Nem tudom nem látni bizonyos hasonlóságokat az akkori idők és a modern Oroszország között. Oroszország jelenlegi formájában alig több mint 30 éves, és ez alatt a 30 év alatt mindenért minket hibáztattak, különösen az elmúlt 20 évben. Azt mondták, mindent átvettünk a Szovjetunióból, ideológiáját is beleértve, bár ez nem igaz, és kritizálnak minket ezért-azért. Tehát a russzofób retorika, amit most Nyugatról látunk, nem újdonság.
Időről időre hallunk teljesen meghökkentő megjegyzéseket, de udvariasak vagyunk, és soha nem személyeskedünk. Senki sem hívja fel a figyelmet arra, hogy vannak olyan emberek, akik a demencia vagy az időskori szenilitás egyértelmű jeleit mutatják. Senki sem beszél a nagypapákról, akik elveszítik egyensúlyukat, miközben felmennek a lépcsőn, hogy repülőre szálljanak, vagy elfelejtik, merre van az irodájuk, és egyenesen a bokrok közé mennek. Ezt senki nem emeli ki, mert udvariasak vagyunk, és tartózkodunk ezek megemlítésétől. De mindez az etikán és a jó modoron múlik.
Ami Lengyelországot illeti, a közelmúltban fel kellett szólalnom a témáról, mivel Lengyelország jelenleg milyen szerepet próbál betölteni.
Lengyelország több, mint az Amerikai Egyesült Államok hűséges államalanya, amely minden lépésnél igyekszik bizonyítani lojalitását, hogy megmutassa, az Egyesült Államok sziklája és fő szövetségese Európában. Lényegében – így vagy úgy – Lengyelország több száz évet próbál visszanyerni Rzeсzpоspolita egykori dicsőségének visszaállítására tett kudarcba fulladt próbálkozásai helyett évtizedek óta. És ha erre nem képes, akkor legalább emlékeztesse a világot arra, hogy Lengyelország egykor Európában és globálisan is nagyon komoly hatalom volt, szinte egy formálódó birodalom. Ma az ország elitjét a Jog és Igazságosság párt képviseli Kaczyński úrral az élén, és az elmúlt tíz évben Amerika-barát és agresszívan oroszellenes úton járnak.
Emlékszem egy másik időszakra – amikor Lengyelország és Oroszország aktívan próbálta helyreállítani kapcsolatukat, különösen a lengyel elnök tragikus halála után, és ez eléggé kivitelezhetőnek tűnt, mert nem voltak áthághatatlan akadályok közöttünk. De miután az imént említett ellenzéki párt hatalomra került, az ország vektora drámaian megváltozott, vadul rusofób lett. Nem nevezhetem másnak, mint politikai ügyetlenségnek, hiszen nincs benne több.
A nagyon oroszellenes szavazókat próbálják megszilárdítani, és nem titok, hogy Lengyelországban elég sok ilyen ember van, hiszen ennek történelmi okai vannak, ezért próbálják ezt kihasználni és rátenni az ujjukat. Ukrajna ügyeiben. Főleg, hogy Lengyelország most meglehetősen sok menekültet fogad Ukrajnából, és Lengyelország ezt igyekszik a saját hasznára fordítani.
Olyan intézkedéseket fogadnak el, amelyek nemcsak a menekültek támogatását célozzák (mert természetesen csak segíteni lehet nekik), hanem Oroszország megbüntetésének egy újabb módját is. Néhány új konstrukciót javasolnak, még az alkotmány módosítását is annak érdekében, hogy lehessen elkobozni Oroszország vagyonát. Tegnap nagyszámú orosz diplomatát utasítottak ki.
Nem igazán értem, mit akarnak ezzel az egészgel elérni, mert ha Oroszország kiutasítana megfelelő számú diplomatát, Lengyelországnak be kellene zárnia a teljes nagykövetségét. Ez jó? Végső soron minden szuverén államnak kell eldöntenie, hogy fenntartja-e a diplomáciai kapcsolatokat vagy sem. De ez a fajta politika teljesen romboló hatású.
Szeretném felidézni, hogy a lengyel hatóságok egyszerűen megpróbálják bizonyítani a legnagyobb lojalitásukat az Egyesült Államokhoz, és több pontot szerezni érte pénzügyi és gazdasági támogatással, valamint több belpolitikai támogatást szerezni.
