenek illúzióink abban a tekintetben, hogy az Egyesült Államok szocialista vagy kommunista állam lesz. Mi, magyar kommunisták realisták vagyunk.”89 Ezért a Varsói Szerzõdés kohéziója, a Szovjetunió támogatása minden más megfontolást felülírt. Világos volt számára, hogy egy katonai konfliktus a nyugati hatalmakkal nukleáris összecsapásba torkollna, ami a magyarság pusztulásával járna.90 A párt vezetõ testületének néhány tagja szinte egy világhatalom képviselõjének tekintette magát, Kádár azonban tisztában volt Magyarország világpolitikai súlytalanságával. https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2010-2/209-236_borhi.pdfMagyarország Nagykövetsége Washington
washington.mfa.gov.hu
Ez itt off topic, menjetek a magyar biztpolba ezekkel a témákkal...A hatvanas–hetvenes évek jellemzõje, hogy a Külügyminisztérium egyre fokozottabb szabadságot kapott a hivatalosan meghirdetett irányvonal végrehajtására, a párt „régi harcosait” fokozatosan szakemberekre cserélték, újra követelmény lett a nyelvtudás. A fontos döntések azonban a pártvezetés fórumán születtek. Eleinte a szovjetekkel történõ elõzetes konzultáció volt szükséges minden jelentõsebb lépés megtételéhez, bár feltûnõ, hogy amerikai viszonylatban nem mindig „fogadták meg” a szovjet tanácsot, ha az a kapcsolatok javítására irányult. Kikérték a szovjet véleményt például a magyarkérdés és az amnesztia összekapcsolásáról, 1972-ben pedig az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásáról. A hetvenes évek végétõl viszont, legalábbis az eddig kutathatóvá vált iratok szerint, Moszkvát többször csak utólag tájékoztatták egyes döntésekrõl. Egyértelmû, hogy a legfontosabb külpolitikai kérdésekben a pártvezetõ, Kádár János mondta ki a végsõ szót. Csak az illusztráció kedvéért: nem engedte, hogy Münnich javaslatára megszakítsák a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, fölülbírálta a javaslatot, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron elítéljék az Egyesült Államok vietnami politikáját, hogy a távol-keleti konfliktus miatt Kodály Zoltán ne fogadhassa el amerikai meghívását.88 1969-ben az elsõ titkár döntött arról, hogy ne jöjjenek Magyarországra az amerikai ûrutasok. Kádár kivételével a magyar vezetés egyetlen tagjáról sem derül ki, hogy kül- vagy biztonságpolitikai kérdések foglalkoztatták volna. A Politikai Bizottság vitáiból kiderül, hogy a párt felsõ vezetése a nemzetközi politikát a marxista-leninista ideológia szempontjából nézte, két világrendszer küzdelmeként. Kádár néhány jól körülhatárolható tételben gondolkodott. Az osztályharcot a nemzetközi színtéren is érvényesnek tekintette, bár nem számított a „szocializmus” gyõzelmére a nyugati államokban, célul a fennálló helyzet elismerését várta: „Meg kell mondanom, nincsenek illúzióink abban a tekintetben, hogy az Egyesült Államok szocialista vagy kommunista állam lesz. Mi, magyar kommunisták realisták vagyunk.”89 Ezért a Varsói Szerzõdés kohéziója, a Szovjetunió támogatása minden más megfontolást felülírt. Világos volt számára, hogy egy katonai konfliktus a nyugati hatalmakkal nukleáris összecsapásba torkollna, ami a magyarság pusztulásával járna.90 A párt vezetõ testületének néhány tagja szinte egy világhatalom képviselõjének tekintette magát, Kádár azonban tisztában volt Magyarország világpolitikai súlytalanságával. https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2010-2/209-236_borhi.pdf
