Még egy kis érdekesség immáron nem gazdaság témában. Demográfiában egyébként -nem akarom hazugnak nevezni az én kutyám kölykeit, mégis megteszem- mi sem állunk a legjobban.
A saját országunk adatbázisa, KSH oldalán ezek vannak. Az utolsó 6 évről ez nem tartalmaz adatokat, de sok minden ebből is látszik.
Románia 220ezerről 190-re csökkent minden évben a gyermekvállalás 2005 és 2016 között. De ezekben az években mindig több, mint kétszer annyi gyerek született náluk, mint nálunk. Magyaroknál 90-100.000 között, bár nem egyenes a trend, hanem néha bejelentjük, hogy emelkedik a gyerekek száma, utána eddig mindig visszafordult pár év múlva.
Ezt úgy is tekinthetjük, hogy hány szerelmes pár lesz az adott országban 16-18 év múlva? Nem tudjuk, hogy egy-két évtized múlva milyen lesz az anyák gyermekvállalási kedve. De azt tudjuk, hogy Hazánkban 90.000 osztva kettővel szerelmes pár lesz... akik ép tinik és 16 évesen tombol a hormon. Mordorban 110 ezer férfi és ugyan ennyi lány várja, hogy 2025-ben (húsz évvel a 2005-ös születésük után) végre nagy legénynek érezhessék magukat. Nálunk 45 ezer lány és fiú várja majd ugyan ezt három év múlva.
Még egyszer mondom, nem tudom, hány gyereket akarnak majd vállalni. De ha ők egyet, akkor nekünk kettőt kell. Ha ők kettőt, akkor minden magyarnak négy gyermeket kell. És akkor 2050-re közel kerülne a két populáció fiatal felnőtt száma egymáshoz. De szép lenne!
Csak azért írok erről, mert ez is sokszor előjön -és szerintem tévesen- hogy a két nép lélekszáma közeledik egymáshoz és ők gyorsabban fogynak. A két nemzet között ez nem igaz a természetes szaporodásra. Csupán Székelyföldről átköltöznek az Anyaországba és ez csalóka fényt vet az összlakosság számára. A '70-es években Romániában volt durván 2 millió magyar. Ma 1 millió.
STADAT – 1.1. Népesség, népmozgalom (1900–)
www.ksh.hu
Itt látható, hogy 1956-ig minden évben 200ezer felett volt a trianoni Magyarországon az új csecsemők száma. A legaljára görgetve 2019-ben 90ezer alatt volt ez a szám. És ez az érték alapján stabilan évente 40.000 fővel csökken a mi lakosságunk.
Ha a természetes fogyás 40ezer akkor, amikor mi 90ezer gyereket vállalunk... akkor 130 ezernél lenne az egyensúly. Durván a harmada hiányzik évről évre, és ez megdöbbentő számomra.
Felhívnám a figyelmet Szlovákiára, aki évente 55-60 ezer gyereknek örül. És ezzel sosem fogyatkozik, stagnál 5 millió főnél, egy picit mindig növekszik a lakossága. Szóval lehetséges. Ez jelzi a legdurvábban, hogy ők 5 milliós országnak ágyaznak meg, miközben mi 7,5-nek (mai 10-ről lecsökkenve) és Románia 15 milliónak (20 millióról csökkenve).
Gyakran szokott szóba kerülni ebben a topicban a demográfia, ezért elemeztem ezt ilyen részletesen. Tényleg egy demográfiai fordulatra lenne szükség, ebben Novák Katalinnak igaza van. Csak az nem világos az embereknek, hogy az '50-es években 200ezren születtek egy évben, ők azok a nyugdíjasok, akik mostanában meg fognak halni, helyettük nagyon nehéz lesz majd 90ezer fiatalnak 'kétszer annyit' szülnie.
(Mielőtt valaki kijavít, szülni helyettük... ha csak nem hosszabbítjuk meg az életüket. Valóban kitolódik folyamatosan a várható évek száma. Viszont demográfia szempontjából gyerekvállalásra már inaktívok a nyugdíjasok, legfeljebb örökké fognak élni.)
Fontos kihangsúlyoznom, hogy a 200ezer egy növekvő népesség gyerekszáma volt, 130-140ezerrel (elkövetkezendő 20 évben háromgyermekes család mindenkinek) stabilizálódna a népesség 10 milliónál, amíg ki nem nőjük az elöregedő társadalom szerkezetet, és ahogy már átvettük, a két gyermek az elkövetkezendő 20 évben azt jelentené, hogy körülbelül 7-8 millióan lennénk az évszázad végén.
Ez nem tudom, mennyire követhető. Félek, túl sok reményt "támadtam meg" most. Pedig én optimistán állok a dolgokhoz és reménykedem benne, hogy a mostani intézkedések a kormánytól eredményesek lesznek és olyan gazdasági helyzetben is leszünk és olyan néplélek száll meg minket, ahol nem csak anyagilag, de emberszámban is gyarapodunk.
Az olyan gazdasági válságok, mint a Bokros-csomag, '90-es évek munkanélküli hulláma, 2006-2008-as válság eredménye is, hogy az elmúlt 30 évben nem született meg mind az a gyermek, aki most szülőként hiányzik.
Erre a problémára írtam az egyetlen megoldást.
Ki kell vonni 6 millió adófizetőt és potenciális reprodukciós egyedet a mindenkori román költségvetésből.
Függetlenül mindenféle revíziós gondolattól, pusztán matematikai alapon.