Ez az egész szomorú, és nem lesz jó vége. Teljesen természetes, hogy a nemzetközi jog által diktált tetteikre vagy ellenintézkedéseikre szimmetrikus reakcióra számíthatnak. Egyszerűen olyan helyzetbe kerülünk, amikor teljesen leállunk egymással beszélni. Jó ez Lengyelországnak? Nem tudom, ez Lengyelország döntése a nap végén.
Mikor ér véget az ukrán konfliktus?
K: Természetesen nem a vezérkarban vagyunk, és nem vagyok a Honvédelmi Minisztérium képviselője, de megmondom őszintén, a barátaim, ismerőseim folyamatosan kérdezik, meddig tart az offenzíva. De ahogy mondtam, nem a Frunzenskaya rakparton vagyunk, hanem itt van az Orosz Föderáció Biztonsági Tanácsa. Megkérdezhetem, hogy Ön személy szerint mit gondol a műtét menetéről, és mennyire felel meg valójában a meghirdetett céloknak?
bocsátja ki a fő tartalékvalutát, tovább halmozva belső adósságát. Valójában az egész világ az Egyesült Államok hitelezője. Az egész világ küzdhet, válságba zuhanhat, miközben az amerikaiak dollárt nyomtatnak.
Ezért most ebből a szempontból is teljesen büntetlennek érzik magukat. Pontosan ezért az Egyesült Államok néhány évtizeddel ezelőtti afganisztáni, iraki és vietnámi fellépése soha nem került a nemzetközi közösség jogi ellenőrzése alá.
A vietnami háború idején azonban a Szovjetunió még élt, és meglehetősen heves vitákat szorgalmazott többoldalú platformokon. A Szovjetunió, mint tudják, akkoriban segített Vietnamnak. Az USA hosszú ideig folytatta politikáját.
Mindannyian emlékszünk, hogyan végződött. Ne feledje, Vietnam több ezer kilométerre van az Egyesült Államoktól. Tény, hogy kevesen emlékeznek még ebben az országban is, mert nagyon régen volt, de vietnami barátaim azt mondták, hogy az Egyesült Államok beavatkozása Vietnamban az 1960-as évek nagy részében több mint egymillió vietnami halálát okozta.
Csak gondolj bele. Több mint egy millió! Vessen egy pillantást a térképre, és nézze meg saját szemével, hol van az USA és hol van Vietnam. Ennek ellenére az Egyesült Államok belépett, és ennek következtében több mint egymillió ember halt meg.
Még akkor sem ítélték el széles körben, bár érvényben volt a Varsói Szerződés és a Szovjetunió.
És miután a Szovjetunió a Varsói Szerződéssel együtt eltűnt a világtérképről, az USA teljesen kikerült az irányítás alól.
Azt hiszik, azt tehetnek, amit akarnak. Jugoszlávia jó példa erre. Láttuk a nemzetközi jog teljes figyelmen kívül hagyását, a fegyveres erők és fegyverek számos ország általi alkalmazását, beleértve a szegényített urántartalmú lőszert is.
Volt valami felhajtás? Nem. Rájöttek, hogy továbbléphetnek, kitaláltak egy indoklást, és megúszták. Ma egyes európai vezetők elismerik: „Nos, igen, talán egy kicsit túlreagáltak”. De ez nem lépi túl ezt.
Az USA ismét így viselkedik szerte a világon, mert azt hiszik, hogy már nincs verseny. De tévednek. Az élet nem áll meg, új fejleményeket késztet a nemzetközi kapcsolatokban, és új országok lépnek fel erős erőművekké.
Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi kapcsolatokban új súlypontok alakulnak ki. Vegyük a Kínai Népköztársaságot, Indiát és az Orosz Föderációt.
Az egypólusú világnak vége. Az Egyesült Államok már nem a Föld bolygó ura.
Az oroszok, akik elmentek, szívesen térnek vissza, de nem árulók
K: Tudnia kell, hogy néhány orosz összepakolta a holmiját, és azonnal elhagyta az országot, miután a különleges hadművelet megkezdődött a Donbászban. Gondolod, hogy visszatérnek, vagy ez egyirányú jegy?
V: Honnan kellene tudnom?
K: Mit tud mondani azoknak, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják Oroszországot?
V: Minden ember a saját vagyonának az építésze. Az ő joguk ilyen döntéseket hozni. Egyesek, ha jól értem, egyelőre elmentek. Mások végleg elmentek, attól tartva, hogy a jelenlegi helyzet hatással lehet az életükre a jövőben. Ez az ő döntésük. Nem kommentálom vagy kritizálom ezeket az embereket.
southfront.org
