Érdekes volt olvasni a fenti menyi az annyi gáz helyzetben, és ki mivel fűt elemzéseket.
A román éves gáz igény 11-12 Mrd m3, a magyar 9-10, nagyságrendileg azonos, holott az ország népességében 1,9 szeres a szorzó (papíron legalább is) a GDP pedig 1,6 szoros. A gáz nem csak a fűtésre kell, a mezőgazdaság is sokat igényel például a gabona szárítók, már ahol van, nagy fogyasztó az ipar, és az állam intézmény rendszere is. Előnynek azt beállítani, hogy milyen jó hogy a román iskolákat fával fűtik mert kevésbé sérülékenyek elég anakronisztikus állítás, a fát ki kell vágni, oda kell szállítani, állandó személyzet kell aki hasogatja a fát, rakja a kályhákat, salakol, kormol, nyilván egy gáz fűtés magára hagyható, vagy több intézmény kezelése összevonható.
Az hogy Románia több települése is el van zárva a gáz lehetőségétől, ki is zárja azt hogy a gazdaság, főleg a mezőgazdaság szintet lépjen, mert míg az ipar könnyen települ a városok köré, a mezőgazdaság kénytelen a földek és a földet művelők közelében maradni, ott van takarmány, munkaerő, szaktudás, lehetőség, viszont ha nincsenek erőforrások, infrastruktúra, gáz elérhetőség, akkor nem lesznek korszerű mezőgazdasági feldolgozó központok, automatizált sertés telepek, automatizált tejtermelő telepek, mert ott megbukik a mutatvány hogy nem képesek a sokezer lábasjószágot befogadó létesítményeket télen fűteni. Előnynek lehet beállítani, hogy van helyette háztáji, de emiatt nem lesz hatékony, steril, EU konform a termelés, a román mezőgazdaság nem képes csak a gabona terén versenyezni a fejlett mezőgazdaságot vivő államokkal, amint bármilyen feldolgozott terméket kellene az EU piacaira juttatni a román mezőgazdaság elbukik, de odahaza sem versenyképes. Tényszerű, hogy egy mezőgazdasági munkásra juto magyar GDP arány négy - ötszöröse a románnak, hatékonyabb, olcsóbb, gyorsabb és jobb és állandóbb minőséget képes előállítani, nem véletlen hogy Magyarország netto kibocsátó, míg Románia netto felvevő a mezőgazdasági egyenlegben, nagyban hozzájárulva a jelentős román külkereskedelmi hiányhoz. Az idézett hegyi legelők "ingyenesen" kitartott lábasjószágai és az erre épülő háztáji gazdaság nem képes elegendő terményt előállítani azokon a hatalmas területeken sem amivel Románia bír.
A gáz és általában minden energia, erőforrás, infrastruktúra megjelenése a mikro közösségekben is nagyarányú gazdasági fejlődést alapoz meg, ha valakit érdekel olvasson utána Kína évezredes rizstermelési kültúrájára épülő társadalmi berendezkedésének, ahol minden arra épült, hogy a tömegek foglalkoztatása, energiája a saját élelmiszerük a rizs folyamatos megtermelésével ki is merült, egyfajta társadalmi békét megalapozva ugyan, de évezredes fejlettlenségben tartva óriási népességű területeket. Ilyesmi kicsiben a román mezőgazdaság is, bár nyilván más a dimenzió, annyi különbséggel, hogy míg Kína zárt közössége óvta a kínai parasztot, az EU nyitott piaca ezt nem teszi, versenyhelyzetben tartja a gazdákat amiben elbuknak akik nem képesek a fejlődésre.
mandiner.hu
