[BIZTPOL] Oroszország (a Szovjetunió utódállama)

[gacsat]

Személy szerint számomra nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek a jelentős része végül visszatér Oroszországba. Ez a katonai művelet mindenki pszichológiai állapotára hatással van, látod. Az emberek folyamatosan gondolnak rá. Azt hiszem, ez lehetett az egyik ok néhány ember számára. De ez az.

Szerintem az ország számára fontosabb például az, ahogy a programozók kezelik az aktuális eseményeket. Ezek a vállalkozások nemzetköziek, és mostanra mindentől elzárták őket – fizetési rendszerektől, banki műveletektől, jelentős külföldi ügyfelektől. Számukra a következmények nagyon kemények. És megértem az indítékaikat, miért próbálnak jobb helyet találni a nap alatt. A kormány ennek érdekében számos javaslatot készített elő, és az elnök már aláírta a rendeletet. Bízzunk benne, hogy sikerül az informatikusokat érő negatív következményeket mérsékelni és az országban tartani. Reméljük, a legtöbbjük Oroszországban marad. Ez valós probléma. És nagyon sajnálom ezeket az embereket, személyes szinten, mert súlyos helyzetben vannak. És bár nem mi vezettük be ezeket a korlátokat, mégis gondolkodnunk kell, hogyan lehetne jobbá tenni ezeknek az embereknek a helyzetét.

A nyugati szankciók egyesítik, nem pedig megosztják az oroszokat
K: És ha vállalkozókról, nagy üzletemberekről beszélünk, van-e támogatásuk a katonai offenzíva közepette? Figyelembe véve azt a tényt, hogy most nagyon sok intézkedést hoznak ellenük. Elvették tőlük házaikat, járműveiket, jachtjaikat és minden mást. Hogyan vélekedik erről, ha figyelembe vesszük, hogy a Nyugat azt mondta, hogy a magántulajdont tisztelni kell. És általában normális-e a fiókok letiltása és a házak benépesítése menekültekkel – ez bárki számára kellemetlen lenne.

V: Ha üzletről beszélünk, ez is a társadalmunk része, beleértve a nagyvállalatokat is – ők, ahogy mondani szokták, bűntudat nélkül bűnösök.

Tegyük fel magunknak a kérdést: általánosságban elmondható, hogy ebből a nagy üzletből legalább valaki – bizonyos mértékig – képes befolyásolni egy kis töredéket, egy cseppet az ország vezetésének helyzetében. Azonnal elmondhatom: nem, dehogy. Mert más a feladatunk.

Bárki, aki az államot irányítja, mindenekelőtt az egész ország, Oroszország népének érdekeit tartja szem előtt. Aki a saját vállalkozását irányítja (ez nagyon fontos feladat), csak ezt csinálja.

Ezért azok a számítások, amelyek szerint az orosz üzlet korlátozásával valamilyen módon befolyásolják a hatóságokat, teljesen értelmetlenek, egyszerűen ostobák. Megpróbálják befolyásolni a gazdaság azon szektorait is, amelyek e nagy üzlet mögött állnak. És ezek a mi embereink százezrei, milliói.

Valójában ezekkel a szankciókkal a nyugati világ megpróbálja befolyásolni hazánk polgárait, bántani őket. És persze próbálják rávenni őket, hogy forduljanak szembe az állam vezetése, az elnök irányvonala ellen, abban a reményben, hogy ez a végén valamiféle bajt, gondot okoz a hatóságoknak.

De számomra úgy tűnik, hogy azok, akik ezeket a döntéseket hozzák, egyáltalán nem értik a mentalitásunkat, nem értik az orosz emberek hozzáállását a szó legtágabb értelmében. Nem értik az ösztönzőket, hogy ha ilyen nyomás nehezedik (és ez nem a nagyvállalkozókra, nem a nagyvállalkozásokra nehezedik, ez mindenkire és mindenkire nehezedik), a társadalom konszolidálódik.

 

[gacsat]

Még azok is ezt mondják ebben a szituációban, akiknek valamilyen úton-módon nehéz volt, vagy azt hitték, hogy kevés támogatást kaptak, esetleg rossz döntéseket hoztak: „Hát igen, igen, valószínűleg hibáztak valamiben. De általában ebben a helyzetben az állam mellett fogok állni”. Ezt, úgy látom, abszolút képtelenek megérteni, ahogy 70 évvel ezelőtt és 100 évvel ezelőtt, és a különféle fegyveres hadjáratok során, amelyeket hazánk ellen is folytattak. Az ilyen megszorítások és megfosztások – csak egyesítik, megszilárdítják az embereket, de nem osztják meg őket. És ez a fő tévedésük, ez a gyenge pontja ezeknek a hülye szankcióknak.

A halálbüntetésnek nem kell visszatérnie
K: Emlékezzünk vissza, hogy az Európa Tanács hosszú éveken át próbált korlátozásokat bevezetni Oroszországgal szemben. Nemrég azt mondta, hogy most nem sok visszatart minket, különösen a halálbüntetés kérdésében. Oroszország lemondott a halálbüntetésről, és csatlakozott az Európa Tanács számos egyezményéhez. Mivel ez nemzetünk számára fontos kérdés, itt a kérdésem: mennyire valószínű a halálbüntetéshez való visszatérés? Oroszországnak szüksége van rá?

V: Ez egy nagyon összetett kérdés. Ez általában a világnézettől függ. Ez egy filozófiai és erkölcsi dilemma. A halálbüntetésről eltérő vélemények vannak. És ez természetes, mindig is így volt.

Egy dolgot biztosan tudok. Az orosz Alkotmánybíróság egyes döntéseiben határozottan megingott az ország részvétele az Európa Tanács egyezményeiben. Ezek az egyezmények már nem kötelezőek számunkra.

Mindazonáltal az Alkotmánybíróság adott jogi iránymutatást ebben a kérdésben. Ez pedig teljesen szuverén döntés, nem pedig Európa Tanácsi tagságunk közvetlen következménye. Van azonban egy nyilvánvaló implicit kapcsolat.

Ma nincs korlátozás ebben a tekintetben. Ez azonban még mindig nagyon kényes kérdés. Ennek nemcsak jogi oldala van, hanem erkölcsi oldala is. Erre a kérdésre a vallások alapvető, kanonikus forrásai is ellentétes válaszokat adnak.

