Hálózatos rendszerek korában ez nem fog menni-valaki mindig marad,ki kiadhatja a parancsot.Plusz a tengók bosszúja.
A nukleáris hiperszonikus megelőző csapás a hálózatos rendszerekben üt ideiglenesen súlyos károkat és ez a lényeg.
Ráadásul ezek a hálózatos rendszerek zárt rendszerek, akárki nem tud jelet bevinni oda. Pont a MAD biztonság érdekében csak dedikált hálózati elemek dolgoznak a rendszerben, ezek pedig jól behatárolhatóak.
A MAD doktrína alapja az egzakt válaszidőn belüli ellencsapás. Ha ez a válaszidő túl hosszúra nyúlik el, a hiperszonikus csapásmérés beérkeztével megfelelő szinkronban megindított ICBM szalvó már válasz nélkül marad, mivel a hálózatba integrált korai előrejelző rendszerek addigra már ki lesznek ütve.
Ne feledd, a korai előrejelző rendszerek nem a konkrét ICBM indítást, hanem az ICBM észlelési horizont fölé emdlkedést detektálják. Amikor az ICBM-ek már úton vannak, tehát a silóik már üresek.
És kb ez előtt a pont előtt iktatja ki ezeket a szenzorokat a hiperszonikus csapásmérés, mégpedig stratégiai értelemben igen közelről.
Ehez képest feltételeket támasztottak,amiket nekünk teljesiteni kellett,hogy belémhessünk......Vagyis nemhogy siettették,inkább lassitották a KE-i országok belépését.
Hátszóval szerintem a muszkafan narrativa némileg ellentétes a megtörtént valósággal.USA egyáltalán nem rohant bezsebelni KE-t,inkább drasztikusan leépitette a haderejét Európában,és nehezitette a KE-i országok NATO belépéset mindenféle feltételek előirásával.
Azért csinálták, mert egyértelműen elejét akarták venni egy visszatáncolásnak, mivel az angolszászok totál bizalmatlanok voltak a KKE, ex-VSz államokkal szemben. Előbb leszereltek és kiszolgáltatottá tettek, utána kezdték meg a tényleges integrációt. Ebben hatalmas történelmi szövetségesük volt a KKE térség gazdasági állapota, és a becsődölt emlékű KGST, tehát az angolszász imperialistákat harminc éve itt mondhatni terített asztal várta.
A NATO keleti bővítésének közvetlen alapjai a Hidegháborúban gyökereztek. Az amerikaiak 1949 óta törekedtek arra, hogy valahogy megnyerhetővé tegyék az atomháborút. Hiszen dollármilliárdokat költöttek a bombákra és 49-re a nukleáris monopólium miatt kezdték leépíteni a hadsereget, tehát Sztálin a szovjet bombával igazából bolondot csinált belőlük.
Innen gyökerezik a sóvárgás, hogy valahogy a ruszkikat legyőzzék. Azokat a ruszkikat, akikben élesen beégett 1941 nyara, amikor is majdnem elpusztultak, így 1945 kora nyarára megfogadták, hogy a nyugatiakat többé nem engedik a határaik közelébe. Ennek ittuk meg mi a levét jó sokáig.
Szóval a washingtoni héják nedves álma volt, hogy valahogy kibújjanak a MAD doktrína alól és erre számos próbálkozásuk volt.
Az AGM-69 SRAM, az eredeti (egyébként elég illuzórikus) B-1-es program, az azt kiváltó alacsony észlelhetőségű advanced bomber koncepció Carter végső óráiból, majd az így teljesen értelmetlenné vált B-1B Reagan idejéből (sokba volt a B-1A a MIC-nek, nem volt szabad kidobni), az SDI, a B-2-es, majd a Hidegháború utáni leszerelést követő keleti terjeszkedés, illetve vele párhuzamosan az orosszá vált ex-szovjet MIC leépítésí kísérlete mind-mind a megnyerhető atomháború vágyvezérelt lépései voltak, amerikai részről.
Az oroszok hiperszonikus projektjei a 2008 utáni nyiltan az EU-orosz tengely ellen az oroszokat bekeríteni igyekvő amerikai fenyegetésre adott figyelmeztetés volt.
Az orosz hiperszonikus rendszerek feladata nem a megnyerhető atomháború, hanem amerikai észheztérítése, hogy vegye komolyan az orosz érdekeket.
A balti törpék, vagy Románia NATO-ba felvétele orosz szemmel nyílt fenyegetés, mivel ezekről a területekről az észlelési-reagálási időn belül lehet érzékeny orosz nukleáris hálózati rendszereket támadni.
Az USA egyelőre nem telepített ilyen rendszereket a Baltikumba, de engedi, hogy hangosan és látványosan kiabáljanak, ami annak fényében komikus, hogy mekkora az oroszok felé a beágyazódottságuk még mindig.
A románok esetében már gyanúsabb a dolog, de ők most csendesebbé váltak az ukrán balhé idei fejleményei miatt.