Én nem tartom szerencsésnek azzal is számolni, hogy a szovjet típusoknál az is hozzátehetett vagy elvehetett akár 10-20%-ot is a gyártó által megadott képességekhez/képességekből, hogy éppen milyen minőségben sikerült legyártani az adott technikát (az izraeliek írták a 21-esről, hogy csupán a sárkány gyártásminőségének a javításával jelentékeny hatótávolság vagy sebesség növekedést lehetne elérni). De ugyanígy nem tartom jónak azzal se számolni, hogy éppen hogy lett beállítva az adott technika (ha jól emlékszem valamelyik MIG-nél jött ki, hogyha úgy állítják be a radarta ahogy az oroszok és nem úgy ahogy az utasításokban van, akkor kismértékben meg is haladhatja a gyártó általa garantált képességeket a radar).
Egyszóval maradjunk a prospektusban szereplő adatoknál, mert egyész egyszerűen a szovjet ipar minőségbiztosítása annyira pocsék volt, hogy azzal számolni nem lehet,hogy eppen mit hogyan sikerült legyártani.
Persze, értem ezt a megközelítést, de van még egy faktor, ez pedig az úgynevezett export minőség.
A szovjetek maguknak fenntartották a megfelelőre beállított technikát (akár rövidebb javításközi üzemidő és több munkaóra mellett is), míg exportra a gazdaságosra beállított rendszerek mentek. Ezt azt jelentette, hogy a gyatra minőségi szórás miatt csak alacsonyabb értéket tudtak biztosra garantálni, így az üzemeltetési utsításokban is ezek voltak az irányadók. Maguknak viszont fenntrtották a nehezebben összehozható, de fizikailag ugyanúgy bellítható paramétereket.
A MiG-23-asoknál például volt egy kapcsoló, ami a hajtóművön egy lemez helyzetét állította. Ez a lemez felelt azért, hogy a kompresszoron átmenő levegő egy része hűtse-e a turbinát, vagy inkább járuljon hozzá a tolóerőhöz -> alacsonyabb élettartam mellett. Ez a kapcsoló az összes export gépen is megvolt, viszont a szovjetek minden VSz gépen kikötötték, míg a "belpiacos" gépeken állítható volt. Az ok: a VSz területét megszállva tartó szovjet hadseregek mint harcoló alakulatok voltak jelen, így a készletgazdálkodásuk is kvázi korlátlan volt.
Így az, hogy mi tekinthető irányadónak, az nem válaszolható meg azzal az egyszerű kitétellel, hogy a globálisan értékesített átlag minőség (az úgynevezett prospektus adat) és átlag üzemeltetői képesség együttese, mert például az arab világ harci eredményeiben jelen volt sok olyan más tényező is, mint pl a kulturális hatások, melyek nem minden esetben segítették az amúgy jobbára nélkülözhetetlen harctéri innovációt.
