Jalta előkészítése az új világrendi tárgyalásokhoz
K: Most az Ukrajnával folytatott tárgyalásokról… hogyan értékelné az előrehaladást? Úgy tűnik, bizonyos megállapodások még lehetségesek. Hogyan lesznek garantálva ezek a megállapodások? Kell-e a Nyugatnak valamilyen felelősséget viselnie ebben a tekintetben? Ha a különleges hadművelet véget ért, minden tényezőt figyelembe véve szükségünk van egy új jaltai konferenciára, hogy hivatalossá tegyük az új világrendet, amely, ahogy Ön mondja, megszűnt egypólusú lenni.
V: Kifizetődő feladat kommentálni a tárgyalásokat, és ez helytelen. A beszélgetésekhez csend kell. És nem ok nélkül tárgyalnak a felek videokonferencia útján, szinte naponta, és nem a több időt igénylő négyszemközt. Ezért nem kommentálom a tárgyalásokat. Nem akarok problémákat okozni a tárgyaló feleknek, nem akarok túlzott reményeket vagy érzelmi reakciókat adni, amelyeket az ilyen megjegyzések a részemről generálhatnak.
E megbeszélések célja egyértelmű – megszilárdítani az orosz különleges hadművelet által elérni kívánt eredményeket, különös tekintettel Ukrajna semleges státuszára, demilitarizálására, valamint az ukrán kormány által bevezetett, náci ideológia által vezérelt törvények hatályon kívül helyezésére. Bármit is mondanak ezekről a törvényekről, azok gyakorlatilag megosztják az embereket nemzeti identitásuk szerint. Egyeseket a megfelelő nemzetiségűeknek neveznek, másokat gyakorlatilag kizárnak. És van még számos más cél is, amelyet Oroszország igyekszik elérni.
Ukrajna természetesen saját céljait követi, és reméli, hogy a tárgyalások során eléri azokat. Ide tartozik elsősorban a szuverenitásának megőrzése és az ország további fejlődésének biztosítása.
Ami a kialkudott feltételek végrehajtására vonatkozó garanciákat illeti, két típus létezik. Először is, a megállapodások aláírói garanciákat vállalnak. Hosszú távon azoknak, akik aláírják a dokumentumokat, felhatalmazása és felelőssége van gondoskodni azok végrehajtásáról. Másodsorban pedig különféle nemzetközi mechanizmusokhoz kapcsolódó garanciák vannak. Természetesen nem fogom túlhangsúlyozni a fontosságukat, mert sok olyan megállapodás van, amelyet aláírtak, de nem hajtottak végre. De mindenesetre ez jobb, mint a jogi bizonytalanság vagy Ukrajna ismételt próbálkozásai behatolni a NATO-ba, hogy közvetlen fenyegetést keltsenek Oroszország határain. Ebből a szempontból a megállapodás és az általa nyújtott jogi garanciák sokkal jobbak, mint a megállapodás hiánya. És ez a konfliktus megoldásának módja.
Említetted Jaltát. Csak azt tudom mondani, hogy szívesen fogadunk külföldi delegációkat az oroszországi Jalta városában tárgyalásokra. A régebben erre a célra használt palota nem ideális állapotú, de még mindig alkalmas vendégfogadásra.
Támadás saját gazdasági értékeik ellen
K: Medvegyev úr, nem kell Fidel Castronak lenni ahhoz, hogy…
V: Fidel Castrót nem lehet lecserélni, egyedülálló volt.
K: …hogy az 1998-as eseményekről beszéljek. Hadd osszam meg veletek a megfigyeléseimet. Még az 1998 után születettek is folyamatosan kérdeznek engem, mint újságírót – úgy tűnik, úgy gondolják, hogy én vagyok képes megválaszolni ezt a kérdést…
V: De te kompetens vagy. Az újságírók mindent tudnak. Többet tudnak, mint a politikusok.
K: Köszönöm. Így folyton azt kérdezik, hogy visszamegyünk-e 1998-ba. És megemlítik az alapértelmezettet. Egyelőre elkerültük az alapértelmezett forgatókönyvet, mivel engedélyezték az államadósságunk kifizetését. De még mindig?
V: Emlékszel személyesen 1998-ra?
K: Emlékszem, hogy a rubel négyszeresére leértékelődött az amerikai dollárral szemben.
V: Értem. Igen, ez egy olyan emlék, amelyet nem könnyű elfelejteni.
Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. 1998-ban nem álltam kapcsolatban az államigazgatással, és mindent egy egyszerű állampolgár, ha úgy tetszik, üzletember szemüvegén keresztül láttam. De az orosz állam és társadalom akkoriban sokkal kevésbé volt védett.
De nagyon jól emlékszem 2008-ra és 2009-re, amikor nekem személyesen kellett megküzdenem a pénzügyi válsággal. Kiválóan emlékszem 2014-re és az azt követő évekre is, amikor az orosz kormány elnökeként kellett foglalkoznom a kérdésekkel.
Olvass tovább
Az Egyesült Államok figyelmeztetést adott ki Oroszország G20-tagságára
Minden válság egyedi, a maga módján. 2008-ban létrehoztuk a G20-at. Oroszországot most ki akarják venni a G20-ból. De emlékszem, hogyan született meg közvetlenül előttem. A G20 létrehozásáról szóló döntés kollektív volt. Először Bush elnök, majd Barack Obama vett részt. Mindenki örült, hogy ennyi ország képviselői ültek egy asztalnál – Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, India. A G20 egy konszenzusból, egyhangúságon alapuló formátum volt. És most azt javasolják, hogy távolítsunk el minket a G20-ból. Nem, srácok, ezt nem tehetitek!
Ön azt kérte, hogy csatlakozzunk a G7-hez, hogy legyünk a nyolcadik tagállam. Úgy van. De ez más. A G7 az ön privát klubja, és ha nem akarja, hogy részesei legyünk, akkor megyünk. És meg is tettük, „kivezettek minket”. De ez a klub már nem fontos. A G20 egy másik történet. A G20-ak segítettek ki bennünket a 2008-as pénzügyi válságból.
Miért beszélek most erről? Mert más a helyzet, amiben vagyunk. Akkoriban mindannyian megpróbáltuk leküzdeni a globális pénzügyi válságot, amelyet az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi buboréka okozott. Közös célunk az volt, hogy szembeszálljunk vele. És ezt a célt egyébként elértük. Változó sikerrel, de viszonylag rövid időn belül kirántottuk az orosz és a világgazdaságot a válságból. Ami azonban most történik, az egy gazdasági háború, amelyet a Nyugat hirdetett Oroszország ellen – hogy egy francia minisztert idézzek. Gazdasági háborút hirdettek Oroszország ellen. És ezt a háborút szabályok nélkül próbálják megvívni.
Miért? Kérdezted, de nem volt lehetőségem válaszolni. Mi van minden kapitalista társadalom, piacgazdaság zászlajára írva? A magántulajdon jogainak maximális tiszteletben tartása! Ez szent! A világ elpusztulhat, de az igazságosság győzni fog. Minden elpusztulhat, de a magántulajdon megmarad.
És mit csinálnak? Zárolják pénzintézeteink vagyonát, még a jegybankot is. Még arról is beszélnek, hogy ezeket a vagyontárgyakat elkobozzák, azaz államosítják. Figyelj, ez egy igazi háború szabályok nélkül. Milyen következményei lesznek ennek a háborúnak? Az egész világgazdasági rend megsemmisítése. Ez támadás bolygónk gazdasági értékei ellen – ironikus módon ezek az értékek először Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, nálunk alakultak ki, majd később, a 18. század végén és a 19. század elején, ázsiai országokban is. Most látjuk, hogyan utasítják el a piacgazdaság alapelveit. Mit mondhatunk akkor? Ha nem értékelik ezeket az elveket, tegyenek bármit, amit terveznek, de ez természetesen arra kényszeríti Oroszországot, hogy szimmetrikus intézkedésekkel válaszoljon.
Másrészt azonban ez az új kihívás és az azt követő reakciónk nagyon hatékony lehet. Sokszor elmondtam már, és ez igaz – ha 2014-ben nem vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben, most rosszabb lett volna a mezőgazdaságunk. Mindenki jól érti. Leállítottuk az importjukat, és most az élelmezésbiztonságunk nagyon magas szinten van.
Bízom abban, hogy kormánytársaink ebben a helyzetben is képesek lesznek megfelelő megoldásokat találni, amelyek elősegítik iparágunk fejlődését, beleértve a repülőgépgyártást, az autóipart, valamint a kulcsfontosságú ágazatokat, mint a mikroelektronikát és az informatikát. Ezekkel a kérdésekkel mindenképpen foglalkoznunk kell. Igen, most nehezebb lesz, de másrészt nincs más, akire számíthatunk. Ezúttal mindent magunknak kell megtennünk.