Akkor az SG-ről átcopyzom (átdolgozom) a hsz.-em, hátha azt nem olvassa mindenki
A Rheinmetall és a BAe bejelentette, hogy a BAe Land Systems & Armament részlegének 55%-át eladná a Rheinmetall-nak, de kisebbségi tulajdonos marad.
A BAe-nak nem sok választása volt igazából. A Nexter (a francia harcjármű és löveggyártó) és a KMW (a német harcjárműgyártó) ugyebár egyesült 2015-ben, így a Rheinmetall és BAe is kényszerpályán mozgott. A KMW és Nexter ugyanis egy cégben bírt immár szinte mindennel, ami egy harckocsihoz kell - ez a korábbi KMW-Rheinmetall páros évtizedekig jól működő kapcsolatában (a Rheinmetall a fegyvereket, a KMW a harcjárműtestet fejlesztette) már korábban megjelent repedések végigszakadását jelentheti.
A BAe a 2000-es évek elején kvázi félig-meddig kényszerből vásárolta fel a csődbe ment vagy nehéz sorsú brit hadiipari cégeket, a BAe-nak relatíve jól ment, míg a szárazföldi fegyvereket és hajókat gyártó cégeknek nem. Így került a Royal Ordenance és az Alvis Vickers is a tulajdonába. Az előbbi ugye mint említettem kvázi csődbe ment, utóbbi pedig nehéz anyagi helyzetében igent mondott arra, hogy a General Dynamics felvásárolja 309 millió fontért. A BAe ekkor már résztulajdonos volt az Alvis Vickersben, és hogy nehogy hazai pályán konkurense legyen inkább maga vásárolta meg az Alvis Vickers többségi részét.
Csakhogy utána se tudtak csodát művelni a szárazföldi harcjárműgyártó részleggel (a hajógyártó szekció ha nem is vidáman, de elvolt a QE2 osztály megrendelése miatt), a nemzetközi piacokon kevés babér termet nekik, az Alvis Vickers által megnyert M777 vontatott löveg volt az egyetlen igazán említésre méltó siker. A 2005-ben felvásárolt United Defense sem segített ezen sokat, gyakorlatilag befürödtek a Zumwalt osztály AGS-ével, ezen kívül pedig a Mark 45 hajóágyú és Bofors (amely ekkor már a UD része volt) által az 57mm-es Mark 110 hajóágyú valamint az aprólék hozott valamekkora bevételt.
A Rheinmetall maga relatíve stabil volt (nagyjából egyedül 2x akkora a bevétele, mint a KMW+Nexter cégnek), csakhogy eredetileg abban bíztak, hogy a KMW-t sikerül a saját szárnyaik alá venni, de ennek a KMW ellenállt. A két cég kapcsolata közötti repedések valamikor a 2000-es évek vége kezdtek el jelentkezni, a Rheinmetall saját harcjármű-fejlesztésbe kezdett a Boxer páncélozott szállító jármű és PUMA lövészpáncélos fejlesztésének problémáit látván (mindkettőnél együtt dolgozott a KMW és a Rheinmetall), ennek eredménye lett az MBT Evolution fejlesztési csomag, amely az AMAP kiegészítő páncélzattal a Leo2A4 fejlesztéseket célozta meg, konkurenciát jelentve a KMW saját Leopard 2 fejlesztési csomagjainak. A Rheinmetall következő támadási felülete a lövészpáncélosok lettek, noha a PUMA fejlesztésében és gyártásában a Rheinmetall is érdekelt volt, mégis kifejlesztettek egy konkurenst a Lynx lövészpáncélos képében.
Ez után jött a KMW+Nexter összeolvadás, ami hoppon maradt esetett jelentett a Rheinmetall és talán a BAe számára is.
Ezek után némi csönd, és a BAe eladja az elmúlt lassan 2 évtized alatt összeharácsolt BAE Systems Land & Armaments többségét a Rheinmetall számára, és csak kisebbségi tulajdonos lesz eme ágban.
A BAe és a Nexter páros nem volt reménytelen egyébként jövőkép terén, hiszen a két cég már együtt dolgozik például a 40mm-es CT löveg terén, ezt a közös CT International leányvállalat végzi, amiben a két cég 50/50 százalékos részvényes. Feltehetően a KMW-Nexter egyesülés lökte a BAe-t is inkább a Rheinmetall felé, mert egymaga nem bírta volna a versenyt a két másik nagy konkurenssel (GDLS és KMW+Nexter), illetve ugye a lánctalpas AJAX APC/IFV/ felderítő járműcsalád tenderen a GDLS nyert, a BAe csak a Boxer-el megnyert gumikerekes APC tenderrel vigasztalódhatott, ahol a partnere a KMW és a Rheinmetall...
A vége az, ami most kibontakozni látszik a nyugati oldalon. Lesz egy Francia-Német (KMW+Nexter) és egy Angol-Német (Rheintell BAe Land Systems) szárazföldi harcjárműgyártó multi, a harmadik nagy szereplő pedig az amerikai General Dynamics Land System.
Az elkövetkezendő évek nagy kérdése lesz az, hogy fogják a szereplők áramvonalasítani a portfólióukat (pl. a Rheinmetall a lövészpáncélosok esetében a PUMA és a Lynx mellé most megnyerte a CV90-et), illetve hogy fogják a jövőben a tendereken indítani a porfólióukban szereplő harcjárműveket (pl. a Rheinmetall ezzel az új tornyos Chally2 változattal akár indulhatna harckocsibeszerzési tendereken is a Leo2 ellenében, kicsit morbid lenne, de nem teljesen irreális...).
És akkor most térjünk vissza a Chally 2-höz.
A Chally 2 lövegét a Royal Ordnance gyártotta a lőszerekkel együtt, de 2001-ben csődbe ment, a maradékát a BAe vásárolta meg, viszont a harckocsiágyú-fejlesztő és gyártó ágazat fel lett számolva. A probléma az, hogy az L27 (Charm 3) APFSDS-DU lőszer szavatossági ideje 15 év, ami 2015-ben járt le (1999-től gyártották 2001-ig). 2010 körül merült fel először komolyabban a Rheinmetall féle simacsövű 120mm-es löveg beépítése a Chally 2-be, csak éppen az egybeszerelt lőszert nem tudták elhelyezni a toronyban és a testben lévő, osztott lőszerhez kialakított tárolókban, a teljes toronycserét pedig drágának tartották. Akkor a dolgot elnapolták. Az L28 és L28A1 a Charm 3 export változata wolframkarbid maggal DU helyett, ezt kapta Omán, bár egyes esetben a brit hadseregnél is felsorolják. De ezt is a 2000-es években gyárthatták. Azóta nem tudok arról, hogy a britek az L30-hoz új pct. lőszert fejlesztettek volna.
Így a brit hadsereg ott áll egy harckocsival, aminek nincs modern lőszere, gyakorlatilag az elmúlt 15 évben csak kisebb ráncfelvarásra került sor (kiegészítő páncélzatt és Barracuda álcaháló a külföldre küldött járműveknél). Nem nagyon lehet tovább halogatni a fejlesztést, és gyakorlatilag két opció van: vagy bevállalják a toronycserét és a simacsövű lövegre való átállást, vagy egy másik típussal váltják ki a Chally 2-őt.
Jelenleg a legvalószínűbb opció a fentebb bemutatott képeken látható új tornyos Chally 2 Mk2...