@ZeiG jó lenne ha felsorolnád a tanulságokat
Szerintem a délszláv háború legfontosabb tanulságai három egymással is összefüggő pontban foglalhatóak össze:
1.) Széles e világban, így Európában is, még mindig jóval meghatározóbbak a vallási-, nemzeti-, etnikai-, törzsi törésvonalak, mint az egyéb (pl. gazdasági) ellentétek. Ezek mentén olyan feszültségek halmozódhatnak föl, amelyek háborúkhoz, polgárháborúkhoz, népirtásokhoz vezethetnek, legyen szó katolikus-ortodox, síta-szunnita, szerb-albán, magyar-szlovák, kormánypárti-ellenzéki vagy liberális-konzervatív szembenállásról. Ilyen kulturális, érzelmi-világnézeti törésvonalak nélkül nem következhetett volna be a délszláv polgárháború, ahogyan a múlt, a jelen és -itt a lényeg: vélhetően a közeljövő háborúinak túlnyomó többsége sem következne be. Először talán ezt kellene észben tartanunk.
"Milan Babic politikai nevelése a Vrlika faluban lévő szülői ház kertjében álló eperfa alatt kezdődött. Kisgyermekkorában itt tanulta meg a gyanakvás és a félelem ikerösztönét, és gondolkodásmódjában elszakíthatatlan köteléket font saját túlélése és a szerb nemzet megmaradása közé.
"1990-ben legközvetlenebb szomszédaim voltak a legaktívabbak a HDZ-pártcsoport megalakításában. Apjuk 1941-ben a falu usztasa vezetője. 1941 nyarán magával hozott egy usztasa kommandót, hogy kiirtsák a családunkat. Az apám csak azért menekült meg, mert a család már korábban elhagyta a szülői házat. Amikor ez az ember jött, hogy lemészárolja az egész családot, és senkit nem talált a házban, fölkapott egy jó éles kést, és mély vágást ejtett az eperfa törzsébe. A fa azóta hatalmasra nőtt, de a sebhely ma is meglátszik rajta. És nekünk, gyerekeknek, akik a háború után születtünk, szüleink megmutatták a fát és rajta a mély vágás nyomát."
/Laura Silber - Allan Little: Jugoszlávia halála/
2.) Az ilyen háborúkban nincsenek civilek, az ilyen háborúkban mindenki érintetté válik, ha tetszik, ha nem. A két oldal kemény magja mindig gondoskodik arról, hogy mindenki érintetté váljon, hogy mindenki nyakig elmerüljön a háborúban. Azt hiszem, ez még egy olyan fontos tanulság, amit ez a háború a szomszédunkban megmutatott: Ha a pokol tüze ott lobban föl, ahol élünk, akkor nem lesz olyan opció, hogy mi kimaradunk belőle, mert minket ez nem érint, nem akarunk rosszat senkinek, civilek vagyunk.
"A civilek csoportját - csak egy szál katona volt köztük - a csetnikek "Joks" csoportnak nevezték el. Sosemvolt gonosztettekkel vádolták őket: hogy az úgynevezett szerbvágókkal, az illír korból származó dárdahegyekkel és nyilakkal - amit propagandistáik a jasenicai Népfelszabadító Háború Múzeumában fedeztek fel -, szerb gyerekeket akartak lemészárolni. Már a háború első napjaiban elítélték őket, koncepciós perben. A "Joks" csoport füstöt lélegzett be a Napközi kínzókamrájában. Amikor már majdnem megfulladtak, kinyitották nekik az ajtót, és védőmaszkkal az arcukon azok vezették ki őket, akik tegnap még a szomszédaik és barátaik voltak; olyan ügyetlenül álcázták magukat, mint a pornófilmek szereplői."
/Faruk Sehic: Az Una hullámai/
3.) Mivel a háború sújtotta területen mindenki érintetté válik, ezért az ott élők vagy áldozatok lesznek, vagy maguk is fegyvert fognak. E fórum szempontjából ez az igazán lényeges pont: A délszláv háború sokszorosan bebizonyította, hogy egy ilyen háborúban minden fegyver jól jön, az is, ami nem korszerű, ami nem szabványos, sőt, az is, ami eredetileg nem is fegyvernek készült. Bizony, a vadászpuska is életet menthet, a T-34-es is csodafegyver lehet.
"My dad made "sawn off" shotguns (kubura..) during the war out of Fićo steering columns (16 gauge apparently fit in it like a glove).One was left in the house by the end of war, but I'm fairly sure grandpa gave it over to SFOR cleaning squads."
/ismeretlen boszniai szerb a The Apricity fórumáról/
+1.) Végül, a délszláv háború azt is megmutatta, hogyan működnek a konvencionális háborúk megvívására felépített korszerű hadseregek a jelenkorunkra oly jellemző, etnikai-vallási gyűlölködésből táplálkozó háborúkban. Míg rendeltetésszerűen alkalmazva gyorsan és magabiztosan képesek bizonyos időre uralmuk alá vonni bizonyos területeket, illetve hatékonyan tudnak elpusztítani konkrét célpontokat, nehezen birkóznak meg a látóterükön és hatókörükön kívül minduntalan fellángoló polgárháborúval, miközben a politikusok rendre elfelejtik, hogy mire is valók tulajdonképpen a hadseregek.
háborúban pláne