Mondjuk ez nem tudom miért annyi meglepő fejlemény, azért voltak még a Szajúz alatt rendes összefonódások az egyház és a KGB közt. Sőt, azt se feledjük, hogy gyakorlatilag magát az egyházi struktúrát is Sztálin élesztette újjá jelentős részben a háború során, mikor rájött, hogy bizony a mozgósítást sokkal eredményesebben lehet végezni az anyaföld védelmét hirdető pópákkal mint a kommunizmus dicsőítésével. Minden ateista kampány és vallásüldözés ellenére azt hiszem a 37-es népszámláláson a lakosság nagyjából negyede vallotta magát vallásosnak és a terror ellenére nem lehetett a több évszázadnyi vallásosságot a lakosságból kiirtani. Természetesen a sztálini atrocitások hatalmas áldozatokat érintettek az egyházi személyek oldaláról és ezért is fura az, hogy aztán a nagy ateista kampányt futtató, illetve szinte az egész papságot kiirtó egykori kiugrott grúz pap hirtelen pátriárkát nevez ki 43-ban. Nem véletlen, hogy ennyire megosztó személyiségként értékelik orosz részről Sztálint, mert egyik oldalról az általa elkövetett terrort nem lehet elfelejteni, másrészt mégis csak jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a Szovjetunió az lett ami.
Na de az egyházhoz visszatérve, 1943-at követően egyfajta hallgatólagos megegyezés létezett az egyház és a szovjet párt között a kölcsönös együttélésről egészen a Szovjetunió széteséséig. Ami meg Kirillt illeti, kb a kinevezése óta jöttek folyamatosan a pletykák a KGB-s kapcsolatáról, ami a felvázolt történelmi háttér fényében semennyire sem meglepő.