F-111 Aardvark (General Dynamics, USA)

  • Ha nem vagy kibékülve az alapértelmezettnek beállított sötét sablonnal, akkor a korábbi ígéretnek megfelelően bármikor átválthatsz a korábbi világos színekkel dolgozó kinézetre.

    Ehhez görgess a lap aljára és a baloldalon keresd a HTKA Dark feliratú gombot. Kattints rá, majd a megnyíló ablakban válaszd a HTKA Light lehetőséget. Választásod a böngésződ elmenti cookie-ba, így amikor legközelebb érkezel ezt a műveletsort nem kell megismételned.
  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján házirendet kapott a topic.

    Ezen témában - a fórumon rendhagyó módon - az oldal üzemeltetője saját álláspontja, meggyőződése alapján nem enged bizonyos véleményeket, mivel meglátása szerint az káros a járványhelyzet enyhítését célzó törekvésekre.

    Kérünk, hogy a vírus veszélyességét kétségbe vonó, oltásellenes véleményed más platformon fejtsd ki. Nálunk ennek nincs helye. Az ilyen hozzászólásokért 1 alkalommal figyelmeztetés jár, majd folytatása esetén a témáról letiltás. Arra is kérünk, hogy a fórum más témáiba ne vigyétek át, mert azért viszont már a fórum egészéről letiltás járhat hosszabb-rövidebb időre.

  • Az elmúlt időszak tapasztalatai alapján frissített házirendet kapott a topic.

    --- VÁLTOZÁS A MODERÁLÁSBAN ---

    A források, hírek preferáltak. Azoknak, akik veszik a fáradságot és összegyűjtik ezeket a főként harcokkal, a háború jelenlegi állásával és haditechnika szempontjából érdekes híreket, (mindegy milyen oldali) forrásokkal alátámasztják és bonuszként legalább a címet egy google fordítóba berakják, azoknak ismételten köszönjük az áldozatos munkáját és további kitartást kívánunk nekik!

    Ami nem a topik témájába vág vagy akár csak erősebb hangnemben is kerül megfogalmazásra, az valamilyen formában szankcionálva lesz

    Minden olyan hozzászólásért ami nem hír, vagy szorosan a konfliktushoz kapcsolódó vélemény / elemzés azért instant 3 nap topic letiltás jár. Aki pedig ezzel trükközne és folytatná másik topicban annak 2 hónap fórum ban a jussa.

    Az új szabályzat teljes szövege itt olvasható el.

Horizon

Well-Known Member
2019. február 27.
2 111
8 574
113
Ezek a képes bevágások egyébként hozzáadnak érdemben, vagy hanyagoljam inkább? Mondjuk a két Q&A-nél nem lesz releváns és asszem Falklandnál sem, de a jövőben figyelembe veszem akkor ezt. Ha minden jól megy,. akkor holnap lesz időm az első Q&A-ből akár 20 perce is. Már az elején olyan dolgokat mond, számokkal is, hogy csak pislogtam rajta, no... ;)
Sokat adnak hozzá. Informatívabb, élvezhetőbb és plasztikusabb, előre is köszönjük őket.
 
M

molnibalage

Guest
Sokat adnak hozzá. Informatívabb, élvezhetőbb és plasztikusabb, előre is köszönjük őket.
Jöhetnek a képek is! :p
Nekem speciel nagyon szemléletesek, főleg vizuális típusként!
Sokkal jobban átjön a hangnem, még akkor is ha a videót nem nézte meg valaki.
Akkor a kiadott gyűjteményben visszamenőleg is a korábbi videókból, ahol van ilyen, akkor be fogom tenni és az időt is megadom a leírásban, aki esetleg mozgásban is látni szeretném.

Ha jól emlékszem a TU-160 nevét is megváltoztatták Beautyról mertilyen neve még sem lehet egy ellenséges gépnek.Úgy látszik,hogy valaki a névadó osztályon sokkal fontosabbnak érzi magát mint amilyen fontos és így akarja az amúgy teljesen felesleges (nyugdíjas)beosztását fenntartani
Az még a Tu-22 első változata lett volna, aztán lett belőle csak Blinder, ami szépségével megvakít.
Egyébként nekem a gép íveltsége pont nem jön be. A Backfire sokkal szebb nekem. Az íveltség nem tetszése meg azért fura, mert a Super Etendardban meg pont az a karcsúság, ami bejön.
 

emel

Well-Known Member
2013. február 11.
9 073
15 029
113
Ha jól emlékszem a TU-160 nevét is megváltoztatták Beautyról mertilyen neve még sem lehet egy ellenséges gépnek.Úgy látszik,hogy valaki a névadó osztályon sokkal fontosabbnak érzi magát mint amilyen fontos és így akarja az amúgy teljesen felesleges (nyugdíjas)beosztását fenntartani
Az már régen volt és a Tu-22-re vonatkozott, így lett később Blinder.
 
  • Tetszik
Reactions: dudi
M

molnibalage

Guest
Akkor folytatás 17:00 tájáról.

Örült, hogy az F-111-re került kezdő pilótaként?
Élvezte, hogy afféle úttörő szerepet tölt be, hiszen ők voltak az első olyan végzett csoport, akik kezdőként ilyen komoly gépre kerültek. Azelőtt csak 1000+ órás pilóták kerülhettek, kezdők legfeljebb WSO-k lehetett, majd utána pilóták.

Az F-111 amúgy sokak szemében a zabigyerek volt, mert a légiharc felmagaszalása általános volt. Ez a Sivatagi Vihar alatt változott meg. Az F-111-es gépek értek el nagy eredményeket (ez szép eufemizmius arra, hogy fasírttá bombáztak rengeteg célt), miközben a vadászgépes fiúk többnyire szépen lyukat repültek az égbe...

Ez azért talán kicsit sovinizmus Jeff részéről, mert az F-15-ös vadászgépek kb harminc iraki vadászgépet vagy vadászbombázót lőttek le, de ezek egy részét Iránba áttelepülés alatt és teljesen egyenlőtlen erőviszonyok között. A minimális vadász ellenállás, ami magányos gépek félöngyilkos bevetését jelentette kb. a 1,5 hét után véget is ért.

Miért volt „F” az Aardvark típusjelzése?
Ő nem tud jobb magyarázatot arra, hogy minden sugárhajtóműves és egy pilótával üzemelő típus „F” jelzést kapott. Ezen gépek sokkal nagyobb hasonlóságot mutattak egymással, mint a szabály alól kivételt jelentő típusok. Példaként OV-10 Bronco-t hozza fel, ami légcsavaros gázturbinás, a bombázókat két fő vezeti, tehát nem lehet vadászgép. Viszont ellenpéldaként hozza fel az A-10-et, és az A-7 Corsair-t. Mindkettő sugárhajtóműves, és egy fős személyzetük van. Viszont ezeknek a gépeknek nincs utánégető fokozat a hajtóművében. Viszont megjegyzi, hogy az F-117-esnek A-117-nek kéne lenni a fenti logika által...

A fenti kijelentés még logikus is lenen, csak az F-117 szubszonikus, egyfeladatos csapásmérő és mégis F a típusjelzése, csak ott meg a titokvédelem indokolta, amit aztán később nem változtattak meg.

Szerinte, ha a hidegháború forróra fordult volna, akkor hány bevetést repült volna, mielőtt lelövik?
Az elején úgy gondolta, hogy úgy három bevetést. Kezdőként úgy gondolta, hogy a Varsói Szerződés légvédelme olyan rétegelt és erős, hogy többre nem lett volna esély.

