http://www.es.hu/print.php?nid=17104
<i>z oroszok szénhidrogén-gazdaságból fakadó nemzetközi rámenőssége a felszínen az amerikai-orosz stratégiai verseny új fejezetét harangozza be: zsarolják Európát a gázszállítmányok visszatartásával, támogatják Iránt és annak terrorista szövetségeseit a Közel-Keleten, vonakodnak együttműködni a G8 többi országával Afrikában és Dél-Amerikában. Ezen újabb fejlemények erősítik a gyanút, hogy Oroszország újfent a rosszfiú szerepére tör, akitől nemcsak szomszédainak, hanem az egész világnak rettegnie kell. Ugyanakkor, azon az engesztelhetetlen törekvésen kívül, hogy visszahozzák a cári és kommunista elnyomás legsötétebb napjait, Putyinnak és kegyenceinek nincs elképzelésük Oroszország jövőjéről. Az orosz és nyugati propagandával ellentétben Putyin se nem művelt, se nem a szavak mestere. Ez a "kis ember" helyre akarja állítani az elveszett birodalmat és annak hajdani dicsőségét, de csak halvány fogalma van arról, hogyan is érje el magasztos céljait. Végső soron ő és utóda is bukásra van ítélve. Stratégiai szempontból Oroszország örök vesztes marad, mert politikai túlélését csak saját népe terrorizálásával tudja biztosítani, és ennek a bizánci politikának a kiterjesztése napjaink globalizálódó világára - egyenlő az öngyilkossággal.
Annak tehát minimális a valószínűsége, hogy Oroszország újból a szuperhatalmak sorába lép. Úgy tűnik rémlik azonban, vége a hidegháború utáni két évtized viszonylagos nyugalmának. Oroszország és a Nyugat viszonyát hideg fejjel kell elemezni, a helyzetre megfelelő választ kell adni. Ennek a vállalkozásnak pedig kötelező feltétele az intellektuális őszinteség. Először is: a belátható jövőben a demokrácia oroszországi propagálása annyit ér, mint halottnak a csók. Másodszor: mentalitásában Oroszország nem európai állam, és, ami még rosszabb, soha nem is lesz az. Lelkében örökre ortodox keresztény, azaz keleti társadalom marad. Az oroszok szemében a Nyugat mindig is egy kívánatos szépség lesz, fantáziák, gyűlölet és rajongás tárgya, de távol a valódi szerelemtől és elköteleződéstől. Harmadszor: mondhatnak akármit a rangos politikusok, politikai elemzők és médiaguruk, a jelenlegi orosz pénzügyi és gazdasági fellendülés múlékonynak ígérkezik. Egyszerűen szólva, a hirtelen jött energia-boom sokkal inkább átok, mint áldás Oroszország jövőjére nézve.
Az Egyesült Államok fő politikai célja nem lehet más, mint az orosz fenyegetésnek kitett baráti országok és szövetségesek védelme - különösen Európában. Oroszországnak tudnia kell, hogy az Egyesült Államok következetesen mellettük áll, és nagyra becsüli a szabadság és a szuverenitás iránti elkötelezettségüket. Ebbéli törekvéseiben Amerikának rendíthetetlen határozottságot kell tanúsítania, és nem szabad megfeledkeznie a reagani hagyatékról. Jobb Oroszország csak helyi fejlődés eredményeképp jöhet létre. Remélhetőleg eljön a felvilágosodás, és átformálja ezt a tragikus és megkínzott országot. Addig, második és egyben utolsó elnöki mandátumának lejártával, Putyin majd választ magának egy utódot, rendez neki egy választási színjátékot, de természetesen az új elnök továbbra is az ő bábja marad. Putyin maga átveszi az AOA Gazpromot, és így de facto megőrzi Oroszország fölötti abszolút hatalmát. És a valódi és hamis cárok földjén az élet megy tovább, ahogy eddig.
Radványi Miklós</i>
)</i>
