Az kortárst tudományvallás ilyen. Olyan emberek kiabbálják lépten nyomon, hogy SCIENCE!! TUDOMÁNY! akik semmit nem értenek a körülöttünk levő világot leíró fizika alapjaiból se, főképp pedig a tudományfilozófiát nem tanulmányozták, és a megimserés határin nem gondolkoztak el. Vakon hiszenek tekintélyre hivatkozva boldognak-boldogtalannak, sokszor tényszerűen egybevág amit propagálnak a jelenlegi tudományos konszenzussal, de sokszor nem. Vannakdivatos témák, amik mögé beállva harsogják a mainstreamert, és okosnak hiszik maguk, ahogy a Manchester United rajongói a csapat játékosainak estenkénti kiváló teljesítményének részeseinek érzik maguk... Mindig megvolt ez a jelenség, az élet sok területén megvan ez a közösségbekbe verődés, de a tudomány témája esetében zavar a kognitív dissszonanacia és imposztor szindróma, amik a hangadóknál általában megfigyelek.
Hasonló, számomra még szomorúbb jelenség, amikor magasan képzett szakbarbárokat látok. Elméleti fizikusok és társadalomtudósok esetében volt szerencsém első kézből megfigyelni ilyesmit: elfelejtik, mik a határai a tudásuknak, hogy modellekkel dolgoznak, amik egyszerűsített ábrázolásai a valóságnak, és prediktív erejük korlátozott, korlátait esetleg nem ismerjük jelenleg. Sokat gyúrják az egyenleteket, modelleket, majd nagy büszkén kijelentik, hogy találtak valami eddig ismeretlen emergens jelenséget.. ami valójában vagy létezik, vagy nem. De annyira belefeledkeztek munkájuk részleteibe, hogy a nagykép elveszik előlük, elfeledik medelljük határait.
Másik eset, amikor pedig numerikus szimulációkból vonnak le messzemenő következtetéseket, tényszerű igazságként elemezve a szimulációban tapasztaltakat az végképp veszélyes. Tudni kell, hogy a számítások véges pontossággal történnek, mind számábrázolás (tizedesjegyek száma), mind időfelbontás (időlépés nagysága) szerint, mind elemszám szerint (pl. bolygó formálódásnál nagyon sok kisbolygó használata, ami a valóságban előfordulónál nagyságrendekkel kisebb), és bár lehet kezelni bizonyos keretek közt a hibajelenségeket, a rendszer előbb-utóbb elszáll, és olyan emergens tulajdonságokat mutat, amik a fizikai valóságban nem alakulnának ki. Azonban itt már annyi annyira nyilvánvaló egyszerűsítés van a modellezésben, hogy nehéz elfelejteni hogy ez korlátozott erejű absztakció, itt nem is a felhasználók szokták elfelejteni a sok matekozás közben, hogy amiből kiindultak az modell volt csupán, hanem itt a népszerű-tudomány még ezt is képes összemosni a valóságról való univerzális erejű kijelentésekkel (amiket eleve nem tudunk tenni, csak olyan feltételezések mellett, hogy az univerzum törvényei homogén, izotróp, időben állandó törvények, amire csak korlátozott bizonyítékaink vannak, valójában hallgatólagosan feltételezzük pl. fizikai törvények használata/megfogalmazása során).
Meszire kalandoztam, de ebben a témában azt látom, hogy sokan még a magasan képzett szakemberek is ilyen tévedésekbe esnek, így a tudományt népszerűsítő nem szaksajtó tükrén látva persze a laikusok könnyen túlzott elvárásokat/hitet alakítanak ki a tudománnyal kapcsolatosan.