Amikor gyakorlatoztak nem volt ritka az a forgatókönyv, hogy azt feltételezték, hogy a VSz lerohanta őket és „egyéb fegyverekhez” kellett nyúlniuk, ha értjük, hogy mire gondol. (Atomfegyverek bevetése...) Neki az az érzése volt, hogy a tervezők úgy kb. két hétre terveztek.

(Nem fejti ki, hogy ezt atomháborúra érti vagy sem, de az én szememben egyértelműnek tűnik, hogy atomfegyverek nélkül.)

Viszont 1988-ban történt valami, ami megváltoztatta a véleményét. A viszonylag jó ismert esetről van szó, amkor felszállás után egy MiG-23-asból katapultált egy szovjet pilóta, mert azt hitte hajtóműhiba történt. A gép azonban katapultálás után röpképes maradt és szépen pilóta nélkül repült nyugat felé. A szovjet légvédelem nem tudta követni a gépet. Nyugaton felszálltak a gépek az ismeretlen gép elfogására és meglepődtek, hogy mit látnak. Végül nem merték lelőni, mert nem tudhatták, hogy hova fog zuhanni. Sajnálatos módon nem sokkal a tenger elérése előtt a gépből kifogyott az üzemanyag és Belgiumban egy házra zuhant és megölt egy 18 éves fiatalembert.

Ez előtt az eset előtt pont egy héttel volt egy „TOP SECRET” (szigorúan titkos) eligazításuk, ahol a hírszerzés kiválóra (excellent) értékelte a VSz légvédelmét. Jeff szerint hogyan lehetne kitűnő egy légvédelem, ami egy magányos gépet nagy magasságban nem tud követni. Ez alapján visszanézve úgy gondolja, hogy jó esélyeik voltak, mert szerinted a keleti légvédelem nem volt integrált és annyira jó. Abban viszont igaza van, hogy sanszosan több, mint három bevetés fért volna bele a túlélésbe.

Nos, Jeff itt hatalmasat téved szerintem. A gépet természetesen követe a VSz légvédelme, csak hát nem tudtak mit csinálni vele és amolyan jó keleti szokás szerint talán nem is akartak és csak elhallgatták volna az egészet. Meg akkoriban a kommunikáció nem olyan volt, mint ma kit értesítettek volna (még, ha akkoriban már enyhült a légkör) és hogyan gyorsan arról, hogy mi történik...? Itt nagyon hiányos információk alapján alkotott képet, mert nem ismeri úgy tűnik az orosz/szovjet mentalitást.
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 311
84 085
113
Meg bárfolyamato harckészültség volt a VSZ légvédelmi alakulatai közt, de ez nem volt egyenlő egy folyamatban lévő konfliktus készültsegi fokával.
Meg az is fura,hogy eszébe nem jut az az egyszerű dolog,hogy pont azért nem lőtték le amiért a nyugatiak sem tették.
 
  • Tetszik
Reactions: borisz and endre

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 311
84 085
113
Amúgy az is jó kérdes lett volna,hogy mit gondol,lett volna hová leszállniuk egy III.vh esetén?
 
M

molnibalage

Guest
Folytatás.

A csatornán linkelt videó hogyan állt össze?

Kb. 16 órányi repülésből vágta össze, a célja az volt, hogy a bevetés során előforduló különböző terep jellegzetességeknél látszódon hogyan repülnek a géppel, de nem mindenről volt mindenhol felvétele. Ezért van az, hogy a felszállás Upper Heyfordban van, a leszállás meg Törökországban Incirlik támaszponton.

A videó a lenti linken érhető el.


Az F-111D, ha jól működött, akkor hogyan befolyásolta a pilóta munkaterhelését?
Nem nagyon. A kijelzők megkönnyítették a munkát, de nem a terhelést csökkentették, inkább a gép hatékonyságát növelték meg a pontosabb navigációval és számításokkal, pontosabban lehetett bombázni a géppel, mint pl. egy F-111E-vel. A gép a saját pozícióját és térbeli helyzetét a három tengely körül pontosabban kezelte. Egy Mk-84 bombát 6 mérföldről „elhajítva” (toss) képesek voltak egy szélesebb futópályát eltalálni. Ami valószínűleg elsődleges feladatuk lett volna. Az F-111F és a Pave Tack megjelenéséig az F-111D volt a csúcs. Az F-111D egyszerűen mindent jobban csinált, mint az F-111E.
(Ha működött...)

Ez igen meglepő kijelentés, mert tudomásom szerint ilyet csak lézervezérlésű bombával csináltak, bár azokkal pontcélokat is el lehetett találni ilyen hajítással. Azt mondjuk nem fejti ki, hogy ezt 1 db bombával vagy 4 db bomba oldása esetén jó eséllyel mondjuk eltalálta 1 db célt...

Itt egy kis rövid evolúció és magyarázat a bombázáshoz. Korábban erről már volt szó. A buta bombákkal lényegében arról szól a történet, hogy a repülőgépnek pontosan egy adott helyen és adott sebességvektorral (a gép három tengely körüli helyzete) kellett leoldani a bombákat, hogy a célt eltalálni legyen esélye, de több bombára volt szükség azok szórása miatt. Ez a „megfelelő helyen, megfelelő helyzetben” fejlődött folyamatosan, de az alapelv ugyanaz, ahogy Jeff is említette az F-111 esetén, hogy volt a B-17-nél. Csak a gép gyorsabban repült, és több műszeres támogatása volt ehhez.

Ezzel szemben az első lézervezérlésű fegyverek megjelenése viszont azt hozta el, hogy a helyzet és hely lehetősége nagyon picit már tágultak néhány száz méteres hibát még korrigáltak, de azért még a „BANG-BANG” vezérléssel bíró lézerbombák esetén viszonylag pontosan kellett repülni. Később ez már egyfajta fejtetett ellipszis (vagy vödör formát) jelentett, elég volt azon belül leoldani a bombát, ha a kellő mozgási energia tartaléka meg volt a bombának, akkor ráfordult a célra. Ez a „vödör/ellipszis” mára már több km szélességűvé nyílt.

Addig legfeljebb néhány föld-levegő rakétával felszerelt gép tudott hasonlót felmutatni, de azok közelében sem voltak összességében a Pave Tack + lézervezérlésű bombának. De még azoknál is nagyjából a cél felé kellett repülni.

A Sivatagi Vihar második felében az ő alakulata jellemzően 12 db Mk-82 és 2 db Mk-84 fegyverzettel repülte a bevetéseket.

Az AGM-65A/B TV kontrasztos TV vezérléssel, illetve az képalkotó infravörös kamerás D változattal az indítást követően ki lehetett fordulni, de túl nagy oldalszög eltéréssel azok sem voltak indíthatók, ha már közel volt a célpont.

4MLwJLD.png

Balra fent az ős GBU-12 változat és az Enhanced Paveway 2 (EP2) manőverező képessége. Az EP2 esetében nem szükséges már a célpont felé sem repülni bombaoldáskor, a bomba 6 km (20 ezer láb) oldási magasság esetén akár 10 km-es oldaltávolsággal levő célra is képes ráfordulni.

OHYtiXO.png

További Paveway változatok támadási zónája összehasonlítva a korai variánsokéval.

