Az elmélet ellen szól, hogy ez a szarkeverés akkor kezdődött, amikor zöld ipar még nem is volt. Sőt, évtizedekkel előtte. Nincs itt semmi összeesküvés, csak sima butaság.
Nem az elmélet ellen szól, sőt.
Az eredendő, 60-as évek végén, a 70-es évek elején induló zöldmozgalom a második világháború utáni technológiai fellendülés első, addigra nyilvánvalóvá vált kárainak felismerésével kezdődött.
Addig még sehol sem volt a mai kolosszális műanyagfelhalmozás, de még a nukleáris biztonság kérdése se.
Csak az ipari forradalom kezdete óta eltelt kb egy évszázad károkozásait, a szén és olajszennyezés, illetve a túlhalászat, bálnavadászat, na meg a talaj- és légszennyezés közvetlen hatásait tudták kimutatni.
Globális felmelegedésről még szó sem volt.
Jellemző, hogy a világ akkori vezető kapitalista elitje még a szén és olaj urai voltak.
A hetvenes években a világ leggazdagabb emberei zömmel amerikai olajmágnások soraiból kerültek ki.
Az atom környezetszennyezése ekkor még kimerült a katonai atomtesztek sugárzásaiban, míg az épp szárba szökkenő atomenergia a világ országainak, zömmel azon belül is a nagyhatalmak kormányainak mondhatni privát, intim területe volt.
Még a “polgári” olajmágnások se értek fel ide.
A nemzetközi zöldmozgalmak - más eszköz nem lévén - a korabeli ellenkultúrával kezdtek egy gyékényen árulni.
Az alternatív energiatermelés, a megújuló energia ezeknek az autonóm, szabadságorientált kommuna-ideológiáknak a vízióival rímelt.
Lássuk be, elvi szinten, sziget üzemben a nap-, illetve szélenergia a kiserőművi nagyságrendben még elfogadható alternatíva manapság is.
Aztán a nyolcvanas évekre, a 73-as olajválságra válaszképp kezdett beerősödni az az atomlobbi, ami egyszerre vált céltáblájává az atomfegyer- és úgy általában háborúellenes anti-establishment mozgalmaknak és a Greenpeace aktivistáinak.
Itt nem csak az atom, mint előtag volt vörös posztó, de az 1979-es Three Mile Island és az 1986-os csernobili atomkatasztrófa is az atomenergetika ellen hangolta a nyugati liberális közvéleményt.
Ekkorra ugyanis megtörtént a kényszerű árukapcsolás. A zöld-ideológia a a valamilyen szinten szükségszerű hatalomellenességével olyan társutas elvek oldalára sodródott, mint az anti-kapitalista, anarchista, a magát jogvédőként azonosító, az antirasszista, az ellenkultúra követője, a kultúrmarxista, vagy a szexuális szabadosság követőinek tábora.
Aki ma jószándékú környezettudatosként azonosítja magát, az minden irányból nézve beskatulyázódik az összefoglalva új-baloldali irányzatba.
Emiatt nem lehet ma egy környezetvédő egyúttal atompárti sem.
Mert az atomenergetika az elnyomó, rasszista, fasiszta, kapitalista hatalom eszköze. Ez az ostoba összemosás a józan és konstruktív kommunikáció legfőbb gátja.
Ugyanakkor - hála a fogyasztói társadalomnak - a zöld ideológiát is fogyaszthatóvá, népszerűvé és prosperálóvá kellett hizlalni.
Így ma már a szél- és napenergia - távolról sem rentábilis módon - üzlet és így nagypolitikai eszköz is egyben.
Ez utóbbinak a farvizén gyalogolnak be a fent sorolt többi “alternatív” ideológiák is a hatalmi ágak közepébe, hogy faramuci módon váljanak mainstream-é.
Így válnak a globális zöld mozgalmak - lényegében az ördöggel szövetkezve - olyan kapitalista elnyomó entitássá, de legalábbis káros túlhatalommá, amely eredményeként telehordják a földet a nagyerőművi léptékben már távolról sem hatékony megújulókkal.
Vagy csak szimplán grandiózus energiaválságok sorát idézik elő.
24.hu