A vallási nézet ebben a kérdésben az egyik alapvető érv a halálbüntetéssel kapcsolatos viták mellett bármely országban. Európa valamikor felhagyott a halálbüntetéssel. Így tettünk mi is.

Ellentétben az Egyesült Államokkal, Kínával és számos más országgal. Még mindig büntetésül tartják azokat, akik különösen súlyos bűncselekményeket, mindenekelőtt gyilkosságot követtek el.

A nemzetközi rendelkezések ma már nem kötelezőek, de léteznek az Alkotmánybíróság által meghatározott hazai jogi rendelkezések. Ezek tükrözik a jelenlegi bűnözési arányt.

Ha ez nem válik ki az irányítás alól, úgy gondolom, hogy ez a jogi álláspont változatlan maradhat.

 

[gacsat]

De a törvényes testtartás sem örök. Társadalmunkban bekövetkező változás a jogi álláspont felülvizsgálatát kényszerítheti ki. Az Alkotmánybíróság határozatai nem szent írás, változhatnak.

Ezt láttuk Oroszország történelme során. A Szovjetunió a háború után eltörölte a halálbüntetést. De ez nem tartott sokáig, és a halálbüntetést elég gyorsan visszaállították. Ennek oka az erőszakos bűncselekmények, köztük a gyilkosságok megugrása.

Nem tudom, hogyan fog alakulni a továbbiakban.

Az oroszok örökké emlékezni fognak a Nyugat gyűlöletére
K: Medvegyev úr, sokat gondol arra a nyomásra, amellyel az orosz állampolgároknak most külföldön kell megküzdeniük? Gyakran valódi veszélyekkel néznek szembe.

Láttam egy videót az interneten, amely bemutatja, mi történt az írországi orosz nagykövetséggel – gyerekként éltem ott egy kicsit, apám is ott volt kihelyezve –, festékszóróval borította be, és egy sofőr nekiütközött autójával a kapuknak. Egyszerűen elképzelhetetlen. Ilyesmi megtörténhet bármely külföldi orosz állampolgárral. Eközben az ENSZ szerint az ukrajnai tűzszünet csökkentené a russzofóbia mértékét. Mi a véleményed erről az álláspontról, és van-e értelme ennek a kapcsolatnak?

V: Nem nevezném ENSZ álláspontnak. Az ENSZ több mint 200 nemzetállamból álló nemzetközi szervezet. Ha arról beszélünk, amit az ENSZ-tisztviselők mondtak, akkor ez így is lehet.

Hadd mondjam el nyíltan, hogy az ENSZ irányító testületei és Guterres főtitkár is több olyan kijelentést tettek az utóbbi időben, amelyeket nemzetközi jogi szempontból megkérdőjelezhetőnek neveznék. Az ENSZ-nek a konfliktusok felett kell állnia, ahelyett, hogy oldalra állna. Természetesen manapság a russzofóbia szintjei túlszárnyaltak, amint arról már beszéltünk. Ezek az orosz emberek elleni támadásokban és a diplomáciai képviseleteinkre gyakorolt nyomásban nyilvánulnak meg.

 

[gacsat]

Mit lehet mondani a témában? Ha diplomáciai képviseletet vállalunk, a felelősség az országot terheli, ahol a diplomáciai képviselet található. Ez a fogadó ország feladata. Amint a fogadó ország közömbössé válik egy nagykövetség sorsa iránt, a diplomáciai kapcsolatok rendszerint vagy felfüggesztésre kerülnek, vagy megszakadnak. Tehát az Ön által említett dublini incidens teljes mértékben Írország felelőssége. Csak megfelelő lépéseket kell tenniük válaszul.

Hétköznapi emberekkel is előfordul – látom és olvasok róla, ez jól látszik az online és a közösségi média tartalmaiból, ahol sokat kritizálják Oroszországot. Gondolom, az aktuális eseményekhez kapcsolódik. Vannak, akik valóban így érzik, vannak, akik a felhajtás miatt, vagy azért, mert mindenki más csinálja. Ez az ő személyes választásuk. Előbb-utóbb alábbhagy a dagály, ez így működik. De az emlékek megmaradnak. Emlékezni fogunk rá, beleértve azokat az oroszokat is, akik külföldön ragadtak nyaralásuk vagy üzleti útjukon. Mindenki emlékezetébe vésődik. Azt mondják, nem akarnak oda oroszokat, és teljesen természetes, hogy a mi embereink, akik akkoriban külföldön jártak, emlékezni fognak erre. Kétlem, hogy most jobban gondolnának az európaiakra, mint korábban.

Mi a helyzet azzal a vendégszeretettel, toleranciával és semlegességgel, amiről beszélt? Az összes azonnal elpárolgott, ami azt jelenti, hogy soha nem is létezett. Ez azt jelenti, hogy nem volt kultúra és értékek. Ez csak egy homlokzat volt, és most minden mocsok a felszínre került, amit minden russzofób gondolatokat okádó ember viselkedésén látunk.

Mi is emlékezni fogunk rá. Nem felejtünk el senkit sem, aki ezt tette – hivatalos minőségében vagy csak személyes interakciók során. Manapság mindent rögzítenek. Mindannyiunknak van digitális lábnyoma. Erre mindenkinek emlékeznie kell, amikor csúnya dolgokat ír Oroszországról, politikánkról vagy népünkről. Örökre bevésődik népünk kollektív emlékezetébe. És itt nem túlzok.

A nemzetközi sportágak „a lehető legrosszabb módon” viselkednek
K: Beszéljünk valami másról. Említette azokat az informatikusokat, akiket súlyosan érintett, és akik segítséget kapnak, de a sportolóinkról szeretnék kérdezni. Ami velük történik, az példátlan: nem versenyezhetnek, vagy semleges zászló alatt kényszerítik őket, petíciók aláírására, nyilatkozatokra kényszerítik őket.

Mindannyian tudjuk, hogy egyes sportágakban egy sportoló karrierje röpke. Nem kerül Oroszország a nemzetközi sport szélére? A verseny nagyon fontos – kulcsfontosságú, hogy a sportolók tehetséges ellenfelekkel szálljanak szembe. Most úgy tűnik, hogy a doppingbotrány csak próbaüzem volt.