Tök jó, hogy visszakanyarodtunk az oroszokhozA hatvanas–hetvenes évek jellemzõje, hogy a Külügyminisztérium egyre fokozottabb szabadságot kapott a hivatalosan meghirdetett irányvonal végrehajtására, a párt „régi harcosait” fokozatosan szakemberekre cserélték, újra követelmény lett a nyelvtudás. A fontos döntések azonban a pártvezetés fórumán születtek. Eleinte a szovjetekkel történõ elõzetes konzultáció volt szükséges minden jelentõsebb lépés megtételéhez, bár feltûnõ, hogy amerikai viszonylatban nem mindig „fogadták meg” a szovjet tanácsot, ha az a kapcsolatok javítására irányult. Kikérték a szovjet véleményt például a magyarkérdés és az amnesztia összekapcsolásáról, 1972-ben pedig az amerikai külügyminiszter budapesti látogatásáról. A hetvenes évek végétõl viszont, legalábbis az eddig kutathatóvá vált iratok szerint, Moszkvát többször csak utólag tájékoztatták egyes döntésekrõl. Egyértelmû, hogy a legfontosabb külpolitikai kérdésekben a pártvezetõ, Kádár János mondta ki a végsõ szót. Csak az illusztráció kedvéért: nem engedte, hogy Münnich javaslatára megszakítsák a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal, fölülbírálta a javaslatot, hogy a Budapesti Nemzetközi Vásáron elítéljék az Egyesült Államok vietnami politikáját, hogy a távol-keleti konfliktus miatt Kodály Zoltán ne fogadhassa el amerikai meghívását.88 1969-ben az elsõ titkár döntött arról, hogy ne jöjjenek Magyarországra az amerikai ûrutasok. Kádár kivételével a magyar vezetés egyetlen tagjáról sem derül ki, hogy kül- vagy biztonságpolitikai kérdések foglalkoztatták volna. A Politikai Bizottság vitáiból kiderül, hogy a párt felsõ vezetése a nemzetközi politikát a marxista-leninista ideológia szempontjából nézte, két világrendszer küzdelmeként. Kádár néhány jól körülhatárolható tételben gondolkodott. Az osztályharcot a nemzetközi színtéren is érvényesnek tekintette, bár nem számított a „szocializmus” gyõzelmére a nyugati államokban, célul a fennálló helyzet elismerését várta: „Meg kell mondanom, nincsenek illúzióink abban a tekintetben, hogy az Egyesült Államok szocialista vagy kommunista állam lesz. Mi, magyar kommunisták realisták vagyunk.”89 Ezért a Varsói Szerzõdés kohéziója, a Szovjetunió támogatása minden más megfontolást felülírt. Világos volt számára, hogy egy katonai konfliktus a nyugati hatalmakkal nukleáris összecsapásba torkollna, ami a magyarság pusztulásával járna.90 A párt vezetõ testületének néhány tagja szinte egy világhatalom képviselõjének tekintette magát, Kádár azonban tisztában volt Magyarország világpolitikai súlytalanságával. https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/folyoiratok/tsz/tsz2010-2/209-236_borhi.pdf
Klubrádió... Sírok bazzeg! A belpesti romkocsmák és libsi gecik legbelterjesebb gyülekezete. Na oda benovicsokoznék egy céges bulira még akkor is, ha én is ottmaradok.Kár, hogy nem írtál forrást, de segítek.
Az USA-val azért ugye mehet a 69? Az kurva frankó, ha a világ másik végének nyalunk, miközben a medve itt van egy köpésre…jahh,,, csak mostanában nyíltan 69ezni Pekinggel és Moszkvával... azt is írja a cikk, a páatánc eddig egyszer se sikerülrt, az lett a vége hogy rábsztt az ország... ld még Kállay-kettős.
Ez pont itt nem igaz - addig, amíg mi mindent blokkolhatunk az ukranoknak a NATOban meg az EUban, addig maradnak kinn az utcan, nemhogy a hazba nem johetnek be, de meg a kertbol is kikuldik oket, varakozzanak csak az utcán... ezügyben semmit nem tud tenni Amerika, max rávenni az elmeroggyant ukran kormányt, hogy változtasson.Washingtom ,meg tudomására hozza Budapestnek, persze udvariasan: " ki a f.szt érdekeltek" Szép volt Szíjjártó...
Talan nezd meg a Tölgyessy interjút a 444-en. Jól összefoglalja (mondjuk sok újat nem mondott, sok éve már magyarazza az évszázados sérelmi politikát stb., de az EU-Orban meccsről mondott fontosat.)Milyen politikához vár jelen pillanatban a fityiszgarnitúra bármilyen támogatást Washingtonból?
Én azt látom, hogy ez a banda, "against all odds" képes az EU-s közbeszéd témáját is irányítani. Számomra megdöbbentő, hogy az általuk vitt gumicsontpolitika ennyire hatékony bír lenni. Az érdekérvényesítés szerintem a mi esetünkben kb így tud érdemben manifesztálódni, lévén az ország gazdasági/katonai szempontból elhanyagolható.