Milyen vicces történetet tudna felidézni?
A Sivatagi Vihar után jutalomként a földi személyzet közül mindenkit megreptettek, Incirlik környékén 50 mérföldes körzetben kaptak erre engedélyt, de még a szuperszonikus repülés is belefért. Neki hat ilyen repülése volt, még a repteret védő Patriot osztály tagjait is megreptették. Az egyik ilyen repülés során az osztály egyik hadnagyát reptette meg, akinek mint kiderült voltak félelmei a repüléstől. Minden számára furcsa zajnál kicsit összerándul, amikor a futó behúzta a futót és becsukódott az féklap. Nem tartja magát pszihopatának, de emiatt néha csak a poén kedvéért használta a féklapot, hogy lássa a reakciót, kicsit más kárára szórakozott... :)

Használták a BLU-107 Durandal (futópályák) elleni bombát?
A képességük meg volt hozzá, de nem, élesben nem vetették be és nagyon örül, hogy erre nem került sor. Szerinte alapvetően egy igen elfuserált (foolish) eszköz, mert pontosan a célpont felett át kellett repülni, ami tökéletes célponttá tett bármilyen gépet. 300 láb (100 méter) magasságban pontosan a futópálya középvonalán kellett vele végig repülni és oldani a bombákat. A Tornado-k a JP-233-as konténerrel hasonló módon repültek a Sivatagi Vihar elején és vesztettek el Jeff emlékei szerint emiatt 3 db gépet igen rövid idő alatt. A lehető legkiszámíthatóbb módon való támadást jelentette volna ezek használata.

A BLU-107.

A JP-223.

Jeff még alá is becsüli a veszteséget. Mielőtt áttérek volna más célok támadására és közepes magasságú nevetésekre az angolok kb. egy hét alatt 5 gépet vesztettek el úgy, hogy összesen 236 bevetést repültek, amiből kismagasságú csak 199 volt. A későbbi időszak bevetésarányos veszteségének kb. tizenhétszeresét szenvedték el az első héten... Részletek a linken. [1]

Jeff egy apróságban lehet, hogy téved, de a nagy összképet nézve igaza van. Ugyanis pontosan a futópálya felett repülni egyenesen nincs értelme, mert, ha csak nagyon kicsit rossz helyen van gép, de jó irányba repül, akkor lényegében minden bombát a célpont mellé dobnak le. Lásd az ő saját magyarázatát, hogy a buta bombás támadásnál a jó helyen kell lenni és a megfelelő sebességvektorral oldani. Ezért sokkal célszerűbbnek történik a viszonylag lapos szögben támadás, ahol egy „bombacsíkot húznak át a futópálya felett. Ezzel összességében valóban kevesebb bomba találja el a célpontot, mint a másik eset tökéletese kivitelezése esetén, viszont hibázás esetén is néhány találat szinte biztos. Ha csak 12 db BLU-107-et visz egy gép és azokat 50 méteréként párban oldja le, akkor 30 fokos rárepülés estén gyakorlatilag 2 db találat garantált, ha fatális hibát nem vétenek. A 12 darabos sorozat számított közepe lenne a futópályán.

Ez nem egyszerű fantáziálgatás, mert az elhíresült (és kicsit túlmagasztalt...) Black Buck bevetéseken az angol Vulcan bombázók is szögben bombázták Port Stanley kis repterének futópályáját.[2] Az első támadásnál a „bombacsík” utolsó bombája kapta el a futópályán, ez van a kép közepén. A gép haladási irányi stimmel, de túl korán oldották a bombákat. Hogy ez a sebességmérés hibája, a szél vagy milyen hatások összegzése azt senki meg nem mondja... A kép bal felső sarkában is szép egyenes a bombaszőnyeg, a második támadás után, de látszik, hogy ott meg hiába volt jó az időzítés, csak a gép elrepült a reptér mellett. Remélem így kontextusba helyezhető az, hogy milyen hatása van az alacsonyan repülésnek a találati arányra és az, hogy a nagy magasságú bombázás miért volt pontatlan és hogyan tudtak a II. világháború alatt 7-8 km-es magasságból akár 1 km-re is mellé dobni bombát.

Up27E4I.png



[1] https://bit.ly/2A55Qfy
[2] https://bit.ly/2Vl42GK

A 47:00 perc táján vagyunk...
... és most döbbentem rá, hogy nem kettő, hanem három Q&A videó volt. Jaj nekünk, vagyis nekem... :D
(Az interjú összefoglaló így valahol 85 oldal lesz, amiből kb. a fele Jeff Guinn. Szeretem az F-111-est no...:rolleyes:
 

dudi

Well-Known Member
2010. április 18.
50 311
84 085
113
Folytatás.

A csatornán linkelt videó hogyan állt össze?

Kb. 16 órányi repülésből vágta össze, a célja az volt, hogy a bevetés során előforduló különböző terep jellegzetességeknél látszódon hogyan repülnek a géppel, de nem mindenről volt mindenhol felvétele. Ezért van az, hogy a felszállás Upper Heyfordban van, a leszállás meg Törökországban Incirlik támaszponton.

A videó a lenti linken érhető el.


Az F-111D, ha jól működött, akkor hogyan befolyásolta a pilóta munkaterhelését?
Nem nagyon. A kijelzők megkönnyítették a munkát, de nem a terhelést csökkentették, inkább a gép hatékonyságát növelték meg a pontosabb navigációval és számításokkal, pontosabban lehetett bombázni a géppel, mint pl. egy F-111E-vel. A gép a saját pozícióját és térbeli helyzetét a három tengely körül pontosabban kezelte. Egy Mk-84 bombát 6 mérföldről „elhajítva” (toss) képesek voltak egy szélesebb futópályát eltalálni. Ami valószínűleg elsődleges feladatuk lett volna. Az F-111F és a Pave Tack megjelenéséig az F-111D volt a csúcs. Az F-111D egyszerűen mindent jobban csinált, mint az F-111E.
(Ha működött...)

Ez igen meglepő kijelentés, mert tudomásom szerint ilyet csak lézervezérlésű bombával csináltak, bár azokkal pontcélokat is el lehetett találni ilyen hajítással. Azt mondjuk nem fejti ki, hogy ezt 1 db bombával vagy 4 db bomba oldása esetén jó eséllyel mondjuk eltalálta 1 db célt...

Itt egy kis rövid evolúció és magyarázat a bombázáshoz. Korábban erről már volt szó. A buta bombákkal lényegében arról szól a történet, hogy a repülőgépnek pontosan egy adott helyen és adott sebességvektorral (a gép három tengely körüli helyzete) kellett leoldani a bombákat, hogy a célt eltalálni legyen esélye, de több bombára volt szükség azok szórása miatt. Ez a „megfelelő helyen, megfelelő helyzetben” fejlődött folyamatosan, de az alapelv ugyanaz, ahogy Jeff is említette az F-111 esetén, hogy volt a B-17-nél. Csak a gép gyorsabban repült, és több műszeres támogatása volt ehhez.

Ezzel szemben az első lézervezérlésű fegyverek megjelenése viszont azt hozta el, hogy a helyzet és hely lehetősége nagyon picit már tágultak néhány száz méteres hibát még korrigáltak, de azért még a „BANG-BANG” vezérléssel bíró lézerbombák esetén viszonylag pontosan kellett repülni. Később ez már egyfajta fejtetett ellipszis (vagy vödör formát) jelentett, elég volt azon belül leoldani a bombát, ha a kellő mozgási energia tartaléka meg volt a bombának, akkor ráfordult a célra. Ez a „vödör/ellipszis” mára már több km szélességűvé nyílt.

Addig legfeljebb néhány föld-levegő rakétával felszerelt gép tudott hasonlót felmutatni, de azok közelében sem voltak összességében a Pave Tack + lézervezérlésű bombának. De még azoknál is nagyjából a cél felé kellett repülni.

