Nagyon komolyan el szoktam gondolkozni azon, hogy egy komplex műszaki termék gyártásakor, ami nem változott jó régóta, ma ki tudna megtervezni és ki értené meg?
Ha ma összecsődítenének ugyanolyan korú tervezőket, mint anno, akkor ma vajon meg tudnák tervezni és gyártani a semmiből egy F110 vagy F100 hajtóművet?
Hány ember érti és tudja valójába a folyamatot és nem az "így csináltuk akkor és így csináljuk most is" megy a gyártás...
Az elmúlt húsz évben világosan látszik az emberi tényező hanyatlása.
Húsz évvel ezelőtt lehetett a világ a lehetőségei csúcsán.
A régi iskola mérnökei, fejlesztői, gyártói, szerelői, termelői és menedzserei még megvoltak, de már rendelkezésre állt az új fejlesztői és gyártói környezet és a korszerű anyagok is.
Kb 15 évvel ezelőtt már látszott, hogy a tervezés még jó, hiszen a régi tervezői gondolkozás találkozott az új tervezői környezet adta áldásokkal, de az összeszerelés már hanyatlóban volt.
Mára tovább nyílt az olló. Mára már a tervezés is elzüllött, hiszen hiába van a minden korábbinál komplexebb tervezői környezet és adatbázis, ha a kérdést sem tudjuk megfogalmazni.
A világ hanyatlik.
Ha a ma ismert infrastrukturális lehetőségeket felvázolnánk egy 40-50 évvel ezelőtti embernek, el lenne alélva. Azt hinné, hogy egy ilyen világban megszűnnének a járványok, az éhínség, a háborúk, de cserébe egy globálisan prosperáló innovatív és kreatív világban élnénk nagy bölcsességben.
Ehelyett közösségi média, pornó, játékok, véleménybuborékok, fake news, infantilizmus, illetve a természettudományok ázsiójának teljes elsilányulása a jellemző.
Vissza a Chinook-hoz.
Ez a dizájn csupán egy útkeresés volt a korabeli sokféle közül.
Jónak bizonyult, pedig voltak sokáig gondok vele.
A baj az, hogy egy ilyennek a megálmodása is lassan megugorhatatlan szint lesz, hiszen még egy továbbfejlesztett lapátot se tudnak kitalálni hozzá anélkül, hogy alapvető hibákkal ne rendelkezne a konstrukció.
És ez - sok más projekthez hasonlóan - menedzselési deficit is.