Ez teljesen elmebeteg
csak bele ollózták a Tomcat szárnyakat.
Ha ennyire akartak volna hordozó fedélzeti Sast akkor szerintem elég lett volna a leading edgle slats + nagyobb felületű flaps kombó a megerősített futóművekkel, hogy biztonságosan le tudjon szállni a hordozóra.
Ha csak klasszius ASF-t akartak volna, akkor lett volna esély arra, hogy egy nem túl ordenáré.
A probléma az volt, hogy a Navy AIM-54 nélkül hallani sem akart volna F-15-ről és amikor az F-15-ös felszállt és még reszelték 1974 táján, akkor már az F-14 első alakulat fel is állt. Ennek fényében soha nem, értettem, hogy 1973 táján mit erőlködtek egyesek. Mert az F-14 gyártás leállításában 0 ráció lett volna és lényegében akkor a Hornet előtt lett volna egy másik típus,
de F-14 helyett egészen biztosan nem.
Az F-15 írás foglalkozik a soha meg nem valósult Navy F-15 változattal.
Az F-15 és F-14 közötti „bokszmeccs” még ekkor sem ért véget. Felmerült, hogy a „fagyi visszanyal”, és nem az F-X programot törlik és olvasztják be a VFX programba, hanem fordítva. Az SPO[1] megkörnyékezte a védelmi minisztert 1971 júliusában, hogy vizsgálja meg egy esetlegesen kifejleszthető Haditengerészeti változatát az F-15-nek, F-15N típusjelzéssel. A koncepciók szintjén felmerül AIM-54 nélküli és azzal is alkalmazható F-15N. Az AIM-54 nélküli változathoz szükséges átalakítások miatti tömegnövekedés meghaladta volna az 1 tonnát (~2’300 font) a McDD koncepciója szerint. Ez magába foglalta a megerősített futóműveket, a felhajtható szárnyakat, a fékezőhorgos leszállító rendszer miatti megerősített sárkányszerkezetet és teleszkópos orrfutót,[2] hogy a katapulttal történő indításkor a gép megfelelő állásszöggel bírjon.
A Haditengerészet azonban ettől a változattól nem volt elragadtatva, ezért a McDD további továbbfejlesztett koncepcióval állt elő. Kétkerekes orrfutó, egész sárkányszerkezetre kiterjedő strukturális megerősítés, a Haditengerészet által elvárt kosaras/hajlékonycsöves légi utántöltésre alkalmassá tételt tartalmazott a csomag, ezen felül a gép szárnyát is erősen átdolgozták. Orrsegédszárnyat, határréteg-lefúvató rendszerrel bíró fékszárnyakat és réselt csűrőkormányt kapott volna a haditengerészeti Sas. Az addig bámulatosan kevés mechanizációval kifejlesztett szárnyhoz képest ez igen összetett rendszert jelentett.[3] A fent felsorolt változtatások a légierős F-15-höz képest már további 1,5 tonna (3’055 font) tömegnövekedéssel jártak volna.
Bevallom nem értem erre mi szükség lett volna. Az F-14 leszállósebessége 125-130 csomó táján volt. Az F-15-é meg 35 ezer font táján is 140, 30 ezer fontnál meg 130. A sebesség tehát nem nagy difi. Az lehetett a baj, hogy ehhez milyen bólintási és állásszög tartozott, hogy a pilóta lássa it mit csinál. A diagramon 21 fokos AoA van. Lentebb meg látjuk milyen tartományt akart a Navy. 10-12 fok táját...
A Haditengerészet által kijelölt szakértői csoport
[4] megvizsgálta a koncepciót, de számukra szóba sem jöhetett az AIM-54 nélküli flottavadász, ezért a gép orrát és méreteit megnövelték, hogy az AWG-9 tűzvezető rendszer és az Phoenix rakéta az haditengerészeti Sas számára is hordozható legyen. Az általuk összeállított teljes igénylista kielégítése estén már 10’000 font (~4,5 tonna) tömegnövekedést prognosztizáltak. Ezzel már alulról közelítették az F-14A üres tömegét. Az F-15-öt alapvetően nem arra méretezték, hogy AIM-54 méretű rakétát hordozzon, ezzel a hosszadalmas munkával megalkotott kiemelkedően jó manőverező képességgel rendelkező koncepció szinte minden előnyét elvesztette. Mindezeken felül a navalizált F-15 változat a végső besiklás során 12 fokos állásszöggel repült az F-14 nagyjából 10 fokos értékével szemben, ami nem szerzett jó pontokat a kiértékelés során, a hordozóra a való leszállást nehezítette volna. A futóművek keskeny nyomtávja sem kedvezett a leszálláskor támasztott elvárásokkal szemben. A hab a tortán az volt, hogy ráadásul méregdrága lett volna, szinte semmivel sem lett volna olcsóbb, mint az F-14. Az egyedüli pozitívuma a hosszú távon olcsóbb és egyszerűbb sárkányszerkezet volt a merevszárnyas konstrukció miatt, de ez akkor még csak sejthető volt.
Ekkor a témát lezárták, legalábbis a többség úgy vélte, hogy végleg. Az F-14 program azonban 1973 elején is problémákkal küszködött, ezért újra feldobták a témát. Az akkori védelmi miniszter – Bill Clements – az F-15N és a Tomcat közötti prototípusokkal történő tesztrepüléseket igénylő összehasonlítást favorizálta. Ehhez viszont már túlontúl késő volt. az F-14 első felszállása majd 3 éve megtörtént, „Seagle” meg csak koncepció szintjén létezett. A legoptimistább becslések szerint legalább 150 millió dollárba került volna a fent említett „meccs” tető alá hozása 1974-es árfolyamon számolva. Talán 1974 végén emelkedhetett volna legkorábban a levegőbe egy rohamtempóban összerakott haditengerészeti F-15 változat. Ez rövidre zárta a kérdést. Lényegében csak az F-14 program totális összeomlása hozta volna helyzetbe a haditengerészeti F-15 változatot, ennyire viszont nem volt kritikus a helyzet. Az F-15N labdába sem rúgott és soha többé nem merült fel a téma komolyan. A nagyon komolyan továbbfejlesztett F-4 Phantom II ötlete is felmerült, mint AIM-54 platform, de végül abból sem lett semmi.
Félig meddig ennek az „iszapbirkózásnak” és a LWF program sikere vezetett az F/A-18 Hornet kifejlesztéséhez. A Haditengerészet már csak presztízsből sem engedhette meg – persze ennél azért többről volt szó – hogy ne legyen olyan vadászgépe, ami alkalmas manőverező légiharcra. Látható, hogy a tinédzser vadászok rendszerbe állításáig vezető út elég rögös volt...
A Hornet végül egy F-16 és F-15 között félúton levő gép lett. A több függesztési pont jobb konfigurálhatóságot adott. Könnyebb lett, mint az F-15 jó 2,5 tonnával, de volt BVR képessége, de ennek ellenére erőben picit szerényebb lett, viszont a nagy állásszögű kis sebességű tartományban meg felülmúlta az USAF vasakat.
[1] System Program Office
[2] Ilyen megoldással rendelkezett például az F-4K Phantom II a Royal Navy kötelékében.
http://hyperscale.com/galleries/images/f4kas_title.jpg
[3]Hogy erre mi szükség lett volna, az nem tudom. Lásd később a gép általános ismertetésnél a szárny aerodinamikájára vonatkozó megállapításokat.
[4] Navy Fighter Study Group III