“The primordial interest of the United States, over which for centuries we have fought wars-- the First, the Second and Cold Wars-- has been the relationship between Germany and Russia, because united there, they’re the only force that could threaten us. And to make sure that that doesn’t...
www.unz.com
Az ukrán válságnak semmi köze Ukrajnához. Hanem Németországról, és különösen a Németországot Oroszországgal összekötő, Északi Áramlat 2 nevű vezetékről. Washington úgy látja, hogy a vezeték veszélyezteti európai elsőbbségét, és minden lépésben megpróbálta szabotálni a projektet. Ennek ellenére az Északi Áramlat előrehaladt, és most már teljesen működőképes és üzemkész. Amint a német szabályozó hatóságok megadják a végső tanúsítványt, megkezdődnek a gázszállítások. A német háztulajdonosok és vállalkozások megbízható, tiszta és olcsó energiaforráshoz jutnak, míg Oroszország gázbevételei jelentősen megnőnek. Ez mindkét fél számára előnyös helyzet.
Az amerikai külpolitikai intézményrendszer nem örül ezeknek a fejleményeknek. Nem akarják, hogy Németország még inkább függővé váljon az orosz gáztól, mert a kereskedelem bizalmat épít, a bizalom pedig a kereskedelem bővüléséhez vezet. Ahogy a kapcsolatok egyre melegebbé válnak, úgy szűnnek meg a kereskedelmi akadályok, enyhülnek a szabályozások, nő az utazás és a turizmus, és új biztonsági struktúra alakul ki.
Egy olyan világban, ahol Németország és Oroszország barátok és kereskedelmi partnerek, nincs szükség amerikai katonai támaszpontokra, nincs szükség drága, amerikai gyártású fegyverekre és rakétarendszerekre, és nincs szükség a NATO-ra. Arra sincs szükség, hogy amerikai dollárban kössünk energiaügyleteket, vagy hogy amerikai kincstárjegyeket halmozzunk fel a számlák kiegyenlítésére. Az üzleti partnerek közötti tranzakciókat a saját valutájukban lehet lebonyolítani, ami a dollár értékének erőteljes csökkenését és a gazdasági hatalom drámai eltolódását fogja előidézni. Ezért ellenzi a Biden-kormányzat az Északi Áramlatot. Ez nem csak egy vezeték, hanem egy ablak a jövőbe; egy olyan jövőbe, amelyben Európa és Ázsia közelebb kerül egymáshoz egy hatalmas szabadkereskedelmi övezetben, amely növeli kölcsönös hatalmukat és jólétüket, miközben az Egyesült Államok kívül marad, és kívülről szemlélődik. A Németország és Oroszország közötti melegebb kapcsolatok az USA által az elmúlt 75 évben felügyelt "egypólusú" világrend végét jelzik. A német-orosz szövetség azzal fenyeget, hogy felgyorsítja a szuperhatalom hanyatlását, amely jelenleg egyre közelebb kerül a szakadékhoz. Ezért Washington eltökélt szándéka, hogy mindent megtesz az Északi Áramlat szabotálása és Németország pályáján belül tartása érdekében. Ez a túlélés kérdése.
Itt jön a képbe Ukrajna. Ukrajna Washington "választott fegyvere" az Északi Áramlat megtorpedózására és Németország és Oroszország közé éket verni. A stratégia az amerikai külpolitikai kézikönyv első oldaláról származik, a rubrika alatt: Oszd meg és uralkodj. Washingtonnak azt a látszatot kell kelteni, hogy Oroszország biztonsági fenyegetést jelent Európára nézve. Ez a cél. Meg kell mutatniuk, hogy Putyin egy vérszomjas, szőrszálhasogató agresszor, akiben nem lehet megbízni. Ennek érdekében a média azt a feladatot kapta, hogy újra és újra elismételje: "Oroszország azt tervezi, hogy megszállja Ukrajnát". Azt viszont nem mondják ki, hogy Oroszország a Szovjetunió felbomlása óta egyetlen országot sem szállt meg, és hogy az USA ugyanezen idő alatt több mint 50 országban szállt meg vagy döntött meg rezsimeket, és hogy az USA több mint 800 katonai bázist tart fenn a világ különböző országaiban. A média minderről nem számol be, ehelyett a "gonosz Putyinra" összpontosít, aki becslések szerint 100 000 katonát gyűjtött össze az ukrán határ mentén, és azzal fenyeget, hogy egész Európát egy újabb véres háborúba sodorja.
Az egész hisztérikus háborús propagandát azzal a szándékkal hozták létre, hogy olyan válságot gyártsanak, amelyet fel lehet használni Oroszország elszigetelésére, démonizálására és végső soron kisebb egységekre való feldarabolására. A valódi célpont azonban nem Oroszország, hanem Németország. Nézze meg ezt a részletet Michael Hudson cikkéből a The Unz Review-ban:
Itt van feketén-fehéren.
A Biden-csapat "katonai válaszlépésre akarja késztetni Oroszországot", hogy szabotálja a NordStreamet. Ez azt jelenti, hogy valamiféle provokációra kerül sor, amelynek célja, hogy Putyint arra késztesse, hogy átküldje csapatait a határon, hogy megvédje az ország keleti részén élő orosz nemzetiségűeket. Ha Putyin bekapja a csalit, a válasz gyors és kemény lesz. A média egész Európát fenyegető veszélyként fogja elítélni az akciót, miközben a világ vezetői Putyint az "új Hitler"-ként fogják elítélni. Dióhéjban ez Washington stratégiája, és
az egész produkciót egyetlen céllal rendezik meg: politikailag lehetetlenné akarják tenni Olaf Scholz német kancellár számára, hogy a NordStreamet átvigye a végső jóváhagyási folyamaton.
Tekintettel arra, hogy mit tudunk Washington ellenállásáról az Északi Áramlat ellen, az olvasók talán elgondolkodnak azon, hogy az év elején a Biden-kormányzat miért lobbizott a Kongresszusnál, hogy NEM szabjon ki további szankciókat a projektre. A válasz erre a kérdésre egyszerű: Belpolitika. Németország jelenleg leállítja atomerőműveit, és az energiahiány pótlására földgázra van szüksége. Emellett a gazdasági szankciókkal való fenyegetés "kikapcsolja" a németeket, akik a külföldi beavatkozás jeleként tekintenek rájuk. "Miért avatkozik bele az Egyesült Államok az energetikai döntéseinkbe?" - kérdezi az átlagos német. "Washington törődjön a saját dolgával, és maradjon ki a miénkből". Pontosan ez az a válasz, amit minden értelmes embertől elvárnánk.