Nos,mivel a világ úgy tűnik, kapott egy kis haladékot (jó esetben egy hetet), így arra mindenképpen lesz idő, hogy kicsit még agyaljunk. Nem szeretném ha egy virtuális bukméker irodává válnánk, ahol „tétet” lehet tenni a befutókra – mivel nincs nyeremény sem.
London fékezése, Obama időhúzása valamint az ENSZ igencsak hosszúra nyúló vizsgálata gondolom mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy per pillanat nem Irak, nem Afganisztán és nem Líbia határainál járunk, hanem elérkeztünk a közvetlen nagyhatalmi érdekütközések „vörös vonalához”. Szíria illetve a szíriai helyzet maximum csak a szimbóluma annak, ami valójában történik.
Számtalan új teóriával állhatnék elő pontokba szedve és részletezve, de ettől most megkímélek mindenkit. Még túl frissek az élmények és benyomások, így nem hoznék elhamarkodott ítéletet.
Ettől függetlenül elsőre tartanám magam ahhoz, amit korábban írtam. Obama lépése racionális volt - mert olyan dominósort készülnek eldönteni, aminek a vége akár a kapukon belül is lehet. Obama húzza az időt és ennek nagyon komoly oka van, efelől kétsége ne legyen senkinek.
London háttérbe húzódása már önmagában is felkiáltójel volt, ami szintén arra utal, hogy valami közbejött.
Ahogy korábban írtam, én a magam részéről bölcs döntésnek tartom Obama mostani lépését függetlenül attól, hogy legvégül Amerika támad-e vagy sem. Továbbra is az a véleményem, hogy nem szabad ezt a támadást megindítania, ami fontos, az a régió kordában tartása. Ez lenne a világ és az USA igazi érdeke, ez pedig nem fog menni az oroszok és Irán nélkül. A kiegyezés ugyanakkor hatalmas üzleti érdekeket sértene mindkét oldalon, így erről az oldalról zsákutcába jutott a világ.
Lehet az is, hogy az egész csak egy vakmerő stratégiai csel, de akkor is felvetődik a kérdés: Mi lehet az, amihez egy ekkora léptékű cselt kell bevetni? Mert erre Szíria kevés indok lenne.
Per pillanat ez persze teljesen mindegy, a világ egyelőre időt nyert – meglátjuk, hogy ez mire lesz jó vagy elegendő. Azért tuti biztos persze nem lehet senki, hiszen Obama bármelyik percben meggondolhatja magát és kiadhatja a támadási parancsot.
Annyit még hozzátennék, hogy a mostanra felvonultatott haditechnika mennyisége semmiképpen sem egy korlátozott csapásmérésre van méretezve/optimalizálva, nagyjából azért ez is látható mindenki számára.
Az USA és a világ válaszút elé érkezett. A felgyorsult és akár napi szinten változó nagypolitika illetve a robbanásveszélyes régiókban felhalmozott fegyverarzenálok árnyékában a szuperhatalom elérkezett egy olyan sakklépéshez, amitől akár az egész további parti végkimenetele is függhet. Annyi már sejthető, hogy ebből a szituból nem úgy fog kijönni a világ, ahogyan belement, bárhogy is alakulnak majd a továbbiak.
Fekete Vezér a fehér mezőn – a Fekete Elnök a Fehér Házból milyen sakklépésre készül? Matt a világnak - vagy önmagának?
London fékezése, Obama időhúzása valamint az ENSZ igencsak hosszúra nyúló vizsgálata gondolom mindenki számára nyilvánvalóvá tette, hogy per pillanat nem Irak, nem Afganisztán és nem Líbia határainál járunk, hanem elérkeztünk a közvetlen nagyhatalmi érdekütközések „vörös vonalához”. Szíria illetve a szíriai helyzet maximum csak a szimbóluma annak, ami valójában történik.
Számtalan új teóriával állhatnék elő pontokba szedve és részletezve, de ettől most megkímélek mindenkit. Még túl frissek az élmények és benyomások, így nem hoznék elhamarkodott ítéletet.
Ettől függetlenül elsőre tartanám magam ahhoz, amit korábban írtam. Obama lépése racionális volt - mert olyan dominósort készülnek eldönteni, aminek a vége akár a kapukon belül is lehet. Obama húzza az időt és ennek nagyon komoly oka van, efelől kétsége ne legyen senkinek.
London háttérbe húzódása már önmagában is felkiáltójel volt, ami szintén arra utal, hogy valami közbejött.
Ahogy korábban írtam, én a magam részéről bölcs döntésnek tartom Obama mostani lépését függetlenül attól, hogy legvégül Amerika támad-e vagy sem. Továbbra is az a véleményem, hogy nem szabad ezt a támadást megindítania, ami fontos, az a régió kordában tartása. Ez lenne a világ és az USA igazi érdeke, ez pedig nem fog menni az oroszok és Irán nélkül. A kiegyezés ugyanakkor hatalmas üzleti érdekeket sértene mindkét oldalon, így erről az oldalról zsákutcába jutott a világ.
Lehet az is, hogy az egész csak egy vakmerő stratégiai csel, de akkor is felvetődik a kérdés: Mi lehet az, amihez egy ekkora léptékű cselt kell bevetni? Mert erre Szíria kevés indok lenne.
Per pillanat ez persze teljesen mindegy, a világ egyelőre időt nyert – meglátjuk, hogy ez mire lesz jó vagy elegendő. Azért tuti biztos persze nem lehet senki, hiszen Obama bármelyik percben meggondolhatja magát és kiadhatja a támadási parancsot.
Annyit még hozzátennék, hogy a mostanra felvonultatott haditechnika mennyisége semmiképpen sem egy korlátozott csapásmérésre van méretezve/optimalizálva, nagyjából azért ez is látható mindenki számára.
Az USA és a világ válaszút elé érkezett. A felgyorsult és akár napi szinten változó nagypolitika illetve a robbanásveszélyes régiókban felhalmozott fegyverarzenálok árnyékában a szuperhatalom elérkezett egy olyan sakklépéshez, amitől akár az egész további parti végkimenetele is függhet. Annyi már sejthető, hogy ebből a szituból nem úgy fog kijönni a világ, ahogyan belement, bárhogy is alakulnak majd a továbbiak.
Fekete Vezér a fehér mezőn – a Fekete Elnök a Fehér Házból milyen sakklépésre készül? Matt a világnak - vagy önmagának?