A Sivatagi Vihar második felében az ő alakulata jellemzően 12 db Mk-82 és 2 db Mk-84 fegyverzettel repülte a bevetéseket.

Az AGM-65A/B TV kontrasztos TV vezérléssel, illetve az képalkotó infravörös kamerás D változattal az indítást követően ki lehetett fordulni, de túl nagy oldalszög eltéréssel azok sem voltak indíthatók, ha már közel volt a célpont.

4MLwJLD.png

Balra fent az ős GBU-12 változat és az Enhanced Paveway 2 (EP2) manőverező képessége. Az EP2 esetében nem szükséges már a célpont felé sem repülni bombaoldáskor, a bomba 6 km (20 ezer láb) oldási magasság esetén akár 10 km-es oldaltávolsággal levő célra is képes ráfordulni.

OHYtiXO.png

További Paveway változatok támadási zónája összehasonlítva a korai variánsokéval.

Milyen vicces történetet tudna felidézni?
A Sivatagi Vihar után jutalomként a földi személyzet közül mindenkit megreptettek, Incirlik környékén 50 mérföldes körzetben kaptak erre engedélyt, de még a szuperszonikus repülés is belefért. Neki hat ilyen repülése volt, még a repteret védő Patriot osztály tagjait is megreptették. Az egyik ilyen repülés során az osztály egyik hadnagyát reptette meg, akinek mint kiderült voltak félelmei a repüléstől. Minden számára furcsa zajnál kicsit összerándul, amikor a futó behúzta a futót és becsukódott az féklap. Nem tartja magát pszihopatának, de emiatt néha csak a poén kedvéért használta a féklapot, hogy lássa a reakciót, kicsit más kárára szórakozott... :)

Használták a BLU-107 Durandal (futópályák) elleni bombát?
A képességük meg volt hozzá, de nem, élesben nem vetették be és nagyon örül, hogy erre nem került sor. Szerinte alapvetően egy igen elfuserált (foolish) eszköz, mert pontosan a célpont felett át kellett repülni, ami tökéletes célponttá tett bármilyen gépet. 300 láb (100 méter) magasságban pontosan a futópálya középvonalán kellett vele végig repülni és oldani a bombákat. A Tornado-k a JP-233-as konténerrel hasonló módon repültek a Sivatagi Vihar elején és vesztettek el Jeff emlékei szerint emiatt 3 db gépet igen rövid idő alatt. A lehető legkiszámíthatóbb módon való támadást jelentette volna ezek használata.

A BLU-107.

A JP-223.

Jeff még alá is becsüli a veszteséget. Mielőtt áttérek volna más célok támadására és közepes magasságú nevetésekre az angolok kb. egy hét alatt 5 gépet vesztettek el úgy, hogy összesen 236 bevetést repültek, amiből kismagasságú csak 199 volt. A későbbi időszak bevetésarányos veszteségének kb. tizenhétszeresét szenvedték el az első héten... Részletek a linken. [1]

Jeff egy apróságban lehet, hogy téved, de a nagy összképet nézve igaza van. Ugyanis pontosan a futópálya felett repülni egyenesen nincs értelme, mert, ha csak nagyon kicsit rossz helyen van gép, de jó irányba repül, akkor lényegében minden bombát a célpont mellé dobnak le. Lásd az ő saját magyarázatát, hogy a buta bombás támadásnál a jó helyen kell lenni és a megfelelő sebességvektorral oldani. Ezért sokkal célszerűbbnek történik a viszonylag lapos szögben támadás, ahol egy „bombacsíkot húznak át a futópálya felett. Ezzel összességében valóban kevesebb bomba találja el a célpontot, mint a másik eset tökéletese kivitelezése esetén, viszont hibázás esetén is néhány találat szinte biztos. Ha csak 12 db BLU-107-et visz egy gép és azokat 50 méteréként párban oldja le, akkor 30 fokos rárepülés estén gyakorlatilag 2 db találat garantált, ha fatális hibát nem vétenek. A 12 darabos sorozat számított közepe lenne a futópályán.

Ez nem egyszerű fantáziálgatás, mert az elhíresült (és kicsit túlmagasztalt...) Black Buck bevetéseken az angol Vulcan bombázók is szögben bombázták Port Stanley kis repterének futópályáját.[2] Az első támadásnál a „bombacsík” utolsó bombája kapta el a futópályán, ez van a kép közepén. A gép haladási irányi stimmel, de túl korán oldották a bombákat. Hogy ez a sebességmérés hibája, a szél vagy milyen hatások összegzése azt senki meg nem mondja... A kép bal felső sarkában is szép egyenes a bombaszőnyeg, a második támadás után, de látszik, hogy ott meg hiába volt jó az időzítés, csak a gép elrepült a reptér mellett. Remélem így kontextusba helyezhető az, hogy milyen hatása van az alacsonyan repülésnek a találati arányra és az, hogy a nagy magasságú bombázás miért volt pontatlan és hogyan tudtak a II. világháború alatt 7-8 km-es magasságból akár 1 km-re is mellé dobni bombát.

Up27E4I.png



[1] https://bit.ly/2A55Qfy
[2] https://bit.ly/2Vl42GK

A 47:00 perc táján vagyunk...
... és most döbbentem rá, hogy nem kettő, hanem három Q&A videó volt. Jaj nekünk, vagyis nekem... :D
(Az interjú összefoglaló így valahol 85 oldal lesz, amiből kb. a fele Jeff Guinn. Szeretem az F-111-est no...:rolleyes:

Értem a logikáját ennek a kb keresztbe repülünk a futópálya felett bombázásnak.De az nagyon jól látszik,hogy a Vulcanok nagy magasságbl is szinte nyíl egyenes(de legalábbis nem szélesebbet mint maga afutópálya) bombacsíkot húztak,így valószínűleg az F-111 is tudott volna ilyet csinálni jóval alacsonyabbról.Ennek tükrében ha megoldható a pontos megközelítés akkor van értelme hosszában végigrepülni a futópálya felett.
 
M

molnibalage

Guest
Értem a logikáját ennek a kb keresztbe repülünk a futópálya felett bombázásnak.De az nagyon jól látszik,hogy a Vulcanok nagy magasságbl is szinte nyíl egyenes(de legalábbis nem szélesebbet mint maga afutópálya) bombacsíkot húztak,így valószínűleg az F-111 is tudott volna ilyet csinálni jóval alacsonyabbról.Ennek tükrében ha megoldható a pontos megközelítés akkor van értelme hosszában végigrepülni a futópálya felett.
Éjszaka, kivilágítatlan pálya felett 500 csomóval 50 méter pontossággal áthúzni? Úgy, hogy az odavezető út tepsi simaságú volt? Mondjuk úgy, hogy vannak kétségeim. A repszimek steril, GPS navigált világában menne, ahol a világítást sem kapcsolják le, a de a valóságban nem.

Pontosan emiatt nézett ki az, amit Stanleyben látsz. A britek is kb. ennyire voltak biztosak. Látod, hogy 2-ből egyszer sikerült kb. jó fél km-re mellé repülni...
 
  • Tetszik
Reactions: wolfram and endre
T

Törölt tag 1945

Guest
72-ben minden Linebacker-II éjszakai bombázás úgy indult, hogy a pár Vietnámi MiG reptér kifutóját megszórták az alacsonyan - nagy sebességgel érkező F-111-esek.
Utána érkeztek a dipólfólia szóró F-4-esek amik a megbombázott Viet repterek fölött kezdtek őrjáratozni, hátha egy MiG felszállna...
Ezután kezdődött a zavarás, és érkeztek szép sorban a B-52-esek.