V: Helyes. Elena, Ilja, neked is igazad van. Először is hadd mondjam el, hogy ez természetesen kemény a sportolóinknak – ugyanúgy, mint az informatikusainknak. Utóbbi esetében azonban a kihívások meglehetősen nemrég kezdődtek, amikor a „barátaink” elkezdtek minden módon korlátozni és vasfüggönyt felhúzni a pénzügyek és a jog terén. A sportolók helyzete 2014 óta borzasztó.

Igazad van, sportolóink keményen edzenek, de nem versenyezhetnek. Ha igen, akkor alapvetően névtelenül kell versenyezniük – nincs orosz zászló, nincs orosz himnusz. Kénytelenek elhatárolódni hazájuktól, mondván, hogy csak magukat képviselik. Ez cinikus és amorális, és még csak ne is kezdjek el a NOB paralimpiai csapatunkkal kapcsolatos döntésével kapcsolatban. Egyszerűen érthetetlen. Szörnyű és gyalázatos.

Fő célunk tehát a paratlonosok támogatása, hogy mindenki mással egyenrangúan érezzék magukat a társasági életben. De azt mondják nekik: „Nem, a kormányod szörnyű, ezért nem törődünk veled.” Ez minden erkölcsi kódexbe ütközik. Szerintem itt a NOB a lehető legrosszabb módon viselkedett.

Igen, nyolc éve minden a doppingbotránnyal kezdődött. Bevallottuk, hogy doppingproblémánk van hazánkban, itt mi vagyunk a hibásak. De felháborító és cinikus azt mondani, hogy Oroszország, vagyis az orosz edzők és sportolók voltak az egyetlenek, akik doppingot használtak. Más országok is megtették ezt, de mindenki Oroszországot kapcsolta be. A túlnyomórészt angolszász világból származó „barátaink” célja az volt, hogy Oroszországot kiszorítsák a nemzetközi versenysportból.

 

[gacsat]

Minek? Ez ismét ellenszenvet keltett Oroszországon belül, és arra ösztönözte az embereket, hogy tegyenek valamit ellene. Sportolóink tehát 2014 óta szenvednek, továbbra is mindenben támogatjuk őket, és minél több hazai versenyt rendezzünk. Minden szervezetben igyekszünk megvédeni jogaikat, bár ez manapság óriási kihívás.

Ezeket a döntéseket konkrét személyek hozták meg a NOB-ban, az EU-ban, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, amely már nem része az EU-nak. Nyilvánvaló, hogy bizonyos emberek állnak e döntések hátterében, és a versenysporttól megfosztottak feléjük terelik keserűségüket.

Moszkva nukleáris fegyverek használatára vonatkozó szabályai
K: Putyin elnök gyakran ragaszkodott ahhoz, hogy Oroszország csak azért cselekszik, hogy megvédje magát a Nyugat ellenséges lépései ellen. Egy közelmúltbeli interjúban pedig azt mondtad, hogy országunknak van elég „ereje” ahhoz, hogy ellenségeinket a helyükre állítsa. Ami azt jelenti, hogy Oroszország fontolóra vett valamilyen megtorlást agresszió esetén. Pontosan mit akart ezzel mondani, Medvegyev úr?

V: Mindketten pontosan tudjuk, mire gondoltam. Oroszország nem az Ön átlagos országa – az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. És mellékes megjegyzésként hadd mondjam el, hogy az összes rosszul kigondolt terv, hogy megpróbáljanak eltávolítani minket a Biztonsági Tanácsból, teljesen alaptalan. Ez ellentétes lenne az ENSZ Alapokmányával és a nemzetközi jog egészével. Az egyes államok szeszélyeiről beszélünk. Ez az első pontom.

A második megjegyzésem pedig az, hogy Oroszország a bolygó legnagyobb stratégiai nukleáris fegyverkészletével rendelkező atomhatalom. Természetesen senki nem fenyeget senkit, de Ön Putyin elnök megjegyzéseit említette… Néhány héttel ezelőtt készültségbe helyezték hazánk nukleáris elrettentő erőit. Ez egy egyszerű üzenet volt, hogy minden ország, amely megpróbál beavatkozni Oroszország külpolitikájába, tudja, mire számíthat. Meghallgattak minket, és azt mondták, hogy nem próbálkoznak semmivel. Természetesen remélem, hogy ez segített lehűteni néhány forróbb fejet Lengyelországban és más amerikai műholdakon. Ennek ellenére időnként olyan nevetséges ötletekkel állnak elő, mint az Ukrajna feletti légtér lezárása. Szerencsére vannak hideg fejű és ésszerű elemzők a Pentagonban és máshol is, akik szerint ez teljesen kizárt, mivel közvetlen katonai konfrontációhoz vezetne Oroszországgal.

Szerintem ez most elég lesz. Bár van egy speciális dokumentumunk a nukleáris elrettentésről, amely egyértelműen kimondja, hogy az Orosz Föderációnak milyen körülmények között van joga atomfegyver használatára. Számos ilyen feltétel létezik, hadd emlékeztessem önöket, hogy mik ezek.

Először is ballisztikus nukleáris rakétákat indítanak Oroszország területére. A második az, hogy egy ellenfél nukleáris fegyvert vagy más tömegpusztító fegyvert használ orosz terület vagy szövetségesei ellen. A harmadik a kritikus infrastruktúra elleni támadással kapcsolatos, ami nukleáris elrettentő erőink megbénításához vezet. És végül a negyedik az, amikor agressziót követnek el az Orosz Föderáció vagy szövetségesei ellen – akár nukleáris, akár hagyományos fegyverekkel –, amely az állam létét veszélyezteti.

Mindezek a feltételek szerepelnek abban a dokumentumban, amelyet az elnök végrehajtási rendelete hagyott jóvá. Ez arról tanúskodik, hogy elhatároztuk Oroszország függetlenségét és szuverenitását. Senkinek ne legyen semmi oka kételkedni abban, hogy képesek vagyunk megfelelő választ adni az országunkat, függetlenségét vagy politikáját ért bármely támadásra vagy megsértésre. De ne feledd, hogy mindezt azért mondom, mert te tetted fel a kérdést. Nyilvánvalóan az az álláspontunk, hogy bármilyen bonyolult is legyen, minden helyzetet diplomáciai eszközökkel kell megközelíteni. Ukrajna esetében pedig továbbra is a tárgyalások a legkonstruktívabb és legésszerűbb lépések. Tisztában vagyunk vele, hogy a diplomácia nem mindig vezet sikerhez, de továbbra is ez a helyes út.

