Köszönöm! Az egész beszélgetésből szerintem ez az egyetlen igazán fontos dolog.</blockquote>
Akik rabló- és tömeggyilkosok, erőszakolók és fosztogatók voltak többek között. Ahogy a mai magyar honvédek is azok lennének hasonló szituációban, mert a KMZ-t leszámítva nincs felkészítve a magyar fegyveres erő a megszállással kapcsolatos feladatokra. Elég elolvasni néhány kurucos kommentet egyes cigányokkal kapcsolatos bűnügy kapcsán és már láthatjuk, hogy a szadista módszerekkel végrehajtott tömeggyilkosság igényének körvonalai kibontakoznak békeidőben is, aztán pedig képzeljétek el, hogy ezek az átlagemberek mit tennének egy olyan helyzetben, amikor bármit megtehetnek. A fosztogatás, a helyi nőállomány tűrhetőbb részének tömeges megerőszakolása és a megtorló jellegű tömeggyilkosságok a minimum amit várhatunk az átlag magyar katonától, ha a gyeplőt a lovak közé dobják.
Ehhez nagy mértékben hozzájárulna az is, hogy az erről szóló valóságos tapasztalatokat nem osztják meg a nagyérdeművel, mi több vannak olyan gyalázatos idióták, akik a háborús bűnösök emlékének a megsértését hánytorgatják fel, ahelyett, hogy ezeket az eseményeket feldolgoznánk. Itt nem arról van szó, hogy bármilyen bűntudatot keltsünk, a legkevésbé sem érdekel engem a belorusz vagy ukrán emberek egykori szenvedése és halála ők ugyanis lényegtelenek. Arról van szó, hogy a magyar katonák nem voltak hatékony megszállók, nem tudták ellátni a feladatukat, hanem demoralizált fosztogató gyilkos hordaként züllöttek. Ha a szovjetek komolyan gondolták volna a partizánháborút, akkor túlélő nem maradt volna abból a csürhéből.
Ezen a teljesítményen kell javítani, annak pedig az első lépése az, hogy megértjük, hogy a hátország békéjéből a megszállt terület zűrzavarába kerülő kisember miért vált azzá az állattá, amivé ahelyett, hogy fegyelmezett katonaként egy hadigépezet hatékony fogaskereke lett volna.