A Vietnamiak csak a közepes-nagy magasságban repülő célok elleni Dvinát kapták meg...
... minden esetre a LB-II után nálunk (és a VSz-ben) az összes szovjet reptéren megjelent 1-1 Nyeva kismagasságú célok ellen optimalizált komplexum, ha az F-111-esek esetleg erre járnának.
 

Negan

Well-Known Member
2019. november 30.
19 081
33 194
113
72-ben minden Linebacker-II éjszakai bombázás úgy indult, hogy a pár Vietnámi MiG reptér kifutóját megszórták az alacsonyan - nagy sebességgel érkező F-111-esek.
Utána érkeztek a dipólfólia szóró F-4-esek amik a megbombázott Viet repterek fölött kezdtek őrjáratozni, hátha egy MiG felszállna...
Ezután kezdődött a zavarás, és érkeztek szép sorban a B-52-esek.

A Vietnamiak csak a közepes-nagy magasságban repülő célok elleni Dvinát kapták meg...
... minden esetre a LB-II után nálunk (és a VSz-ben) az összes szovje reptéren megjelent 1-1 Nyeva kismagasságú célok ellen optimalizált komplexum, ha az F-111-esek esetleg erre járnának.
67ben az izraeliek is alacsonyan támadtak,lényegében a Durandal korai változatával.73ban is csinálták,bár kevesebb sikerrel.Az arabok külön helyreállitó brigádokat alakitottak a lukak betömésére.
 
M

molnibalage

Guest
Akkor a Q&A ezen részének a vége.


Mennyire volt felhasználóbarát a kabin?

A vadászokhoz képest szokatlan kabin elrendezése volt. A sebességmérő, a variométer és a magasság és az állásszög kijelzése nem körskálás., hanem függőleges szalagszerű kijelzésű műszereket használt az összes
F-111-es. Ezek voltak a műhorizont mellett, és alatti a helyzetjelző navigációs kijelző (HSI, horizontal situation indicator) körül voltak, egymás mellett. Ez nagyon egyszerűvé tette kvázi egyidejű leolvasásukat és ellenőrzését annak, hogy mi történik (crosscheck), mert csak bal-jobb irányba kellett nézni, fel-le nem és a perifériás látás is működött.

cTL9lfa.png

A kijelzők, középen a műhorizont, alatta a HSI. Jobbra a körskálás műszerek nagyrészt a hajtóműhöz tartoznak.[1]

Pp6pEfV.png

A fent említett műszerek.

Az analóg kijelzők ellenére a gép olyan pontosan vezethető volt, hogy a gép irányát egy fokon belül, a sebességét néhány csomós pontossággal tudta tartani és precíziós leszállás megközelítéskor a süllyedés mértéke 3-5 méter/percnél nem tért el jobban attól, amit tartani akart. Ő szerinte ezt egy mai kereskedelmi utasszállítóval kézi vezérlés mellett nem nagyon lehet megtenni. Persze van rajtuk jó robotpilóta. A gép kabinja kinézetére ellenére sokkal, sokkal felhasználóbarátabb, mint azt az emberek többsége elsőre gondolná a temérdek műszer ellenére.

Leszállás közben milyen volt a kilátás a kabinból?
Annak ellenére, hogy leszálláskor a gép bólintása elérhette a 10-11 fokot is (egy mai airlinernél ez 5-6 fok), őt nem nagyon zavarta, nem okozott problémát neki soha.

Milyen lett volna a TOP GUN film, ha F-14 helyett mégis hadrendbe áll az F-111B?
Mint AIM-54 platfrom az F-111B is képes lett volna arra, amire az F-14, sőt, ebben talán jobb is lett volna. A probléma az, hogy mint „klasszikus” vadászgép az F-111B az egyszerűen alkalmatlan volt a feladatra. Jeff véleménye szerint az F-14-est (nyilván az A változatra gondol) az F-16 és F-15 a megjelenésükkor manőverező légiharban simán lenyomta a repülési teljesítmény tekintetében. (Főleg, ha még a TF30 hajtómű bizonytalanságát is számítjuk.)

Viszont szerinte, ha így történt volna, akkor nem biztos abban, hogy a filmet valaha is megcsinálták volna. Egész egyszerűen azért, mert az F-14 az egyik legfantasztikusabban kinéző gép, amit valaha megalkottak. Nincs olyan irány, amiből ránézve a gép csúnya lenne.

RetroF14Taxying6oClock.jpg

Khöm, ezzel azért tudnék vitatkozni. Ez egyéni ízlés dolga, de innen nézve a gép szerintem minden, csak nem szép. Mint valami elcseszett kétfedelű gép...

Még azt is megjegyzi, hogy nem a gép repülési teljesítménye lett volna a baj, azt úgyis eladják annak, ami vagy a vizuális trükkök megoldják. (Igen, ma igen, akkor még nagyon nem.)

Az üzemanyag vészleeresztő rendszerben volt bármi, ami a visszafelé égést (blowback) megakadályozta volna?
Nem, nem volt rá szükség.

Az egymás melletti pilóta-WSO elrendezés szerinte segítette a kommunikációt?
Ő nagyon meg lett volna anélkül is, a kabinból való jobb kilátás miatt ő a tandem (egymás mögötti) elrendezést preferálta volna. Szerinte a tervezők azért döntöttek az egymás melletti elrendezés mellett, mert két radar számára kellett a nagy átmérőjű orr. Ha a pilóták egymás mögött ültek volna a gép tolerálhatatlanul hosszú lett volna és mivel amúgy is adott volt az átmérő...

Számomra nagyon érdekes volt a véleménye, hogy neki nem számított (oktató is volt a típuson...!). Bárki, aki jogosítvánnyal rendelkezik kétlem, hogy azt tekintette volna optimálisnak, hogy csak rádión érintkezik, vagy csak a hangját hallja az oktatónak és nem mellette ül...

Mi volt az F-111 manőverezőképességének a határa?
Az eredetileg vadásznak szánt gépet 7,3G elviselésére tervezték. De a szárnyterhelése annyira alacsony volt, hogy ezt a gépbe húzva pillanatok alatt annyira lelassult 600 csomós sebességnél is (ez kb. M0,9), hogy még az 5G-t sem tudta volna tartani. A gép akár 50 csomó/sec sebességgel is tudott lassulni, ha maximális túlterhelést húztak bele. (Ez erősen függhetett a keró mennyiségtől, mert a gép belső kapacitása 33 ezer font, ami több, mint 15 tonna. Ha csak fele hiányzik ennek, azért az számottevő mennyiség.) A repülőgép lényegében egy repülő törzsféklap (speed brake) volt nagy állásszöggel.

[1] http://www.nmusafvirtualtour.com/cockpits/CW_tour/CW-40.html


Még két Q&A hátra van. Lesznek benne érdekes dolgok a TF30-ról és másról is. ;)
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 709
66 078
113
Khöm, ezzel azért tudnék vitatkozni. Ez egyéni ízlés dolga, de innen nézve a gép szerintem minden, csak nem szép. Mint valami elcseszett kétfedelű gép...
Majdnem mindegyik 4. generációs, dupla függőleges vezérsíkú gép így néz ki, hiszen szinte mindegyiknek eltérő síkban van a vízszintes vezérsíkja és a szárnya.
A deep stall elkerülése végett.
Kivétel talán a Mig-29-es, de ott sincs teljesen egy síkban a két felület.

