egy origós cikk:
http://www.origo.hu/nagyvilag/20130827-koveti-e-katonai-akcio-a-sziriai-vegyi-tamadast.html
és egy szakszerű komment hozzá egy kommentelőtől:
„Valamiféle vegyi anyag okozta rosszullétre utalt például, hogy sok, kórházba szállított emberen nem látszódott semmilyen külső sérülés, viszont szédültek, és sokan öntudatlannak tűntek.” – Nos, kérem, a legtöbb harcanyag nem okoz semmifelé külső sérülést. Ez nyilvánvaló, és ez még megbocsátható felületesség a cikk szerzője részéről.
„Valamiféle ideggázra, például mustárgázra utal az is, hogy” – nos, a mustárgáz nem ideggáz, természetesen nem is gáz , akár ha a kénmustárra, akár a nitrogénmustárra, akár a szeszkvimustárra, akár a bromlostra gondolunk, mellesleg az „ideggázok” sem gázok. A mustár kérem, az klasszikus, hólyaghúzó harcanyag, és semmi köze sincs a laikusok által rendszeresen csak „ideggázok”ként aposztrofált kolinészteráz-gátlókhoz. Ez már bődületes marhaság volt.
„az emberek nem azonnal, hanem napok múlva haltak meg, a túlélők pedig komoly légzési nehézségekkel küszködtek” – nos, az, hogy mikor hal meg az illető, lényegében a dózistól függ a kolinészteráz-gátlóknál, az, hogy csak napok múlva hal meg, kifejezetten a hólyaghúzók jellemzője. Közvetlen légzési nehézséget egyik csoport tagjai sem okoznak, az más kérdés, hogy a mustárok nem csak bőrt szedik szét, hanem belélegezve a tüdőt is, a kolinészteráz-gátlók pedig általában okoznak kifejezett izomgyengeséget, ezzel légzési nehézséget. Ez ismét egy korlátozott méretű pontatlanság. Zárójelben: mivel a gyakorlatban használt G-ágensek a kolinészterázt irreverzibilisen bénítják, a sérült megmentésére csak intenzív többhetes terápiával van lehetőség, amely tábori körülmények között szinte kilátástalan vállalkozás, azaz, a szarin (kolinészteráz-gátló) sérültek hetekig folyamatosan fognak hullani, menthetetlenül. A nyugat a humanizmusát megmutathatná abban, hogy kiüríti, átvállalja e sebesültek gyógyítását a helyi, erre képtelen kórházaktól.
„Furcsa például, hogy betegeket ellátó orvosok és ápolók nem viselnek semmilyen védőfelszerelést vagy -maszkot, noha egy vegyi támadás okozta sérülés kezelésénél maguk is megfertőződhetnének.” – kedves cikkíró, fertőződni fertőző ágensektől, azaz biológiai hatóanyagtól lehet. Egy vegyi harcanyag mérgezést okoz(hat). Kolinészteráz-gátlók esetén ebben, ha a dózis nem jelentős, nincs semmi furcsa, mivel az igen erősen kötődik, és a mérgezett nem lélegez ki vagy választ ki a bőrén át jelentősebb mennyiségű hatóanyagot. Körülbelül ez olyasmi, mint ha azt állítanánk, hogy aki beviszi a detoxba a részeget, maga is be fog rúgni az illető megfogásától, vagy az általa kilehelt szesztől. Nem igazán valószínű. Persze, extrém magas dózis esetén elvileg ez is lehetséges, de ilyen esetben , mikor test maga komoly veszélyt jelent, logikus módon az illető nem kórházba, hanem tömegsírba kerül.
„és a látható tünetek között nem szerepel a bőr vagy az orr és a száj irritációja, amely szintén jellemzője a vegyi támadásoknak” – egyes harcanyagoknak ez valóban tünete, mint pl. a hólyaghúzóknak, az irritatív vagy fojtó harcanyagoknak, de a kolinészteráz-gátlóknak – nem. A gyakorlatban használt kolinészteráz-gátlók – pl. a szarin vagy a szomán – semmilyen érdemleges irritatív hatást nem fejtenek ki, sem a bőrön, sem a szemen. A szarinnak nagy hígításban kellemes, almavirágra emlékeztető szaga van. A fordítás elkapkodott volt, a szemtünetek alatt az eredeti szerző a nagyfokú pupillaszűkületre (mimózis) gondolt, amely a paraszimpatikus idegrendszer túlműködésének, azaz a kolinerg behatásnak igen jellegzetes, meghatározó tünete. A pupilla tágassága jó kórjelző, úgy kell infúzióban tolni be az atropint (vagy három hétig) a mérgezettnek, hogy a pupillák enyhén tágak legyenek.
„.........
