Ritka az olyan fegyveres összecsapás, amiben minden fél győztesnek érezheti magát, és még ritkább az olyan harc, ami után ez az érzés minden oldalról teljesen jogos. És hát hol máshol fordulhatott volna elő ez az eset, mint a mára a bizarr politikai és katonai jelenségek panoptikumává vált szíriai polgárháborúban. A kuriózumszámba menő döntetlen az alatt a néhány óra alatt alakult ki, amíg amerikai, brit és francia egységek kilőttek 105 cirkálórakétát a szíriai rezsim néhány bázisára, bosszúból azért, mert Damaszkusz immáron sokadjára vetett be vegyi fegyvert saját állampolgárai ellen. A támadás és az azt körülvevő óriási retorikai harc azonban egyik oldalról a nyugati szövetségesek, másik oldalról pedig a szír-orosz-iráni szövetség részéről leplezte el azt a tényt, hogy egy spektrumában és időzítésében a felek által pontosan egyeztetett akció történt, ami egyfelől a globális közvélemény megnyugtatására, másfelől pedig a nyugati döntéshozók elszántságának tesztelésére szolgált.
Trump rakétacsapásával mindenki nyert, főleg akit büntetni akart
Trump rakétacsapásával mindenki nyert, főleg akit büntetni akart