Hogy értsétek miért a Szu-35-öst vetettem ekvivalens példának az F-35-öshöz képest, ahhoz látnotok kell, hogy például anno a Szu-27-es hivatalos hadrendbe állásának éve is csak 1991-ben(!) volt. Pedig már jóval korábban kikerült a csapatokhoz és keszit is adott, de az akkori szovjet üzemeltetési színvonalhoz képest olyan kihívás volt, hogy még hosszú évekig nem tudtak hozzá a korábbi struktúrában szocializálódott műszakiak alkalmazkodni.
Nos, a Szu-27-es távolról se mai gyerek, erre pont az ezt üzemeltető alakulatok kapják meg a Szu-35Sz-t, ami képernyős műszerfalakkal, rengeteg számítógéppel, komplex diagnosztikával, szenzorfúzióval, PESA radarral, digitális FbW trendszerrel, TVC-vel, FADEC-kel, kompozit szerkezeti elemekkel, MAWS rendszerrel, miegyébbel van felszerelve. Aztán mi van? szabad ég alatti tárolás, a különféle, az utóbbi tíz évben kvalifikált beszállítókra várás, alkatrészek szervezése, jóval lassabb gyártás (gondolhatjuk, hogy micsoda munka ebbe az ütemtervben slot-ot találni egy-egy alakulattól visszaküldött gépnek. Hiszen egyelőre a gépek összes komolyabb karbantartását még a KnAAPO/KnAAZ-nál végzik, amelyik közben küszködik az emberhiánnyal, özönlik be hozzá a megrendelés, közben a gyártási minőséget is kritizálják.
Ez a mai orosz valóság.
Ennek megfelelője most az USA F-35-öse (40 vagy 70 milliárd? Most komolyan, hol van ez a 600 milliárdhoz képest?).
Önkényesen lehet nézegetni tisztán technikai alapon és akkor tényleg a Szu-57, vagy egyenesen a Szojuz űrhajó lesz az orosz megfelelő, de a két országban más a relaitás.
Autós hasonlattal élve, van, akinek a Ferrari megvétele a nagy dolog, utána mondjuk egy kicsit visszább fogná a költekezést, nekem mondjuk egy közepesen felszerelt Ford Mondeo beszerzése már nullázná a költségvetést.
Nagyobb dolog, mert utána én enni se tudnék. Nincs értelme azon filózni, hogy az én Ferrarim milyen lenne...
Nos, a Szu-27-es távolról se mai gyerek, erre pont az ezt üzemeltető alakulatok kapják meg a Szu-35Sz-t, ami képernyős műszerfalakkal, rengeteg számítógéppel, komplex diagnosztikával, szenzorfúzióval, PESA radarral, digitális FbW trendszerrel, TVC-vel, FADEC-kel, kompozit szerkezeti elemekkel, MAWS rendszerrel, miegyébbel van felszerelve. Aztán mi van? szabad ég alatti tárolás, a különféle, az utóbbi tíz évben kvalifikált beszállítókra várás, alkatrészek szervezése, jóval lassabb gyártás (gondolhatjuk, hogy micsoda munka ebbe az ütemtervben slot-ot találni egy-egy alakulattól visszaküldött gépnek. Hiszen egyelőre a gépek összes komolyabb karbantartását még a KnAAPO/KnAAZ-nál végzik, amelyik közben küszködik az emberhiánnyal, özönlik be hozzá a megrendelés, közben a gyártási minőséget is kritizálják.
Ez a mai orosz valóság.
Ennek megfelelője most az USA F-35-öse (40 vagy 70 milliárd? Most komolyan, hol van ez a 600 milliárdhoz képest?).
Önkényesen lehet nézegetni tisztán technikai alapon és akkor tényleg a Szu-57, vagy egyenesen a Szojuz űrhajó lesz az orosz megfelelő, de a két országban más a relaitás.
Autós hasonlattal élve, van, akinek a Ferrari megvétele a nagy dolog, utána mondjuk egy kicsit visszább fogná a költekezést, nekem mondjuk egy közepesen felszerelt Ford Mondeo beszerzése már nullázná a költségvetést.
Nagyobb dolog, mert utána én enni se tudnék. Nincs értelme azon filózni, hogy az én Ferrarim milyen lenne...