<blockquote rel="wolfram">
<blockquote rel="blogen">Elkeserítő látni milliók végtelen emberi nyomorúságát, amit két ország, az USA és Izrael szánalmasan kisstílű érdekei idéznek elő Ukrajnától, Szíriáig. Oké, hogy az imperializmus nem egy gyerekmese, de mégis undort érzek ezek iránt a hatalmak iránt. Lassan nem tudok elképzelni olyan szituációt, amiben a zsidókkal szembeni ellenszenv bármilyen megnyilvánulását el tudnám ítélni. Amikor láttam a hírekben a túszejtést a kóser szupermarketben sem éreztem sehogy sem, hogy valami negatív dolog történne. Ezeknek a tényleg ártatlan millióknak a sorsa a negatív.
Nagy vonalakban egyetértek veled, de azért ennyire nem egyszerű a helyzet... Ugyanis bárki, bármelyik hatalom bárhogy is ármánykodhatna, ha a kiszemelt célpontjuknál már alapból nem lennének meg a "törésvonalak". Szóval ez inkább az emberek gyarlóságáról és az ezen tulajdonságot jól kihasználni tudókról szól...
</blockquote>
Törésvonalak. Ebben nincs teljesen igazad. Ezen a kérdésen (már meglévő törésvonalak, társadalmi feszültségek) Jugoszlávia példáján gondolkodtam el.
Aztán jutott eszembe a következő benzinkutas hasonlat:
A benzinkúton már meglévő "törésvonalak", "feszültségek" vannak, olyan értelemben, hogy nyílt láng használata tilos.
Namármost, ha valaki tüzet gyújt ilyen helyen, és a benzinkút felr*bban, akkor mondhatja-e az illető, hogy
mindezért maga a benzinkút a felelős, mert már eleve feszültségekkel teli hely volt?
Szerintem ez a körülmény semmilyen esetben sem mentheti fel a "gyújtogatót".
Visszatérve Jugoszláviára. Társadalmi feszülségek mindig mindenhol vannak. A kérdés az, hogy vannak-e, és mely külpolitikai erők azok, amelyek az adott ország/társadalom belső töréspontjainak elmélyítésében érdekeltek?
Nem hiszek az olyan elméletekben, amelyik azt állítja, hogy egy több/sok nemzetiségű államnak, uniónak előbb-utóbb feltétlenül fel kell bomlania. Jugoszlávia sem ezért bomlott fel.
Két dolog kell az egységhez:
1. a közös jövő (gazdasági síkra lefordítva, hogy jobban érje meg együtt mint külön, de ezenfelül közös kulturális és politikai jövő is kell)
2. megfelelő szintű nagyhatalmi támogatás, geopolitikai "funkció", amely indokolja az adott állam/unió létét a világban.
Ha ez a kettő megvan, akkor nincsenek törésvonalak.
Más kérdés persze, ha a nagyhatalmak a törésvonalak fenntartásában érdekeltek...
de akkor ez csak és kizárólag az adott nagyhatalmak felelőssége (ld. gyújtogatós példa).
</blockquote>
Nem menti fel a "gyújtogatót", de kell hozzá a gyúlékony folyadék is, mert anélkül semmire nem menne. De hogy egyértelműbb legyek, jogosan hibáztatható az USA, meg Izrael, vagyis a hozzájuk köthető érdekkör(ök) a jelenlegi helyzetért sok országban, de ha tegyük fel, holnapra eltűnnének nyom nélkül, akkor sem köszöntene be a világbéke. Hogy miért? Mert akkor más országok/csoportok lépnének a helyükre. Nyilván először lenne egy hatalmi harc, aztán a legerősebb, legjobban szervezett, leggátlástalanabb csoport, vagy csoportok vennék át a helyüket globálisan. Meg persze a kisebb lokális csoportok is maradnának. Ilyen az emberi természet.
És az áldozataik is ugyanúgy meglennének. Mert amíg akár vallási, vagy más kulturális okból, akár anyagi érdekből az emberek, az átlagemberek simán képesek egymás torkának esni és még a családokon belül sincs gyakran béke és egymás elfogadása, addig ez így is lesz. És mindig lesznek olyanok, akik ezeket a konfliktushelyzeteket fel tudják szítani, hogy aztán kihasználhassák a saját javukra. Tehát ahhoz, hogy ne ugraszthassanak egymásnak minket, nekünk kéne megváltoznunk. Addig semmi értelme nincs felszámolni az egyik nagyhatalmat (vagyis azokat, akik a nagyhatalom védelmében tevékenykednek), hiszen jön helyette úgy is egy másik.
