<blockquote rel="szuvorov">Azért a táblázatok beszédesek, mi küldtük a legkisebb haderőt (bár ez pont annyival volt több a kelleténél, mint ami a táblázatban szerepel).
Már vártam, hogy valaki ezt felhozza.
Az adatok 1941 júniusára vonatkoznak. 1942 tavaszán már 205 000 magyar katona volt a SZu-ban.
Az adott országok a grafikán szereplo számokkal támadtak a Szu-ra 1941 június 22-én illetve június 22. után . Pl Mo június 27-én.</blockquote>
Pont erre akartam utalni, akkor is a környék legkisebb haderejével rendelkeztünk, de nem mertünk kimaradni a "buliból" félve hogy a nyíltan náci szlovák és oláh vezetés sokkal jobb színben tűnik majd fel Hitlernél, csak azért mert ők ott harcoltak az oldalán, mi meg nem. Akkor még mindenki elhitte, hogy a németek győzhetnek, hiszen ami nem sikerült négy évig az I. Vh. alatt, az most pár hét alatt összejött, összeomlott Nyugat-Európa. Azért persze vártunk pár napot, biztos ami biztos, és amikor a "megállíthatatlan" előrenyomulásról megjöttek a hírek, bátran mi is támadtunk. A számokból azért látszik, hogy az összes szövetséges ereje csak jelképes volt a német hadigépezet erejéhez képest. Amikor meg rájöttek a németek hogy elqrták, nem kicsit, nagyon, már nem volt visszaút, küldeni kellett katonáinkat a vágóhídra.
Lehetne ez a magyar politikusoknak örök mementó, egy biztosnak tűnő győzelem is hozhat nem várt fordulatot, és a legkisebb jelképes segítség után kérhetnek lehetetlenül sokat nagyhatalmi "barátaink"!