 

[tarzaan]

Ezt a beszélgetést nagyon ajánlom...

 

[gacsat]

Az Egyesült Államoknak „több esze” volt a kubai rakétaválság idején
K: Most említettél valamit, ami mindenkit megrémít a bolygón – egy nukleáris háború kilátását. Egy másik ijesztő kilátás az Oroszország és a NATO közötti katonai konfrontáció. Ez a két forgatókönyv sok tekintetben hasonló – valójában lehet, hogy egy és ugyanaz. Ön szerint fennáll a veszélye egy ilyen háború kitörésének? Összehasonlítanád a jelenlegi helyzetet a kubai rakétaválsággal, amikor is úgy tűnt, hogy a világ a szélén billeg? Akkoriban ezt a patthelyzetet „hidegháborúnak” neveztük. Hogyan nevezné Oroszország és a kollektív Nyugat közötti kapcsolatok jelenlegi állapotát?

V: Senki sem akar háborút. Az atomháború az emberi civilizáció létét fenyegeti. Ebben az értelemben igazuk van azoknak az elemzőknek, akik talán kissé cinikusan azt mondják, hogy a nukleáris fegyverek feltalálása rengeteg konfliktust akadályozott meg a 20. és 21. században. Ez igaz.

Tehát nyilvánvalóan mindig van veszély. Volt főparancsnokként jól ismerem a mértékét. Embereink tudják, hogy a NATO nukleáris fegyverei ebben az országban céloznak meg létesítményeket, robbanófejeink pedig európai és amerikai célpontokat céloznak meg. De ez az élet. Ezt mindig szem előtt kell tartanunk, és felelősségteljesen kell cselekednünk. Ilyen egyszerű az egész.

Olvass tovább


Az atomháború „a lehetőség határain belül van” – mondta az ENSZ vezetője
Ami a kubai rakétaválságot illeti, nyilvánvaló okokból személyes emlékeim nincsenek, csak a történelemkönyvekből tudok róla. De volt alkalmam beszélni az egyik tanúval, Fidel Castróval.

Ma egy másik valóságban élünk, egy másik világban. Nincs Szovjetunió, nincs Varsói Szerződés, sok illúzió elszállt.

Sok minden nincs már a helyén, de a kubai rakétaválság tanulságai akkoriban elég jól elsüllyedtek. Mindenkire kijózanító hatással volt, beleértve az USA, a NATO, a Szovjetunió és a Varsói Szerződés vezetését is.

A világ akkoriban hidegháborút élt át, de most valahogy rosszabb a helyzet szerintem. Akkoriban ellenfeleink nem próbálták ilyen agresszíven forráspontra hozni a Szovjetunió helyzetét.

Igaz, lehet, hogy tetteik álcázva voltak, de egész iparágakra vagy mezőgazdaságra nem szabtak ki szankciókat, nem beszélve a személyi szankciókról.

Senkinek sem jutott eszébe, hogy szankciókat vezessenek be Brezsnyev, Podgornij és Koszigin ellen. Persze megértették, hogy ennek semmi értelme, ahogy most is, de akkor legalább volt eszük, hogy ne csinálják.

Most mindenki kínos helyzetben van. Szankciókat vezettek be, de továbbra is kommunikálni kell, már csak azért is, hogy megelőzzenek mindenféle nemkívánatos következményt, beleértve az olyan szörnyűségeseket is, mint mondjuk egy Oroszország és a NATO közötti konfliktus. Mintha mindenki szankció alatt állna, mindenki szerepelne valamilyen listán.

Obama elnökkel aláírtam a jól ismert START III-as szerződést, vagyis a Start Szerződést. Ezt a szerződést Putyin elnök és Biden elnök meghosszabbította. Miért teszi ezt ilyen kínossá? A szerződéseket aláírták, de a szankciós listán szereplő személyek tették. Ha az orosz vezetés felelőtlen lenne e tekintetben, akkor valószínűleg azt mondhatná: „Ha így bánik velünk, akkor ez az, viszlát.”

Létezik egy clausula rebus sic stantibus néven ismert jogi doktrína, amely azt jelenti, hogy a nemzetközi szerződések mindaddig érvényesek, amíg fennállnak azok a körülmények, amelyek létrejöttét eredményezték. Ezek a körülmények megszűntek. Ön többé nem bánik velünk hasonmásaként. Azok a személyek, akik aláírták a szerződést, rajta vannak a szankciók listáján. Talán ideje kilépni belőle? Csak arra próbálok rámutatni, hogy ezeknek a szankcióknak semmi értelme, abszurdak.

Ez nem így volt a hidegháború idején. És ez most valóság. Az Orosz Föderáció és a Nyugat, a szó tágabb értelmében vett angolszász civilizációja, az Egyesült Államok vezette kapcsolata valószínűleg rosszabb állapotban van, mint az 1960-as és 1970-es években. Ehhez nem fér kétség.

 

[gacsat]

Jalta előkészítése az új világrendi tárgyalásokhoz
K: Most az Ukrajnával folytatott tárgyalásokról… hogyan értékelné az előrehaladást? Úgy tűnik, bizonyos megállapodások még lehetségesek. Hogyan lesznek garantálva ezek a megállapodások? Kell-e a Nyugatnak valamilyen felelősséget viselnie ebben a tekintetben? Ha a különleges hadművelet véget ért, minden tényezőt figyelembe véve szükségünk van egy új jaltai konferenciára, hogy hivatalossá tegyük az új világrendet, amely, ahogy Ön mondja, megszűnt egypólusú lenni.

V: Kifizetődő feladat kommentálni a tárgyalásokat, és ez helytelen. A beszélgetésekhez csend kell. És nem ok nélkül tárgyalnak a felek videokonferencia útján, szinte naponta, és nem a több időt igénylő négyszemközt. Ezért nem kommentálom a tárgyalásokat. Nem akarok problémákat okozni a tárgyaló feleknek, nem akarok túlzott reményeket vagy érzelmi reakciókat adni, amelyeket az ilyen megjegyzések a részemről generálhatnak.

