Apropó, magyar ősvallás. Milyen is volt az? Mit kellene kövessünk?
-
Kicsi isten, nagy isten, öreg istenek csoportja? Akiket lehetett szidni, káromolni, ha baj érte a hívőt, vagy nem teljesült a kérése. Ez a hagyomány elég szépen megmaradt a magyarság körében, a papság nem tudta kiirtani az Istenkáromlást. Merthogy a magyar nem csak úgy előzmény nélkül káromkodik, hanem hagyományból. Mint említettem, a kurva-, mocskos-, szaros- és egyéb lealacsonyító jelző alkalmazása bevett szokás volt őseinknél az isteneik felé, ha éppen nem úgy alakultak a dolgok (ahogy Kodolányi regényéből is kiderül, még a szaros pöcébe is belevágták a Kicsiisten faragott szobrát, ha megharagudtak rá)
. Vagyis nem ám olyan primitíven ment a vallás mint keresztényéknél, ahol csak imádni lehet, hanem interaktívan. Jól oda lehetett szólni az istenségnek.
Na ez a szép ősvallási elemek (káromkodás, zavart istenkép) szépen megmaradtak a mai magyarban is
. Úgy hogy pipa jár ide, ugyanis a fentiekben maximálisan követjük az ősvallást.
-
Az erő jogán fennálló tulajdonszerzést (beleértve más asszonyának megszerzését is). Ha úgy alakult, az ősvallás követője, lazán lerabolta a szomszédot, felesége mellett össze vissza kúrta a tulajdonában lévő rabszolga vagy éppen nem tulajdonában lévő, de nem szabados lányokat és asszonyokat (ezzel is erősítve a házastársi kapcsolatot
). Sőt helyzet esetén a szabad szomszédja asszonyára is szert tett. És ezt, mármint a lopást, rablást és a paráznaságot az ősvallás helyesnek tartotta. Legfeljebb azt mondta, hogy ha erőd lehetővé teszi, jogod van visszavenni, ezzel "igazságot" szolgáltatni.
Bezzeg a kereszténység elítélte ezeket a társadalom kohéziót "elősegítő" cselekedeteket. Meccsoooda egy vallás.
Lényeg, hogy mi ebben a pontban is pipát tehetünk. A mai magyarok egyik fele is ezt az utat járja (a másik fele csak azért nem, mert nem teszi lehetővé anyagi és társadalmi helyzete - technikai akadálya van a dolognak
).
-
Az ölés. Na az olyan természetes volt, mint hogy a nap felkel. Csak a szabados vonatkozásában volt némi akadálya e nemes foglalatosság gyakorlásának. De hát ezt is megoldották, ügyesben. Igaz akkor aztán a vérbosszú jogán egymásnak estek a családok/nemzetségek/törzsek, hogy bár tizedrészt kiirtsák egymást.
Na jó, e magatartási forma vonatkozásában a pipa csak félig jár, ugyanis azért ölni már nem lehet, mert úgy-e ott az a fránya törvény, de az ölés helyett kiéli a nép magát abban, hogy testvér, rokon és szomszéd úgy gyűlöli egymást, hogy az már felér egy gyilkossági előkészülettel vagy sikertelen kísérlettel.
És ez csak néhány dolog a sokból, amiben másként gondolkodik a magyar ősvallás, mint a kereszténység.
Mert mit is mond a keresztény tanítás. Szeresd felebarátod, mint tenmagad, ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, felebarátod javait és feleségét el ne kívánd, ne paráználkodj, légy irgalmas, stb. Valamennyi említett "parancs", társadalom erősítő jellegű. Persze csak ha betartják. És jól tudjuk, hogy soha sem is tartották be, ha csak nem kényszerből.
Európa Krisztusi értelemben SOHA nem volt Keresztény (főleg az angol-szász rész nem!). Voltak közösségek, rövid életű társadalmi szerveződések, amik keresztények próbáltak lenni, de hamar kicsavarta a nyakát a hivatalos hatalom, ami természetesen kereszténynek nevezte magát.
A hatalom csak felvette álcának, a politikusok annak színe alatt raboltak, gyilkoltak. A kisemberek szintjén a vallás jelen volt, sőz igény is volt a tiszta vallásra, de azt elfojtották (mint pl. a Huszitákat). A reformáció is jobbító szándékkal indult (persze a háttérben ott is ott voltak a haszonlesők, akiket csak az anyagi oldala érdekelt).
Ennek ellenére az igába hajtott nagy tömegen legalább amolyan népi vallásosság uralkodott, ami okán többé kevésbé betartotta a szabályokat, mert rettegett a pokoltól. De azért mégis csak rend volt valamilyen szinten a fejekben. Mindenki elfogadta társadalmi helyzetét, nem akart sáros lábú Juliska grófkisasszony lenni és nem esett depresszióba, mint napjaink Élteskéi, ha csak az eredeti helyén érte el a csúcsot (azaz mondjuk lett egy szép családja, pont mint szüleinek nagy- és dédszüleinek).
Végezetül, nem kell aggódni az ősvallás hívőknek, mert a magyarság jelenleg kb. abban az állapotban leledzik, mintha az ősvallás követője lenne. Káromkodik, paráználkodik (fűvel- fával), zabál és egyéb testi örömöket hajkurász vagyis hedonizál (ha van rá lehetősége).
Ami a "hitük" kiteljesedését még kadályozza az a keresztény tanításokon alapuló fránya törvények gátja. Na de sebaj, egyszer talán azt is lebontják és kedvükre verhetik agyon a nekik nem tetsző embereket, kedvükre rabolhatnak és kúrhatják meg a gyenge és kiszolgáltatott, nekik tetsző nőket, stb. Ez lesz ám az igazi államszervezés.