Mi megemeltük a közös költséget. Volt, aki a ház összes likvid pénzét akarta volna bedobni most, vagy soha alapon a fűtés-, lift- és vízközm korszerűsítésbe, mert "a pénz azért van, hogy elköltsük, nem?"
Fix kamatozású hitelt veszünk fel, amit tíz évre kell visszafizetni, 20 millióra 28-at visszafizetve tíz év alatt. Magyaráztam, hogy ez akkor nekünk most ugyan valóban nem 20 millió, hanem végül 28 lesz, de értse meg mindenki, hogy 10 év múlva ugyanezért a melóért a most még soknak tűnő összeg aprópénz lesz.
Arról nem is beszélve, hogy ha mindenki csak abból indul ki, hogy mennyire nehéz a megélhetése, akkor jusson eszébe, hogy a tulajdonában levő legnagyobb összeget képviselő vagyontárgy, a lakása értéke függ attól, hogy áll-e még a ház, ahol a kecó van.
Leszakadt lifttel, falból spriccelő szennyvízzel, nem működő fűtéssel nem tudja senki se eladni a lakását, ha épp arra lesz szükség.
Ráadsául a vállalkozók most is csak az év végéig érvényes ajánlatokkal állnak elő. Se anyag, se ember nincs nagyon.
Végül győzött az észérv. Csak tényleg sokan szatyorban élnek.
Azzal, hogy a szankciókat nem fogadtuk el ránk öngyilkos formában, míg mások igen (nem az LNG képes tengerparti országok), azzal más formában ugyanezzel próbálkoztunk. Ez annyiből rossz hír, hogy lett volna versenyelőnyünk talán az EU többi részéhez képest átmenetileg (ha az USA, Lengyelek, EU, Ukránok nem szabotálják el jogi/fizikai formában), ami annyiban segített volna a felzárkózásunkban, hogy kisebbet esünk mint mások.