E megbeszélések célja egyértelmű – megszilárdítani az orosz különleges hadművelet által elérni kívánt eredményeket, különös tekintettel Ukrajna semleges státuszára, demilitarizálására, valamint az ukrán kormány által bevezetett, náci ideológia által vezérelt törvények hatályon kívül helyezésére. Bármit is mondanak ezekről a törvényekről, azok gyakorlatilag megosztják az embereket nemzeti identitásuk szerint. Egyeseket a megfelelő nemzetiségűeknek neveznek, másokat gyakorlatilag kizárnak. És van még számos más cél is, amelyet Oroszország igyekszik elérni.

Ukrajna természetesen saját céljait követi, és reméli, hogy a tárgyalások során eléri azokat. Ide tartozik elsősorban a szuverenitásának megőrzése és az ország további fejlődésének biztosítása.

Ami a kialkudott feltételek végrehajtására vonatkozó garanciákat illeti, két típus létezik. Először is, a megállapodások aláírói garanciákat vállalnak. Hosszú távon azoknak, akik aláírják a dokumentumokat, felhatalmazása és felelőssége van gondoskodni azok végrehajtásáról. Másodsorban pedig különféle nemzetközi mechanizmusokhoz kapcsolódó garanciák vannak. Természetesen nem fogom túlhangsúlyozni a fontosságukat, mert sok olyan megállapodás van, amelyet aláírtak, de nem hajtottak végre. De mindenesetre ez jobb, mint a jogi bizonytalanság vagy Ukrajna ismételt próbálkozásai behatolni a NATO-ba, hogy közvetlen fenyegetést keltsenek Oroszország határain. Ebből a szempontból a megállapodás és az általa nyújtott jogi garanciák sokkal jobbak, mint a megállapodás hiánya. És ez a konfliktus megoldásának módja.

Említetted Jaltát. Csak azt tudom mondani, hogy szívesen fogadunk külföldi delegációkat az oroszországi Jalta városában tárgyalásokra. A régebben erre a célra használt palota nem ideális állapotú, de még mindig alkalmas vendégfogadásra.

Támadás saját gazdasági értékeik ellen
K: Medvegyev úr, nem kell Fidel Castronak lenni ahhoz, hogy…

V: Fidel Castrót nem lehet lecserélni, egyedülálló volt.

K: …hogy az 1998-as eseményekről beszéljek. Hadd osszam meg veletek a megfigyeléseimet. Még az 1998 után születettek is folyamatosan kérdeznek engem, mint újságírót – úgy tűnik, úgy gondolják, hogy én vagyok képes megválaszolni ezt a kérdést…

V: De te kompetens vagy. Az újságírók mindent tudnak. Többet tudnak, mint a politikusok.

K: Köszönöm. Így folyton azt kérdezik, hogy visszamegyünk-e 1998-ba. És megemlítik az alapértelmezettet. Egyelőre elkerültük az alapértelmezett forgatókönyvet, mivel engedélyezték az államadósságunk kifizetését. De még mindig?

V: Emlékszel személyesen 1998-ra?

K: Emlékszem, hogy a rubel négyszeresére leértékelődött az amerikai dollárral szemben.

V: Értem. Igen, ez egy olyan emlék, amelyet nem könnyű elfelejteni.

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. 1998-ban nem álltam kapcsolatban az államigazgatással, és mindent egy egyszerű állampolgár, ha úgy tetszik, üzletember szemüvegén keresztül láttam. De az orosz állam és társadalom akkoriban sokkal kevésbé volt védett.

De nagyon jól emlékszem 2008-ra és 2009-re, amikor nekem személyesen kellett megküzdenem a pénzügyi válsággal. Kiválóan emlékszem 2014-re és az azt követő évekre is, amikor az orosz kormány elnökeként kellett foglalkoznom a kérdésekkel.

Olvass tovább


Az Egyesült Államok figyelmeztetést adott ki Oroszország G20-tagságára
Minden válság egyedi, a maga módján. 2008-ban létrehoztuk a G20-at. Oroszországot most ki akarják venni a G20-ból. De emlékszem, hogyan született meg közvetlenül előttem. A G20 létrehozásáról szóló döntés kollektív volt. Először Bush elnök, majd Barack Obama vett részt. Mindenki örült, hogy ennyi ország képviselői ültek egy asztalnál – Oroszország, az Egyesült Államok, Kína, India. A G20 egy konszenzusból, egyhangúságon alapuló formátum volt. És most azt javasolják, hogy távolítsunk el minket a G20-ból. Nem, srácok, ezt nem tehetitek!

Ön azt kérte, hogy csatlakozzunk a G7-hez, hogy legyünk a nyolcadik tagállam. Úgy van. De ez más. A G7 az ön privát klubja, és ha nem akarja, hogy részesei legyünk, akkor megyünk. És meg is tettük, „kivezettek minket”. De ez a klub már nem fontos. A G20 egy másik történet. A G20-ak segítettek ki bennünket a 2008-as pénzügyi válságból.

Miért beszélek most erről? Mert más a helyzet, amiben vagyunk. Akkoriban mindannyian megpróbáltuk leküzdeni a globális pénzügyi válságot, amelyet az Amerikai Egyesült Államok pénzügyi buboréka okozott. Közös célunk az volt, hogy szembeszálljunk vele. És ezt a célt egyébként elértük. Változó sikerrel, de viszonylag rövid időn belül kirántottuk az orosz és a világgazdaságot a válságból. Ami azonban most történik, az egy gazdasági háború, amelyet a Nyugat hirdetett Oroszország ellen – hogy egy francia minisztert idézzek. Gazdasági háborút hirdettek Oroszország ellen. És ezt a háborút szabályok nélkül próbálják megvívni.

Miért? Kérdezted, de nem volt lehetőségem válaszolni. Mi van minden kapitalista társadalom, piacgazdaság zászlajára írva? A magántulajdon jogainak maximális tiszteletben tartása! Ez szent! A világ elpusztulhat, de az igazságosság győzni fog. Minden elpusztulhat, de a magántulajdon megmarad.

És mit csinálnak? Zárolják pénzintézeteink vagyonát, még a jegybankot is. Még arról is beszélnek, hogy ezeket a vagyontárgyakat elkobozzák, azaz államosítják. Figyelj, ez egy igazi háború szabályok nélkül. Milyen következményei lesznek ennek a háborúnak? Az egész világgazdasági rend megsemmisítése. Ez támadás bolygónk gazdasági értékei ellen – ironikus módon ezek az értékek először Európában és az Amerikai Egyesült Államokban, nálunk alakultak ki, majd később, a 18. század végén és a 19. század elején, ázsiai országokban is. Most látjuk, hogyan utasítják el a piacgazdaság alapelveit. Mit mondhatunk akkor? Ha nem értékelik ezeket az elveket, tegyenek bármit, amit terveznek, de ez természetesen arra kényszeríti Oroszországot, hogy szimmetrikus intézkedésekkel válaszoljon.