Egyébként a nevezett szögből (is) kifejezetten mokány az F-14B/D, főleg a brutális fúvócsövei miatt.
A vállból hátrahúzott szárnyaival meg olyan a földön, mint egy sólyom, mikor lecsap.
 
M

molnibalage

Guest
Majdnem mindegyik 4. generációs, dupla függőleges vezérsíkú gép így néz ki, hiszen szinte mindegyiknek eltérő síkban van a vízszintes vezérsíkja és a szárnya.
A deep stall elkerülése végett.
Kivétel talán a Mig-29-es, de ott sincs teljesen egy síkban a két felület.

Egyébként a nevezett szögből (is) kifejezetten mokány az F-14B/D, főleg a brutális fúvócsövei miatt.
A vállból hátrahúzott szárnyaival meg olyan a földön, mint egy sólyom, mikor lecsap.
Csak az F-15-nél nem ennyire súlyos a helyzet és az F-14 mintha még enyhén lógatná is a hátsóját...
Nekem 45 fokos nyilazáson túl egyáltalán nem tetszik a gép, kifejezetten ocsmány.. De legkisebb nyilazásnál. Na az igen, az szexi.

Meg volt egy gépelési hiba odafent. Nem alacsony, hanem magas a szárnyterhelés.
Holnap, ha minden igaz lesz időm legalább egy hosszabb, de lehet, hogy kettő etapra is.
 

Allesmor Obranna

Well-Known Member
2010. április 30.
13 709
66 078
113
A MiG-29-es is lógatja a hátsóját, a MiG-23MF pedig még rekorder is ebben.
Az F-14-es ezen a téren annyira nem vészes szerintem.
 
M

molnibalage

Guest
Akkor új Q&A.
A fenti videóban elhangzott legérdekesebb kérdések és válaszok gyűjteménye alant összefoglalva és kiegészítve:

A hajtómű mennyire problémás volt az F-111-ben a TF30 hajtómű az F-14-hez képest? Mennyire volt gyakori a kompresszor átesés (pompázs)?
A válasz (meglepő módon) igen, az F-111-ben sem volt problémamentes a hajtómű. Nagyobb túlterhelésű manőver közben kapcsolva utánégetőt úgy fogalmaz, hogy 50-50% esély volt az átesésre. A megoldása amúgy általában egyszerű volt, csak alapgázra kellett visszavenni a teljesítményt. Ez annyira nem volt ritka, hogy Jeff egy erős becsléssel mondott egy 30-as számot, hogy vele ennyiszer történt meg karrierje során.
(3000 óránál többet repült a típuson.) Egy alkalommal még az egyik hajtóművet is le kellett állítania és újra kellett azt indítani. Kezdőként egyszer tankerhez csatlakozva sikerült a hajtóművet pompázsoltatnia.

Nem tudom, hogy ez most költői túlzásnak szánta-e ezt az 50-50% esélyt, vagy tényleg valós szám, mert annak durva lenne. Ez alapján egyes üzemmódokat egyszerűen nem volt szabad használni. Ez egy csapásmérőnél nem probléma, de ha az F-14-nél ez a helyzet, akkor fogalmazzunk úgy, hogy szép-szép, amit repülési teljesítmény görbéi mutatnak az F-14A-nak, csak az nem hozható ki, mert vagy nem kapcsolható utánégető, vagy nem kapcsolható le a manőverezés közben...

Mi a legfurcsább dolog, amit oktatóként látott vagy tapasztalt egy tanonctól?
A Haditengerészetnél volt oktató, ahol egy női növendék elsírta magát amikor leszálláshoz közeledtek, amit nem értett, mert jól ment neki, ráadásul ő soha nem volt az a szekálós és beszólogatós fajta oktató. Többnyire nem is beszélt, amíg nem kellett beavatkozni, mert saját tapasztalata az, hogy munka közben rendkívül zavaró tud lenni. Megszakították a megközelítést, tettek néhány kört, a hallgató lenyugodott és aztán minden simán ment. Nem egyformák az emberek... Viszont repüléstechnikailag a hallgatók soha nem lepték meg vagy hozták rá a frászt. Ez azt jelentené, hogy oktatóként nem tartja vele a lépést, ami nem fordulhat elő.

A RAF (Angol Királyi Légierő) számára a megfelelő gép lett volna az F-111?
Azt kell, hogy mondja, hogy nem, de ezt azzal a furcsa kiegészítéssel látja el, hogy igazából senki számára nem a megfelelő gép. Mert csoda, hogy a gép végül ennyire jól sikerült és jól teljesített a karrierje során, mert az eredetileg kitűzött célokat nem sikerült a géppel megvalósítani. Csapásmérőként „véletlenül” viszont bevált és még továbbfejleszteni is megérte. Viszont, ha pl. nem lett volna elvárás az M2,0 vagy annál nagyobb sebesség, akkor lehetséges, hogy a gép lehetett volna könnyebb és kisebb is, mint amekkora végül lett. Vagy, ha pl. más fegyverzetet szánnak neki.

Hozzá teszem műszaki képtelenség volt, ez ma sem sikerülne. Lehetne ma is egy olyan gépet építeni, ami 15 tonna kerozint képes magával vinni, de az fix, hogy annak nem lenne élvonalbeli repülési teljesítménye, mert ehhez egész egyszerűen nincs tolóerő még a mai hajtóművekkel sem. Az F-15E család gépei a törzshöz simuló tartályokkal (CFT) és 3 db póttartállyal képes ezt az üzemanyag mennyiséget magával vinni, de még az legerősebb GE F110 hajtóművel sem lenne ellenfele még egy F100-PW-220-as hajtóművel repülő CFT nélküli F-15C-nek. A fizikai egész egyszerűen nem adja ki...

Az angoloknak anyagilag meg lehet, hogy túl megterhelő lett volna még egy kevés F-111-es is. Iszonyatosan drága típus volt a Vark.


Repülés közben hallgatott rockzenét?
Ő többnyire a BBC World Service-t hallgatta a rádión.

Használta-e valaha a vészhelyzeti fékezésre beépített horgot?
Igen, egyszer, amikor Upper Heyfordban szolgált. Felszállás közben, alig fél méterre volt talán a levegőben, amikor a pályán keresztbe repülő hóllót szívott be a hajtómű. Első reakciója az volt, hogy: „na, frankó, én leszek az alkulat első pilótája, aki elcsap egy madarat úgy, hogy gyakorlatilag fel sem szálltam”.

A beszívott madár miatt a kompresszor pompázsolt és akkorát csattant, hogy kilométerekről hallani lehetett és jókora lángnyelv csapott ki a gépből. A felszállást megszakította, ami visszanézve elég nagy örültség volt. Túl sokat fékezni nem tudott, úgy 120 csomós sebességgel kapta el a kábelt. Ha nem sikerült volna a kábelt elkapni, akkor lehet, hogy valakinek letarolta volna a házát... Inkább fel kellett volna szállnia, az lett volna a kisebb kockázat. Mind kiderült, a hajtómű sem volt annyira sérült. Miután a gép megállt a földön és megérkeztek a tűzoltók, a hajtómű alapjáraton ment.

Mi a véleménye a Viggenről?
Az, hogy „a legszebb gép, amikor a földön áll versenyben” valószínűleg simán nyerne, de abszolút nem egy kategória az F-111-gyel. Ha olyan módon és sebességgel akartak volna repülni, ahogy az F-111, akkor lényegében nem volt értelmezhető hatósugara a gépnek.

