Érdekességek a világ országaiból

Abban maximálisan egyetértek, hogy a versenysportot már annyira átitatta a politika és a pénz, hogy a lényeghez már nem sok köze van, nem is nézi az emberek egy része.
Dopping. A háttérről nem egy könyvet lehetne írni.
1. A fiam gyerek kora óta focizik, kapusként magánban a Koszta Jani edzette sokáig. Ő azt mondta, hogy az öltözőben a gyúró/doki többször adott volna neki (meg a többieknek) olyan tablettát, "gyógyszert", amiről nem mondtak semmit. Kérdezte, hogy ez mi és mire kell, de nem válaszoltak rá. Hát Ő nem volt hajlandó bevenni egyet sem.
2. A doppingszer olyan, mint a drog. A Rendőrség mindig lépéshátrányban van. Mire bekerül a listára, addigra lesz másik.
Akiknek van akkora háttere (pl. USA, ...), hogy olyan dopping szereket fejlesszenek ki és alkalmazzanak, amit még nem tudnak kimutatni, akkor a sportolóiknak akkora előnyt adnak, amire mások képtelenek és ez csak még jobban fejlődni fog.
Nekem ebben az a szép ,hogy mindig a keletiek buknak….nyugaton minden happy….az úccsóóó Lance A volt……de Ő nem is tagadta…ja de …
 
Valieva nyerte a pekingi doppingügyet
Nem, nem nyerte, csupán hadják tovább versenyezni, de az esetleges érmek nem lesznek kiosztva, amíg le nem zárul az ugye. Ezzel egy picit a tobbi dobogós versenyzo is veszítet, mert elmaradnak az átadási ceremóniák és csak a olimpia után kapják meg az érmeiket.
 
  • Szomorú
Reactions: formosa1
Nem, nem nyerte, csupán hadják tovább versenyezni, de az esetleges érmek nem lesznek kiosztva, amíg le nem zárul az ugye. Ezzel egy picit a tobbi dobogós versenyzo is veszítet, mert elmaradnak az átadási ceremóniák és csak a olimpia után kapják meg az érmeiket.
Valievának három különböző szívgyógyszere volt a mintában
 
"Bolsonaro warmly welcomed by Putin. The same Putin who kept Macron 10 meters away."
 
  • Hűha
Reactions: formosa1
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.


:oops::)
 
A hadifoglyokat gyötörték, kínozták a gyaloglások, de életre szóló élményeket is kaptak. Miközben az útszélére vetettek sorsát élték, ismerkedtek a tájjal, az emberekkel, s arra is volt példa, hogy a magyar múlt, a magyar sors is felvillant a lelkükben. Egy alkalommal a gyalogosan sodródók egy csoportja feltehetően egy az 1848-as forradalom elhurcoltjaiból alakult falun ment keresztül...


Amikor vittek Szibériába, az Ural tájában volt egy falucska, az volt a neve, hogy Vengerszkaja. Magyar falu. Volt benne egy öregember, nem tudom már, Balogh, vagy hogy hívták. De már sokat felejtett el a magyar szóból az öreg. Odajött hozzám, hogy őt vigyük haza, amikor megyünk, mert ő Magyarországról való. Kérdeztük, hogy melyik faluból. “Nem tudom már, hogy melyik falu volt, de úgy szólítottak örökké, hogy bihariak vagyunk”. Mondottuk, mit akarna maga otthon, hiszen nem ismer senkit. Nem, nem, de a környéket ismerem, s legalább ott temetnének el! Kérdeztük, hogy került ide. Azt mondja: “Gyermek voltam, önként mentünk háborúba akkor. 15 esztendős voltam, puska volt a kezemben, s mentünk az oroszokkal szembe, ne engedjük, hogy bejöjjenek. Aztán elhoztak... Itt maradtam, megházasodtam... De nem egyedül voltam, mert haton voltunk, akik itt maradtunk. S itt ebben a faluban telepedtünk meg.” Nem volt nagy, de elég népes volt... Amikor keresztülmentünk, mert mi gyalog mentünk, ennünk nem adtak, hát koldultunk így a falukban. Adtak. Csak a tatárok nem adtak, de mások adtak. Már elmentünk volt szinte fél kilométer, az őr visszanézett, s megállított, hogy álljunk meg, mert két asszony integet, s kiabál. Megállottunk, s hát a két asszony utánunk futott, ott magyarázták, hogy “nem voltunk otthon, mikor kéregettetek, de elhoztuk!...” S elhozták az ételt utánunk. Onnan, Vengerszkajából... (FaB)
 
A kis sárga katona a “véngéréc” szó hallatára nevetni, ugrándozni kezdett örömében. Egy ideig nézte, majd próbálta összehasonlítani önmagával a magyar katonát, mert elöljárói kioktatták, hogy a magyar az ő messze idegenbe szakadt testvére. A szegény japán, kinek 7 szen a napi zsoldja, sohasem mulasztotta el ilyenkor, hogy egy kevés dohánnyal vagy “szake”-val (rizspálinka) meg ne ajándékozza “a magyar testvért”.
 
Szankciókkal sújtották az orosz macskákat
pedig az orosz macskákkal nem szórakoznék:
To view this content we will need your consent to set third party cookies.
For more detailed information, see our cookies page.