Másrészt azonban ez az új kihívás és az azt követő reakciónk nagyon hatékony lehet. Sokszor elmondtam már, és ez igaz – ha 2014-ben nem vezettek be szankciókat Oroszországgal szemben, most rosszabb lett volna a mezőgazdaságunk. Mindenki jól érti. Leállítottuk az importjukat, és most az élelmezésbiztonságunk nagyon magas szinten van.

Bízom abban, hogy kormánytársaink ebben a helyzetben is képesek lesznek megfelelő megoldásokat találni, amelyek elősegítik iparágunk fejlődését, beleértve a repülőgépgyártást, az autóipart, valamint a kulcsfontosságú ágazatokat, mint a mikroelektronikát és az informatikát. Ezekkel a kérdésekkel mindenképpen foglalkoznunk kell. Igen, most nehezebb lesz, de másrészt nincs más, akire számíthatunk. Ezúttal mindent magunknak kell megtennünk.

 

[gacsat]

A rubel az olajért „elég nyilvánvaló” lépés volt
K: Térjünk át egy nagyon fontos kérdésre. Ironikus módon a Nyugat azt mondja, hogy mindent elvágnak, de nem szakíthatják el magukat a gázunktól és az olajunktól, egyszerűen azért, mert az visszaütne, megfagynának. Most megpróbálnak kevesebb energiát felhasználni, és új javaslatokkal állnak elő. Ennek ellenére eddig tartózkodtak az olaj- és földgázunk elleni szankcióktól.

A továbbiakban azonban azt mondják, hogy le akarják állítani az oroszországi gáz és olaj felhasználását. Mennyire reális? Csak üljünk és várjunk, amíg ez megtörténik, vagy inkább tegyünk valamit? Az orosz elnök bejelentette, hogy az orosz rubelre, mint elszámolási valutára tér át. Hogyan fog működni? Hogy fog kinézni a gyakorlatban?

V: Nos, hadd vegyék meg, ameddig akarják. Senki nem akar pénzt veszíteni, igaz? Ez mind bravúr és mellverés.

Nos, ez működhetne az USA-ban, mivel rengeteg beszállítójuk van, el vannak szigetelve Európától, nem függenek annyira a mi szállításainktól.

Az USA betiltotta az olajunkat, bár nem ment olyan jól. Az amerikaiak folyamatosan emlékeztetik Biden elnököt egy gallon árára. Ukrajna nagyon messze van, és a benzinárak valahol Közép-Nyugaton jelenleg rekordmagasságban vannak. Az infláció 10 százalék. Ez egy elképesztő szám az Egyesült Államok számára.

Tehát ez a döntés kísérteni fogja az Egyesült Államok kormányát. Fogyasztói nagy „köszönetet” fognak mondani azért, amit kormányuk tesz hazai gazdaságukkal az oroszok megingatására tett kísérletek mellékhatásaként.

Összességében filozófiailag állok hozzá. Ez a mi természeti gazdagságunk, ez a mi gázunk és olajunk. Kereskednünk kell vele az európaiakkal, Ázsiával. Általánosságban elmondható, hogy 50-70 évente globális energiaeltolódás történik. Nem tudom, mi lesz a fő energiaforrás 2050-ben – a hidrogén vagy bármilyen más technológia. Egyszerűen nem tudom. Tehát erre is fel kell készülnünk.

De jelenleg ez a bevételünk jelentős része, ezért a teljes kompenzációt meg kell kapnunk. Természetesen a jelenlegi környezetben az ázsiai piacokat vizsgáljuk, és azon dolgozunk, hogy miként diverzifikálhassuk kínálatunkat.

Úgy tűnik, európai barátaink nagyon sietnek az oroszországi olaj- és gázszállítás feladására. De a valóságban ez egy nagyon nehéz feladat. Gázellátásuk 40 százaléka Oroszországból származik. Az orosz olaj a behozataluk körülbelül egyharmadát teszi ki.

De mindenesetre ez rajtuk múlik. Ha meg akarnak szabadulni tőle, megteszik. A kérdés csak az, hogy mikor. Ez az, amire nekünk is reagálnunk kell.

Ami Putyin elnök azon döntését illeti, hogy áttér a rubelelszámolásokra, szerintem ez elég nyilvánvaló lépés. Lezárták kereskedelmi bankjaink levelező számláit, ellehetetlenítették a dollárban és euróban történő elszámolást, és lekapcsolták a szankciós listán szereplő bankokat a SWIFT-ről, legalábbis néhányat. Mit gondoltak, mit fogunk csinálni?

Az Orosz Föderáció egyetlen törvényes fizetőeszköze a rubel. Tehát ez egy egyszerű ajánlat: mivel nincs más lehetőség, rubelben kell fizetni. Tehát hadd találják meg a fizetési módot.

Mindenesetre folynak a konzultációk. Meglátjuk, hogyan működik. De ez egy nagyon intuitív döntés volt.

K: Mi a helyzet az Északi Áramlattal? Az amerikaiak rohannak eltemetni…

V: Rohannak.

K: „Fémdarabnak” hívják, néhány különös szóval jellemezve. Ön szerint van még potenciál ebben a projektben? És ha már az infrastruktúráról beszélünk, meddig marad formában használat, szervizelés, gázszivattyúzás nélkül?

V: Nem vagyok szakértő a témában, nem tudom felmérni az Északi Áramlat infrastruktúra tartósságát. Biztos vagyok benne, hogy strapabíró, de nem tudom a fokozatát – nyilván nem hónapokról beszélünk. Ami a nagyszabású gazdasági projekteket illeti, hajlamos vagyok optimista lenni – jelenlegi körülményeink és az érzelmileg terhelt környezet ellenére, amellyel akkor kell szembenéznünk, amikor a szenvedélyek fellángolnak.

A helyzet az, hogy vannak bizonyos törvények, amelyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni, még akkor sem, ha barátaink éppen most próbálják megszegni őket. Jelentős pénzügyi befektetések történtek, ez egy nagyon fontos és előnyös projekt, minden partner számára nyereséges. Konfliktusok jönnek és mennek, de a gazdaság és a pénz marad.