Milyen géppel repült volna szívesen, ha adódik rá lehetősége?
F-14, és F-15E. Az előbbi részben azért, mert lényegében az F-111B pótlására érkezett gép érdekelné. Ez a kettő van a lista tetjén.

Mi történt, ha a szárny nyilazás nem a megfelelő volt a sebességnek?
A sebességmérőn egy sraffozott sáv (barber pole) mutatta az elérhető maximális sebességet. Ha arra ránéztek, akkor tudták, hogy a szárny milyen állásban van. (A szárnyállító kar a pilóta baloldalán volt.) A kicsi volt a nyilazás, akkor kicsi volt az elérhető maximális sebesség. 35-50 fok közötti szárnybeállításnál a nagy állásszög felé közeledve az áramlás miatt a gépnek morgó hangja volt. 54 fok feletti állásszögnél az átesés felé közeledve ilyen hang nem volt tapasztalható. A gép egyáltalán nem jelezte vissza, hogy nagyon csúnya dolog felé közelednek.

e5eb41c9694cc061369fb8e616477f0b.gif


Az F-111-es volt az egyetlen olyan típus, amivel Jeff találkozott, ami átesés előtt orsózni kezdett. Ennek oka, hogy a széles és igen hosszú törzs és a hosszú orrkúp nagyon leárnyékolta a függőleges vezérsíkot és a szárnyak nem úgy estek át, ahogy a többi átlagosnak tekinthető gépen, ahol a szárnytő esik át először és ettől a gépek leadják az orrukat nagy állásszög és elégtelen tolóerő esetén (ha jól vannak megtervezve). Viszont ettől még a gép orsózva kormányozható marad, mert a csűrőkormányok a szárny végén vannak (hiszen így fejtik ki a legnagyobb nyomatékot), csak a bólintó irányúmozgást nem tudják kontrollálni, mert a magassági kormányok már átestek. Az F-111 ezzel szemben, ahogy Jeff fogalmaz: „a gép átesés előtt boldogan kezdett orsózásba mielőtt átesett volna, és ez számtalanszor megtörtént velem”.

A 22. percnél vagyunk.
 
T

Törölt tag 1945

Guest
Akkor új Q&A.
A fenti videóban elhangzott legérdekesebb kérdések és válaszok gyűjteménye alant összefoglalva és kiegészítve:

A hajtómű mennyire problémás volt az F-111-ben a TF30 hajtómű az F-14-hez képest? Mennyire volt gyakori a kompresszor átesés (pompázs)?
A válasz (meglepő módon) igen, az F-111-ben sem volt problémamentes a hajtómű. Nagyobb túlterhelésű manőver közben kapcsolva utánégetőt úgy fogalmaz, hogy 50-50% esély volt az átesésre. A megoldása amúgy általában egyszerű volt, csak alapgázra kellett visszavenni a teljesítményt. Ez annyira nem volt ritka, hogy Jeff egy erős becsléssel mondott egy 30-as számot, hogy vele ennyiszer történt meg karrierje során.
(3000 óránál többet repült a típuson.) Egy alkalommal még az egyik hajtóművet is le kellett állítania és újra kellett azt indítani. Kezdőként egyszer tankerhez csatlakozva sikerült a hajtóművet pompázsoltatnia.

Nem tudom, hogy ez most költői túlzásnak szánta-e ezt az 50-50% esélyt, vagy tényleg valós szám, mert annak durva lenne. Ez alapján egyes üzemmódokat egyszerűen nem volt szabad használni. Ez egy csapásmérőnél nem probléma, de ha az F-14-nél ez a helyzet, akkor fogalmazzunk úgy, hogy szép-szép, amit repülési teljesítmény görbéi mutatnak az F-14A-nak, csak az nem hozható ki, mert vagy nem kapcsolható utánégető, vagy nem kapcsolható le a manőverezés közben...

Mi a legfurcsább dolog, amit oktatóként látott vagy tapasztalt egy tanonctól?
A Haditengerészetnél volt oktató, ahol egy női növendék elsírta magát amikor leszálláshoz közeledtek, amit nem értett, mert jól ment neki, ráadásul ő soha nem volt az a szekálós és beszólogatós fajta oktató. Többnyire nem is beszélt, amíg nem kellett beavatkozni, mert saját tapasztalata az, hogy munka közben rendkívül zavaró tud lenni. Megszakították a megközelítést, tettek néhány kört, a hallgató lenyugodott és aztán minden simán ment. Nem egyformák az emberek... Viszont repüléstechnikailag a hallgatók soha nem lepték meg vagy hozták rá a frászt. Ez azt jelentené, hogy oktatóként nem tartja vele a lépést, ami nem fordulhat elő.

A RAF (Angol Királyi Légierő) számára a megfelelő gép lett volna az F-111?
Azt kell, hogy mondja, hogy nem, de ezt azzal a furcsa kiegészítéssel látja el, hogy igazából senki számára nem a megfelelő gép. Mert csoda, hogy a gép végül ennyire jól sikerült és jól teljesített a karrierje során, mert az eredetileg kitűzött célokat nem sikerült a géppel megvalósítani. Csapásmérőként „véletlenül” viszont bevált és még továbbfejleszteni is megérte. Viszont, ha pl. nem lett volna elvárás az M2,0 vagy annál nagyobb sebesség, akkor lehetséges, hogy a gép lehetett volna könnyebb és kisebb is, mint amekkora végül lett. Vagy, ha pl. más fegyverzetet szánnak neki.

Hozzá teszem műszaki képtelenség volt, ez ma sem sikerülne. Lehetne ma is egy olyan gépet építeni, ami 15 tonna kerozint képes magával vinni, de az fix, hogy annak nem lenne élvonalbeli repülési teljesítménye, mert ehhez egész egyszerűen nincs tolóerő még a mai hajtóművekkel sem. Az F-15E család gépei a törzshöz simuló tartályokkal (CFT) és 3 db póttartállyal képes ezt az üzemanyag mennyiséget magával vinni, de még az legerősebb GE F110 hajtóművel sem lenne ellenfele még egy F100-PW-220-as hajtóművel repülő CFT nélküli F-15C-nek. A fizikai egész egyszerűen nem adja ki...

Az angoloknak anyagilag meg lehet, hogy túl megterhelő lett volna még egy kevés F-111-es is. Iszonyatosan drága típus volt a Vark.


Repülés közben hallgatott rockzenét?
Ő többnyire a BBC World Service-t hallgatta a rádión.

Használta-e valaha a vészhelyzeti fékezésre beépített horgot?
Igen, egyszer, amikor Upper Heyfordban szolgált. Felszállás közben, alig fél méterre volt talán a levegőben, amikor a pályán keresztbe repülő hóllót szívott be a hajtómű. Első reakciója az volt, hogy: „na, frankó, én leszek az alkulat első pilótája, aki elcsap egy madarat úgy, hogy gyakorlatilag fel sem szálltam”.

A beszívott madár miatt a kompresszor pompázsolt és akkorát csattant, hogy kilométerekről hallani lehetett és jókora lángnyelv csapott ki a gépből. A felszállást megszakította, ami visszanézve elég nagy örültség volt. Túl sokat fékezni nem tudott, úgy 120 csomós sebességgel kapta el a kábelt. Ha nem sikerült volna a kábelt elkapni, akkor lehet, hogy valakinek letarolta volna a házát... Inkább fel kellett volna szállnia, az lett volna a kisebb kockázat. Mind kiderült, a hajtómű sem volt annyira sérült. Miután a gép megállt a földön és megérkeztek a tűzoltók, a hajtómű alapjáraton ment.