„Tény, hogy Németország 1915-ben vegyi fegyverekkel színesítette az arzenálját” – megjegyzem, hogy az első világháborúban első ízben a franciák használtak mérgező harcanyagot, brómecetésztert, 1914 október 27-én, amely irritatív könnygáz volt, a németek csak erre válaszoltak egy hatásosabb ágenssel –klórral. Mellesleg kivitelezője Fritz Haber, az ammóniaszintézis kidolgozásáért Nobel-díjjal jutalmazott vegyészprofesszor volt. Békedíjra, rejtélyes módon, nem jelölték. Mi, azaz Ausztria-Magyarország az isonzói fronton vetettünk be először harcgázt, 1916 őszén, a 62. „árkászzászlóalj” (álcázott vegyiharc-alakulat) által, mely soraiban ott küzdött anyai dédapám is. A siker páratlan volt, csaknem nyolcezer talján nem énekelte tovább az Oh, sole mio-t.
„A drámai túlzásra és a vegyi fegyver embertelen jellegének a kidomborítására azért volt szükség, hogy Nagy-Britannia a saját oldalán rángassa be az Egyesült Államokat a háborúba” – erre – csekély történelmi ismeretekkel is láthatjuk –semmi szükség nem volt.
’”A nyugati fronton például az ideggáznak kitett katonák mindössze egy-két százaléka halt bele a támadásba” –
– az első világháborúban még semmilyen ideggázt nem használtak, az első kolinészteráz-gátló anyagot, a tabunt 1936-ban fejlesztették ki. Ez a mondat tehát egy nettó hülyeség. Az állítás második felét vizsgálva, Telbisz Albert kimutatása szerint a nyilvántartott gázsérültek halálozási arányszáma 4,9% volt, de mindegy. És épp ez a borzasztó.
A Vegyi harcanyagok elképesztő pusztító képessége éppen a súlyos sebesültek gyártásának képességében rejlik, akárcsak a „csak” lábletépő gyalogsági aknáénak. Ha az aknára lépett meghal, egy halott esik ki az arcvonalból. Ha csak elveszti a lábát, egy ember akkor is kiesett, + kettő, aki hátraviszi a lábatlan sebesültet, + leterheli az egészségügyi ellátórendszert a túloldalon, + elrettentő hatás a bajtársak körében, + láb néküli rokkant szociális ellátása + háborúellenes demoralizáló hatás a hátországban. Ugyanez volt Bornemissza Gergely szuroklocsolásának is a lényege Egernél. A pszichológiai elrettentés. A sebesültgyártás. A janicsárt nem érdekli a szúrt-lőtt seb. Megszokta. Akit levernek, ám ott marad, ez a háború, kinemsz..jale, attól ő még támad tovább. De ha a vár alatti táborba behoznak egy ostrom után nyolcszáz teli torokból fájdalmában egész éjjel berekedésig ordító, brutális látványt nyújtó, megfeketedett,bűzös égett sebesültet, menthetetlen állapotban , nos, ott Allah legfanatikusabb harcosa is nyel egyet, hogy a hetvenhét hurri élvezete a paradicsomban mit is tartogathat, ha előtte megfőzik az embert kulimászban…. A vegyi fegyverek brutalitását nem a brit sajtó reklámozta világszerte, hanem az első világháború mintegy 370 000 mustársérültje, akik még évtizedekig közlekedtek az utcákon brutális keloidjaikkal, torzító hegjeikkel.
Az, hogy a vegyi harceszközök milyen „meggyőző” képességgel rendelkeznek, hatásukat illetően, azt hiszem, legjobb példa az első felvonásban, 1918-ban mustársérült Adolf Hitler. Sosem adott parancsot a második felvonásban vegyifegyver-bevetésre. Nem vetjük be elsőként – olvasható az „asztali beszélgetések”ben. Biztosan nevezett személy is egy gátlásos, szégyellős humanista volt, akinek legfőbb érték az emberi élet…
Még megjegyezném, mármint hozzáfűzném az 1997-es vegyifegyver-egyezményhez, hogy ez alapján Szíriát nem lehet felelősségre vonni, mivel , ahogy a cikk is helyesen megjegyzi, nem írta alá, egyébként pedig az egyezmény nem ér annyit, mint a papír, mire felkarcolták, mivel egyrészt csak nemzetközi konfliktusokban tiltja a vegyifegyver-alkalmazást, azaz rendészeti akciókban (belháborúban) nem, valamint – és itt jön az Egybesült Állatok szemforgatása – nem terjed ki az egyezmény a bináris vegyi fegyverekre, azaz, az nem kerüli meg, aki nem akarja, és ebből az USA (is) jelentős készletet tart. Mivel ez az igazán korszerű alkalmazási forma.