Úgy gondolom, hogy az Északi Áramlat 2 projektnek szép jövője van. Ez megtörténik, ha partnereink úgy döntenek, hogy valamikor elkezdik használni a fejüket, és emlékeznek arra, hogy adófizetőik és választóik kell felelniük, vannak bizonyos társadalmi kötelezettségeik, amelyeket teljesíteniük kell. Az ő felelősségük nem egyszerűen az, hogy kárt okozzanak Oroszországnak, hanem az is, hogy megoldják gazdaságuk kulcsfontosságú problémáit. Gondolkodniuk kell saját embereik megsegítésén, ügyelve arra, hogy az adófizetők közüzemi számlái ne legyenek tető alá hozva.

 

[gacsat]

És ezt el kell mondanom. Mi történt közvetlenül azután, hogy meghozták döntésüket az Északi Áramlat 2-vel kapcsolatban? Amit mondtunk, az meg fog történni. A közüzemi számlák soha nem látott szintre emelkedtek. Egyes esetekben akár kétezer eurót is elérhet.

Hadd emlékeztesselek arra, hogy nemrég, néhány évvel ezelőtt a vezetékes gázról beszéltünk, nem az azonnali piacról. Azonban minden 400-500 dollár vagy euró felett felháborító árnak tűnt. És most látjuk ezeket a számokat. Ez jó helyzet? Természetesen nem. Ezért szoktam óvatosan optimista lenni, amikor erről beszélünk.

A kapitalizmus azt jelenti, hogy visszatérnek
K: Ön szerint látni fogunk, hogy valamikor a nyugati cégek visszatérnek Oroszországba, mármint azokra a cégekre, amelyek kivonulnak vagy felfüggesztik tevékenységüket Oroszországban?

V: Természetesen megtesszük. Csak az a kérdés, hogy mikor térnek vissza, és mennyibe kerül ez nekik a veszteségek tekintetében. Látod, Oroszország meglehetősen nagy piac, egyesek szerint prémium piac. Tehát, ha hajlandók elveszíteni a bevételük egy részét, az rajtuk múlik. Megtehetjük nélkülük, de a helyzet az, hogy nem akarják elveszíteni, folyamatosan azt mondogatják, hogy várják és remélik az ukrajnai konfliktus békés megoldását. És folyamatosan azt kérik, hogy ne vegyük át, ne nevezzünk ki külső vezetést, vagy államosítsuk a működésüket, mert vissza akarnak térni.

Azt hiszem, az egyik amerikai vagy más ország sajtótitkára azt mondta, hogy az adminisztrációnak semmi köze ehhez a nagyvállalkozások döntéséhez – ez kizárólag az ő saját döntésük, az ő állampolgári álláspontjuk, hogy feltették a fejüket. saját akaratuknak abban a hurokban. Fel akarták adni ezt a piacot – mondom, el kell olvasniuk Karl Marxot. Marx nagyon jól elmagyarázza, hogy a tőke soha nem fog lemondani a profit növelésének lehetőségéről. Ez azt jelenti, hogy hacsak nem nehezednek rájuk óriási nyomás a saját kormányaik, mármint a nyugati kormányok részéről, ezeknek a vállalatoknak soha eszébe sem jutna feladni Oroszországot mint piacot. Ez politikai döntés volt. A politikai döntéseknek pedig lejárati ideje van. A gazdaság viszont örök.

Az USA az igazi "gazember állam"
K: Tehát a szankciókat azért alkalmazták, hogy nyomást gyakoroljanak gazdaságunk minden szektorára. Olyan érzés, mintha most, ellentétben azzal a helyzettel, amikor a Szovjetunió felhúzta a vasfüggönyt, hogy saját akaratából elzárja magát a Nyugat elől, Oroszország kénytelen lenne felhúzni ezt a függönyt, és valamiféle új Észak-Koreává válni. . Mintha az emberek nem akarnák, senki sem akarná, de a nagy teljesítményű gép már működik, és valaki nyomogatja a gombokat. Azt mondom, ez olyan, mint Észak-Korea, mert Észak-Koreát a szankciók alá temették; vagy olyan, mint Kuba, ahol még mindig az 1960-as években gyártott autókkal járnak az emberek. Szóval lehet, hogy valaki azt akarja, hogy az oroszok elkezdjék átmenni a fémhulladékot és megjavítani a régi ZAZ „Zaporozhets” autókat, hogy vezessék őket…

V: Milyen kár, hogy eladtam az enyémet. Volt egy Zhiguli autóm a 80-as évekből. Azt hiszem, most már használhatnám.

K: Valószínűleg ez volt az ötlet. Tehát mit gondol – a legrosszabb forgatókönyv szerint –, hogy ilyesmi megtörténhet Oroszországban?

V: Szerintem mindenki megérti, hogy nem lehet. Annak ellenére, hogy ebben az interjúban megkérdőjeleztem azoknak az embereknek a szellemi képességeit, akik mindezekkel az Oroszországgal szembeni szankciókkal álltak elő, azt kell mondanom, hogy ott különböző emberek vannak, és néhányan nagyon jól látják, hogy mi történik.

Látják, mindannyian megértik, hogy a kubai barátaink és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság iránti teljes kellő és legnagyobb tisztelettel Oroszország nem Kuba és nem Észak-Korea. Oroszország Oroszország, a világ legnagyobb országa, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja, hatalmas gazdaság és atomhatalom, ezért van az, hogy mindezek az elképzelések, hogy Oroszországot meg lehet fékezni, mint egykor Kubát vagy Észak-Koreát. így tartva ne legyen lábad, amin felállhatsz. Lehetetlen. Egyszerűen teljesen lehetetlen. Még akkor is, ha a Nyugat politikai köreiben és elitjeiben egyesek ezt így akarnák.