Mi a véleménye a Viggenről?
Az, hogy „a legszebb gép, amikor a földön áll versenyben” valószínűleg simán nyerne, de abszolút nem egy kategória az F-111-gyel. Ha olyan módon és sebességgel akartak volna repülni, ahogy az F-111, akkor lényegében nem volt értelmezhető hatósugara a gépnek.

Milyen géppel repült volna szívesen, ha adódik rá lehetősége?
F-14, és F-15E. Az előbbi részben azért, mert lényegében az F-111B pótlására érkezett gép érdekelné. Ez a kettő van a lista tetjén.

Mi történt, ha a szárny nyilazás nem a megfelelő volt a sebességnek?
A sebességmérőn egy sraffozott sáv (barber pole) mutatta az elérhető maximális sebességet. Ha arra ránéztek, akkor tudták, hogy a szárny milyen állásban van. (A szárnyállító kar a pilóta baloldalán volt.) A kicsi volt a nyilazás, akkor kicsi volt az elérhető maximális sebesség. 35-50 fok közötti szárnybeállításnál a nagy állásszög felé közeledve az áramlás miatt a gépnek morgó hangja volt. 54 fok feletti állásszögnél az átesés felé közeledve ilyen hang nem volt tapasztalható. A gép egyáltalán nem jelezte vissza, hogy nagyon csúnya dolog felé közelednek.

e5eb41c9694cc061369fb8e616477f0b.gif


Az F-111-es volt az egyetlen olyan típus, amivel Jeff találkozott, ami átesés előtt orsózni kezdett. Ennek oka, hogy a széles és igen hosszú törzs és a hosszú orrkúp nagyon leárnyékolta a függőleges vezérsíkot és a szárnyak nem úgy estek át, ahogy a többi átlagosnak tekinthető gépen, ahol a szárnytő esik át először és ettől a gépek leadják az orrukat nagy állásszög és elégtelen tolóerő esetén (ha jól vannak megtervezve). Viszont ettől még a gép orsózva kormányozható marad, mert a csűrőkormányok a szárny végén vannak (hiszen így fejtik ki a legnagyobb nyomatékot), csak a bólintó irányúmozgást nem tudják kontrollálni, mert a magassági kormányok már átestek. Az F-111 ezzel szemben, ahogy Jeff fogalmaz: „a gép átesés előtt boldogan kezdett orsózásba mielőtt átesett volna, és ez számtalanszor megtörtént velem”.

A 22. percnél vagyunk.

Érdemes lenne egy F-111 / Szu-24 összehasonlításnak valamikor.
Gyakorlatilag méretben / tömegben ugyanakkora a két gép, a szuhojba meg szinte csak fele annyi üzemanyag fér (több hely kellett az elektronikának?) és hatótávolsága is csak fele az F-111-esének.

A 80-as években Aviánóban dekkoltak F-111-esek, hogy ellensúlyozzák a Debreceni Szu-24-esek által jelentett fenyegetést...
 
M

molnibalage

Guest
Érdemes lenne egy F-111 / Szu-24 összehasonlításnak valamikor.
Gyakorlatilag méretben / tömegben ugyanakkora a két gép, a szuhojba meg szinte csak fele annyi üzemanyag fér (több hely kellett az elektronikának?) és hatótávolsága is csak fele az F-111-esének.

A 80-as években Aviánóban dekkoltak F-111-esek, hogy ellensúlyozzák a Debreceni Szu-24-esek által jelentett fenyegetést...
Nem ismerem kellő mélységben a Szu-24-est és akkor még finoman fogalmaztam. Már eleve ott remeg a léc, hogy akkor mennyi is az annyi keró...?

  • Wiki szerint Su-24M 11 tonna táján van, ami 24500 font körüli érték.
  • Az airwar.ru oldalon meg 9800 kg, ami csak 21500 font, ami 65%-a és nem fele az F-111belső készletének.
    http://www.airwar.ru/enc/bomber/su24m.html
Na, most akkor melyik...?
Ráadásul úgy, hogy a Szu-24M még az F-111F-nél is nehezebb volt majd 2 tonnával...

Alapvető különbség a két gép között az, hogy az F-111-es használt függesztői forogtak, addig az Su-24-esnél szárny alatti volt és a törzs alatt, ami azért jobban limitálta a lehetőségeket.

Az Mk-84-es igen áramvonalas cucc volt. Ahogy Jeff elmondta, ha csak kettő volt a gépen szinte észre sem lehetett venni, hogy ott van. A CBU és Mk-82 csomag légellenállása volt brutális. Kis spoiler a 12xMk-82 kb. 100 csomót vett le a max. utánégető kismagasságú sebességből. Az Mk-84-esek, (asszem akkor is, ha négyet vitt) csak 30 csomót.

A Pave Tack + F-111F-hez képest a Szu-24M célmegjelölője bombához erősen szuboptimális, viszont az szovjetek valamiért a lézeres rakétákba voltak belepistulva, lásd H-29L. Ahhoz elvileg jó volt, mert előre nézett.
 
  • Tetszik
Reactions: Rotten878 and endre
T

Törölt tag 1945

Guest
Nem ismerem kellő mélységben a Szu-24-est és akkor még finoman fogalmaztam. Már eleve ott remeg a léc, hogy akkor mennyi is az annyi keró...?

  • Wiki szerint Su-24M 11 tonna táján van, ami 24500 font körüli érték.
  • Az airwar.ru oldalon meg 9800 kg, ami csak 21500 font, ami 65%-a és nem fele az F-111belső készletének.
    http://www.airwar.ru/enc/bomber/su24m.html
Na, most akkor melyik...?
Ráadásul úgy, hogy a Szu-24M még az F-111F-nél is nehezebb volt majd 2 tonnával...

Alapvető különbség a két gép között az, hogy az F-111-es használt függesztői forogtak, addig az Su-24-esnél szárny alatti volt és a törzs alatt, ami azért jobban limitálta a lehetőségeket.

Az Mk-84-es igen áramvonalas cucc volt. Ahogy Jeff elmondta, ha csak kettő volt a gépen szinte észre sem lehetett venni, hogy ott van. A CBU és Mk-82 csomag légellenállása volt brutális. Kis spoiler a 12xMk-82 kb. 100 csomót vett le a max. utánégető kismagasságú sebességből. Az Mk-84-esek, (asszem akkor is, ha négyet vitt) csak 30 csomót.

A Pave Tack + F-111F-hez képest a Szu-24M célmegjelölője bombához erősen szuboptimális, viszont az szovjetek valamiért a lézeres rakétákba voltak belepistulva, lásd H-29L. Ahhoz elvileg jó volt, mert előre nézett.

2020-06-30-21-10-41-24-24-pdf-47-5-fiveseven-pdf-Adobe-Acrobat.jpg


Orosz nyelvű Szu-24 manuálból:
A gép felszálló tömege: 39700kg
A fentiben benne van: 2db PTB-3000 (2,5), és 1db PTB-2000 póttank (7), 2db nuki bomba (3,4), 2db R-60 légiharc rakéta (1,6).
Póttartályokkal együtt 16440kg üzemanyaggal a fedélzeten.

A fentiekkel 200m magasságon, 1000km/h sebességgel 1160km-t képes megtenni, a póttankokat dobja kifogyáskor, a nuki bombákat félúton, a gépágyú lőszer felét szintén ellövi útközben (PRL). Ugyanezt 6~10km magasságban, és 850..900km/h sebességnél 2610km.

Az F-111-esnél is nyugodtan számolhatsz két nukival, plusz póttartályokkal. (esetleg +AIM9?, +ECM pod?)