 

[gacsat]

Yes, there are obviously challenges and we’ll have to overcome them. Unfortunately, they exist both at the governmental and everyday level. Still, it’s nothing new for us, and it’s not catastrophic. It pales in comparison to the hardships that our country had to go through in the 20th century. I tell you what – it’s not even in the same league with the problems we faced during the coronavirus pandemic.
Back then, we really felt uneasy from time to time, because we had no idea how this virus would behave, regardless of where it came from. Could it kill off most of the humanity, like in some sci-fi books? So back then things were much more tense, I’d say. The tragedy of course is that the virus caused so many deaths.
But this is a different story, and there can be no illusions here. They are trying to put us into the ‘rogue nation’ or ‘rogue country’ category. As for its etymology, I think it was Reagan who came up with the term. The Russian translation for it is ‘outcast’, but ‘rogue’ is actually closer in meaning to ‘outlaw’.
In fact, it’s the US that’s the rogue nation here. It’s not because we don’t like Americans. It’s because the US is constantly launching wars of conquest across the world. They are the outcast and the outlaw.

RT
RT (Russia Today) is a state-owned news organization funded by the Russian government. The information provided by this news source is being included by the Libertarian Hub not as an endorsement of the Russian government, but rather because it is being actively censored by Big Tech, Western governments and the corporate press. During times of conflict it is imperative that we have access to both sides of the story so we can form our own opinions, even if both sides are spewing their own propaganda. The censorship of RT, despite likely being a propaganda outfit for the Russian government, reduces our ability to hear one side of the conflict. For that reason, the Libertarian Hub will temporarily republish the RSS feed from RT. Visit https://rt.com
www.rt.com/



Igen, nyilvánvalóan vannak kihívások, és le kell győznünk azokat. Sajnos léteznek kormányzati és mindennapi szinten is. Ennek ellenére ez nem újdonság számunkra, és nem is katasztrofális. Elsápad azokhoz a nehézségekhez képest, amelyeket hazánknak a 20. században át kellett élnie. Elárulom, még csak nincs is egy ligában a koronavírus-járvány idején tapasztalt problémákkal.

Akkoriban időnként nagyon kényelmetlenül éreztük magunkat, mert fogalmunk sem volt, hogyan fog viselkedni ez a vírus, függetlenül attól, hogy honnan származik. Megölheti az emberiség nagy részét, mint néhány sci-fi könyvben? Szóval akkoriban a dolgok sokkal feszültebbek voltak, mondhatom. A tragédia természetesen az, hogy a vírus annyi halálesetet okozott.

De ez egy másik történet, és itt nem lehetnek illúziók. A „gazember nemzet” vagy a „gazember ország” kategóriába próbálnak minket besorolni. Ami az etimológiáját illeti, azt hiszem, Reagan találta ki a kifejezést. Az orosz fordítás „kitűzött”, de a „gazember” valójában közelebb áll a „törvényen kívüli”-hez.

Valójában az USA a szélhámos nemzet. Nem azért, mert nem szeretjük az amerikaiakat. Ez azért van így, mert az Egyesült Államok folyamatosan hódító háborúkat indít szerte a világon. Ők a számkivetettek és a betyárok.


RT
Az RT (Russia Today) egy állami tulajdonú hírszervezet, amelyet az orosz kormány finanszíroz. A hírforrás által közölt információkat a Libertarian Hub nem az orosz kormány támogatásaként tartalmazza, hanem azért, mert a Big Tech, a nyugati kormányok és a vállalati sajtó aktívan cenzúrázza azokat. Konfliktusok idején elengedhetetlen, hogy hozzáférhessünk a történet mindkét oldalához, hogy kialakíthassuk saját véleményünket, még akkor is, ha mindkét fél a saját propagandáját okádja. Az RT cenzúrája annak ellenére, hogy valószínűleg az orosz kormány propagandafelszerelése, csökkenti a képességünket, hogy meghalljuk a konfliktus egyik oldalát. Emiatt a Libertarian Hub ideiglenesen újra közzéteszi az RT RSS feedjét. Látogassa meg a https://rt.com webhelyet

www.rt.com/

 

[aquarell]

Itt vannak a linkek, én nem töltöm le, az újságírok majd úgyis átnézik.

https://twitter.com/Thblckrbbtworld

A kerdés a cikkre vonatkozott.

 

[gacsat]

Hát na, kölcsön kenyér visszajár. Ha az oroszok korridorról álmodozhatnak egy TV műsorban, akkor a lengyelek is álmodozhatnak Kalinyingrádról.

Így kezdődött a világháború is. A danzigi korridor üggyel.

 

[LMzek 2.0]

Azt azért komoly, hogy 2014 óta nem oldották meg ezt a problémát.

Mi ennél alapvetőbbeket, komolyabbakat meg sem próbáltunk!


.

 

[gacsat]

Orosz Rubel valuta árfolyam (RUB)

Magyar bankok Orosz Rubel valuta arfolyama és grafikonja.

www.napiarfolyam.hu

 

[enzo]

Hát na, kölcsön kenyér visszajár. Ha az oroszok korridorról álmodozhatnak egy TV műsorban, akkor a lengyelek is álmodozhatnak Kalinyingrádról.

A korridor ugyebár azért merült fel, mert blokád alá veszik éppen, a lengyelek teljes blokádot akarnak Oo. határain (tengerit is), így a kalinyingrádi enklávé lehetetlen helyzetbe kerülne. Se kaja se semmi....
Königsberg mondjuk a németeknek járna vissza, a fél jelenlegi Lengyelországgal együtt.

 

[enzo]

Akkor ezek szerint a lengyelek is Soros meg a demokraták ügynökei?

Melyik lengyelek? Tusk? Trzaskowski? Sikorski? Azok igen.
A lengyel kormány meg csak épp közös érdeket talált velük.

 

[gacsat]

A korridor ugyebár azért merült fel, mert blokád alá veszik éppen, a lengyelek teljes blokádot akarnak Oo. határain (tengerit is), így a kalinyingrádi enklávé lehetetlen helyzetbe kerülne. Se kaja se semmi....
Königsberg mondjuk a németeknek járna vissza, a fél jelenlegi Lengyelországgal együtt.

Már amennyiben Brassó is.

 

[Raszputyin]

Ez a hang!!!

Érdekes, az oroszok az összes korábbi ellenségüktől tanulnak valamit és beintegrálják magukba...

 

[Pogány]

Kreml: Nem Biden dönti el, hogy ki vezesse Oroszországot

„Az Isten szerelmére, az az ember nem maradhat hatalmon” – mondta az amerikai elnök a varsói Király Vár előterében szombaton mondott beszédében.Nem Joe Biden dönt Oroszország vezetéséről – jelent...

www.vadhajtasok.hu